Egy régi barát - vámpírnaplók fanfiction

Part 25

Grace szavai órák óta viszhangzanak a fejemben. Az országúton fekve is csak az ő csalódott tekintetét látom magam előtt. Stefan folyamatosan hív, de nem érdekel. Már semmi sem érdekel. A fájdalom melett iszonyú haragot is éreztem Grace iránt. Ha tényleg figyelt láthatta, hogy mennyire fájt minden. Annyira utálom ezt a vámpírlétben. Mikor az érzelmek elárasztanak. Mikor egyszerre érzek haragot Grace iránt amiért megint elment, és magam miatt amiért cserben hagytam. Érzek fájdalmat amiért elvesztettem és örömöt amiért újra láthattam őt. Ezt mind egyszerre érezni túl sok. Ennél a pontnál jövünk rá, hogy érezni szívás. Nem akartam kikapcsolni Stefan miatt. De elegem lett az érzésekből egy életre. Annyira sajnálom, de ezt kellett tennem. Kikapcsoltam, nincs több fájdalom csak megkönnyebülés.
Nagy fény zavarta meg a gondolatmenetem ami egy autó volt. Tökéletes úgyis megéheztem. Egy nő ült az autóban. Élvezettel öltem meg. Láttam a szemében a pánikot, a félelmet. És valaki ált mögöttem ez a valaki Damon volt.
- Azért jöttem, hogy megnézzem hogy élsz e még?
- Miért ne élnék?
- Nem vetted fel Stefannak, de így már értem az okát. Kikapcsoltál.
- Jó meglátás.
- Megölted őt.
- Tudom.
Damon szemében mérhetetlen undort és csalódotságot láttam. De már nem érdekelt.
- Ha most nem rólad lenne szó Hannah akkor hagynám, hogy élvezd az életet, de ismerlek és tudom, hogy ha bevagy kapcsolva akkor is borzalmas vagy szóval vagy velem jössz önszántadból vagy erőszakkal viszlek el.
-Sok sikert az erőszakhoz, de ezt elkéne takarítani.
Odafordultam a hullához aztán már csak annyit látok hogy egy szobában fekszek. Stefan szobájában ő pedig az ágy szélén ül. Iszonyú haragot éreztem rajta láttam ahogy rám néz én pedig emiatt fájdalmat éreztem ani a szívemig hatolt. De ez lehetetlen hiszen ki vagyok kapcsolva. Úgy látszik Stefan még az érzelem mentes énemre is hatással van.

Melyik a kedvenc férfi szereplőtök?