Egy régi barát - vámpírnaplók fanfiction

Part 24

- Ez lehetetlen.... - mondtam, mert az volt.
- Pedig nem hisz itt vagyok. És éppen Elena mellkasában kutakodok.
- Nem kell ezt tenned te nem ez vagy.
- Az akit te ismertél meghalt, és te hagytad őt meghalni. Ezt sosem fogom megbocsátani hugom. - mondta gunyosan. A szavaira hullottak a könnyeim, de belül tudtam hogy igaza van.
- Ki vette fel Elena helyett. - kérdezte Damon.
- Grace - mondtam mintha ez mindennapos dolog lenne.
- De hát ő halott.
- Hát úgy tűnik mégsem.
- Miért csinálja ezt hiszen nála kedvesebb vámpírt nem ismerek.
- Miattam halt meg.
- Oda kell mennünk.
- Menjünk szerintem tudom hol lehetnek.
- Stefan vigyázol a lányomra?
- Persze.
Odaértünk a házhoz ahol ott voltak nagy örömünkre.
- Gyertek csak beljebb a buli még csak most kezdődik. - invitált be minket Grace.
Ami ott fogadott minket az borzalmas volt, Elena nem volt magánál.
- Grace ez a kettőnk harca, hagyd Damont és Elenát elmenni.
- Abban hol a szórakozás?
- Most született egy kislányuk, ne hagyd hogy az a kislány is szülők nélkül nőjjön fel.
- Jó menjetek, de Hannah marad.
- Rendben. - ezzel eltűntek. - Jól van, mit akarsz Grace. - kérdeztem és hála a gyors reflexeimnek kikerültem a felém száguldó fa botott.
- Azt akarom hogy te is szenvedj. Csak te ne önhibádon kívül.
- Nem fogsz megölni.
- Nem?
És ezzel a torkomnál fogva nyomott le a földre. De amíg egy pillanatra nem figyelt fordítottam a helyzetünkön. És felette voltam a szíve pedig a markomban.
- Na mire vársz tépd ki és ölj meg. Egyszer már sikerült még ha nem is a saját kezeddel.
- A francba Grace. Hogy is ölhetném meg azt a lányt akivel annyit játszottink kiskoromban, aki bemutatott Logannek és már az esküvőnket is szervezte. - ezzel eleresztettem a szívét és leszáltam róla. - Sajnálom Grace tényleg. Mikor meghaltál azzal együtt én is meghaltam. Úgy éreztem sosem kaphatlak vissza, de most minden a régi lehet.
- Dehogy lesz minden a régi.
- Ha megsem próbáljuk akkor biztos nem.
- Nem értesz. Én nem akarom, hogy minden a régi legyen. Benned bíztam a legjobban és hagytál meghalni. Aztán gyászoltál és gyilkoltál. Szenvedtél láttam. Aztán végre boldog lettél aminek örültem. Nagyon. De azt a fájdalmat nem bírja semmi sem törölni, mint mikor láttam, hogy végig nézed azt, hogy az a ribanc kitépi a szívem. Az az ember nézte ezt végig akit vérszerinti hugomnak tekintettem. A családom voltál és cserben hagytál. Erre nincs megbocsátás.
És ezzel eltűnt. És az igazat megvalva rohadtul fájtak a szavai.

Következő kérdés: Melyik női szereplőt utáltátok a legjobban? És miért?