Egy régi barát - vámpírnaplók fanfiction

Part 27

Hiába mondta Stefan hogy ne hozzam őket össze azért egy próbát megér. Elenát nem akartam zargatni ezzel szóval elmentem megkeresni Damont. Megérdemelte ezt az egészet, de most szüksége van ránk. Megtaláltam a parkban egy padon mintha várt volna valakit.
- Szia Hannah!
- Kire vársz?
- A barátnőmre
- Kire??? - de nem kellett sokat várnom mert megjent egy gyönyörű nő. Fekete haja volt benne piros csíkok, erős smink és szerintem egy boszorkány.
- Szia Damon. Ő ki? - mutatott rám.
- Szia én Hannah vagyok Damon legjobb barátja.
- Az klassz és Brooke vagyok. Damon barátnője.
- Oké...
- Baj van?
- Igen van.
- Micsoda? Bejön a barátom?
- Nekem sosem jönne be egy ilyen undorító ember. Nem hiszem el hogy megtetted Elenával.
- Ő küldött el.
- És miért? Szerinted
- Mert...
- Na látod ennyi az egész. Élvezd az életet látom eddig jól megy.
Már éppen mentem volna el mikor Brooke felsikitott. Hátrafordulta és láttam hogy egy vadász van Damon előtt aki éppen ledöfni akarná. És nem tudom hogy a reflex vagy a Damon iránti szeretetem vezetett erre a döntésre, de Damon elé ugrottam így az én szívembe fúrodott a karó. Az utolsó dolog amit halottam az Damon kiáltása volt. Fura volt, mert minden olyan nyugodtnak tűnt, de mégis rémísztő. Egyedül voltam, de láttam mindenkit. Láttam ahogy Damon a holttestem felett van és próbál felébreszteni. El kellett mosolyodnom a naivitásán hisz többet nem fogok fel kellni. Láttam ahogy Brooke szomorúan megsimítja a vállát és elmegy. A vadász meg eltűnt mint aki jól végezte a dolgát. Damon felállt megfogta a holttestem és vitte magával. Reméltem hogy nem eltemetni akar, de tévedtem ásott egy gödröt és belehajított. De viszont az vigasztal hogy nem rohant el azonnal. Csöndben meredt maga elé a szemében még sosem láttam ekkora fájdalmat. Gondolom azon gondolkozik hogy hogyan mondja el Stefannak hogy halott vagyok. Lehet hogy önző és nevetséges dolog de muszáj látnom hogyan fog szerencsétlenkedni Stefan előtt. Lehet el se akarja neki mondani. Már legalább 2 órája ül ott. És megcsörrent a telefonom ami a kezében volt. Gondoltam arréb zeszi hisz úgy sem tudja a kódom. Ja, gondoltam, de még gondolkodnia sem kellett. Stefan hívott és kinyomta. Nem tudom miért. Aztán írt egy sms-t neki amiben ez állt: Sajnálom Stefan de nekem ez nem megy szakítanunk kell. Egy kis időre elmegyek.
Hát köszi ezt megoldotta. Na mindegy majd el mondja ha akarja. De sosem dobnék senkit sem smsben. Azért remélwm hogy temetést tartanak. Ott szeretnék lenni.

Melyik a kedvenc tvd évadotok??