Egy régi barát - vámpírnaplók fanfiction

Part 17

Miközben ölelt csak az a mondat járt a fejemben, hogy nem megy tovább.
Miután elengedett a szemébe néztem és kimondtam azt a mondatot amit meg kellett volna bánjak, de nem tettem.
- Damon, el kell mennem.
- Persze megértem. Meddig? 2 hónap esetleg 2 év?
- Arra gondoltam, hogy örökre.
- Mi??? Miért?
- Nekem ez nem megy sok embert vesztettem el.
- De Bonnie vissza hozza Stefant már dolgozik rajta.
- Remélem sikerül és visszatér, de nem hozzám hanem hozzád. Hozzám már nem fog soha.
- Ugyan ezzel a mondattal búcsúztál el Grace halálakor csak akkor nem birtam visszahozni, mert nem volt boszorkány aki visszahozza.
- Vagy nem akartad, mert amíg Grace halott addig ide köt valami. De most csak a mérhetetlen fájdalom. Ezzel elindultam.

Eltelt hat hónap. Damon napok óta hivogat. Emlékszek az utolsó üzenet váltásunkra. 2 hónappal azután, hogy eljöttem.
D: Szia csak annyit akarok, hogy Stefan visszatért és mind a ketten hiányolunk.
H: Akkor rendben vagytok.
D: Igen, de igazán visszajöhetnél.
H: Bocs most mennem kell.

Nem tudom mit akarhat Damon már napok óta, de felvettem. Kár volt.
- Hannah, felvetted.
- Igen, de mit akarsz.
- Elenának szüksége van rád.
- Hogy értve?
- Rebekah megölte csakhogy vámpír vér volt benne.
- Hogy mi? Azonnal indulok.
- Oké, de Stefan is itt van.
Na most mit csináljak. Hogyan nézzek bele abba a két gyönyörű zöld szemébe, tudva hogy elhagytam őt miközben szüksége volt rám. Azzal a tudattal hogy miattam halt meg ő is.
Ezekkel a gondolatokkal indultam vissza Mistic Fallsba.