Egy régi barát - vámpírnaplók fanfiction

Part 36

Elkell mennem jó messze, de amíg ilyen gyenge vagyok nem lenne jó egyedül lennem.
- Beszeretném utazni Európát, de nem lenne jó egyedül valakinek ven kedve? - kérdeztem.
- Francia ország megfelel? - kérdezte Elijah.
- Tökéletes lenne, de még jobb lenne ha velem tartanál.
- Örömmel, még a végén megint megkínoznak. Ami nem lenne jó.
- Csak nem aggódsz értem?
- Talán, egy kicsit.
- Ha újra erős leszek nem kell megvédened.
- Én viszont szívesen tartanék veled, úgyis rég voltam Francia országban. Válassz egy várost.
- Legyen Lyon.
- Jó választás, de azt hittem hogy te is a romantikus Párizst választod, mint a legtöbb nő.
- Hát én már csak ilyen különleges vagyok.
- Azt tudom nagyon jól.
- Ha nem ismernélek azt hinném, hogy flörtölsz velem.
- Ugyan. De lehet hogy elviszlek majd vacsorázni az Eiffel torony tetejére.
- Randi?
- Szeretnéd, hogy az legyen.
- Talán, egyszer.
- Mikor indulunk?
- Most

Francia országban

- Wow ez gyönyörű! - szólaltam meg mikor egy gyönyörű hotel elé értünk.
- Az. Beszélsz franciául?
- Oui.
- Mennyit?
- Un peu. (kicsit)
- Én meg folyékonyan.
- Nem is te lennél.
Mikor beléptünk a szobába nagyon szép kilátás került elénk. Nagy ablak, két fürdőszoba és két ágy. Nagyszerű volt. Elmentünk minketten letusolni és lefeküdtünk aludni. Reggel arra keltem, hogy valaki mászkál körülöttem. Kinyitottam a szemem és Elijaht láttam meg magam körül.
- Jó reggelt! - szólaltam meg álmosan.
- Sajnálom nem akartalak felébreszteni.
- Nem gond. Mi lesz a mai program?
- Mihez lenne kedved?
- Nézzünk körül a városban és este menjünk le a közeli bárba.
- Már találtál bárt?
- Még nem, de biztos van.
- Mi lenne ha este egy kicsit sétálgatnánk a fényben úszó városban és máskor mennénk a bárba.
- Így is jó.

Napközben gyönyörű idő volt. Viszont miközben este sétáltunk valóban gyönyörű fényekben úszott az egész város csak leszakadt az ég így kénytelenek voltunk vissza menni a hotelba. Letusoltunk és épp aludni készültünk mikor óriásit dörgött az ég és mellé nagyokat villámlot. Összerezentem.
- Jól vagy? - kérdezte Elijah.
- Persze
- Biztos?
- Igen, miért?
- Hallom a szapora szívverésed és láttam hogy összerezentél.
- Csak van egy rossz élményem a viharokkal kapcsolatban.
- Elmeséled?
- Szeretnéd?
- Persze.
- Még nagyon régen volt 7 éves lehettem, mikor kint játszottunk Graccel és egy fiúval az esőben. Aztán hirtelen belecsapott a fába a villám és az kidőlt rá a fiúra. Sajnos nem tudták megmenteni az életét.
- Sajnálom.
- Nem kell régen volt. Szóval azóta egy kicsit félek a viharoktól.
Fejeztem be a sztorit mikor újra villámlot. Elkezdett remegni a kezem.
- Elijah még ébren vagy?
- Igen. Mit szeretnél?
- Idebújnál mellém? Csak amíg elmegy a vihar.
- Persze.
Befeküdt mellém az ágyba. A fejem a mellére hajtottam amíg ő magához szorított. Nagyon biztonságban éreztem magam.