Egy régi barát - vámpírnaplók fanfiction

Part 32

Zokogtam, de igazából nem mentem el, mert halottam hogy Damon a szobájában van. Így felugrottam.
- Szia Damon.
- Úristen Hannah. Ezt hogy?? De várj mi a baj?
- Beköszöntem Stefannak.
- Így már értem, de ne is foglalkozz velük egy ideje én sem teszem.
- Nem is hallottad a veszekedésünket?
- Nem figyeltem.
- Értem, hát akkor szerintem megyek.
- Várj ne menj. Mit mondott amitől ennyire kiborultál?
- Azt hogy sosem szeretett.
- Hát Stefan hülye. Egyszóval kihasznált téged. Megérdemelnéd már az igaz szerelmet.
- Hogy is érdemelném?
- Ezt hogy érted?
- Úgy hogy én nem kellenék senkinek hosszútávra. Nem birna senkisem elképzelni velem egy életet. Én meg csak egyszer az életben tovább akarok szeretni valakit mint pár hónap. Sok szörnyűséget tettem, így megérdemlem ezt az egészet.
- Dehogy érdemled. Én szeretlek.
- Jó de az nem olyan.
- Nem, úgy értem komolyan.
És megcsókolt olyan szenvedéllyel mint még soha senki. Nagyon jó volt, de helytelen. Amit szóvá is tettem miután ellöktem.
- Damon ez nem helyes.
- Miért nem helyes? Vagy tudod mit hagyjuk is.
Elgondolkodtam és rájöttem hogy igaza van. Miért is nem helyes? Mert az exem bátyja? Ennyierővel az sem volt helyes hogy összejöttem a legjobb barárom öcsévvel. Vagy mert bántaná Elenát? Ő is bánt engem. Ugyan kik nekem ők hogy megszablyák az életem. Most csak azt érzem hogy többet akarok Damonből. Sokkal többet. Már éppen ment volna el mikor hirtelen eléléptem és az ágyra löktem.
- Ez most mi?
- Igazad van. Lehet hogy nem helyes, de miért is nem helyes?
Közelebb húzott magához. És csak csókolt ott ahol ért. Hirtelen lekerült rólam a felsőm. Na mindegy is innen mindenki fantáziájára bizom

Csak feküdtünk egymás mellett és néztük a plafont. Így átgondolva a dolgokat valószínű hogy nem volt helyes, de én nagyon élveztem. És ami jó az embernek az csak nem árthat. Hiszen a boldogság az egyenlő jó élettel. Mondjuk ez így nem igaz mert eddig minden sráccal jól éreztem magam mégsem boldog az életem.