Egy régi barát - vámpírnaplók fanfiction

Part 11

Mikor eljöttem a Salvatore háztól a saját kis lakásomba érkeztem amit fél éve igéztem magamnak. Rég jártam ott sőt szinte soha. Pár óra elteltével valaki csengetett. Elena állt az ajtó előtt. Sejtettem, hogy miért jött csak azt nem hogy honnan tudja hogy hol lakom. Amit szóvá is tettem.
- Honnan tudod hogy itt lakom.
- Onnan hogy követelek, de ez nem lényeg azt akarom kérni hogy ne bántsd Damont van egy fajta stílusa de jó ember.
- Ha szerinted jó ember akkor nagy tévedésben élsz. Viszont azt láttom hogy fontos vagy neki és hogy tudd sosem bántanám Damont fizikailag. Csak azt aki vagy ami fontos számára.
- Engem nem bánthatsz. Azt megbosszúlná Caroline aki vámpír, Stefan, Damon és Bonnie aki boszorkány.
- A kocsijára céloztam de te sem vagy rossz ötlet.
Beleharaptam a nyakába folyamatosan könyörgött hogy hagyam abba, de nem tettem aztán megszólalt.
- Kérlek az öcsémnek szüksége van rám csak én maradtam neki.
Ez eszembe jutatta Gracet és azt hogy hugaként óvott és vigyázott rám. Az is eszembe jutott, hogy ő most mit gondolna rólam aztán hirtelen undorodtam magamtól amiért képes vagyok egy ártatlan lányt bántani aki csak a számára kedves embert védte. A helyében én is ezt tettem volna. De mikor abba hagytam ájult volt. Élt még de nagyon gyenge volt. Nem akartam a véremből adni, mert még sosem csináltam és nem tudom hogy menne e. Ezért kocsiba szálltam vele és vittem magammal egészen a Salvatore házig. Ahova zokogva törtem be Elenával a karomban. Damon és Stefan is odapattant.
- Annyira sajnálom. Elszúrtam és mikor erre ráébredtem már késő volt.
Damon odalépett hozzám és ezt mondta.
- Figyelj rám. Megesik az ilyen. De rendbe lehet hozni. Semmi baj ne sírj.
Ezeket mondta miközben szorosan magához ölelt. Elképesztően hálás vagyok neki érte.
- Köszönök mindent. Tényleg. Annyira sajnálom gonosz voltam veled miközben te nem tehetsz semmiről csak szerelmes lettél. És ekkor Elena szeme felpattant. Én viszont nem bírtam a szemébe nézni. Egyenlőre majd visszajövök ha összeszedtem a gondolataim. És elmentem a temetőbe Grace sírjához.
- Grace valószínű nem hallasz most hisz hallott vagy de ki kell adnom magamból. Annyira hiányzol. Az hogy itt legyél hogy támogass. Hogy segíts ha hibázok vagy éppen hogy meg akadályozd. Én nekem ez nem megy. Nélküled nem. Eddig bulis volt az egész, de ma majdnem megöltem azt a személyt aki Damont megmentette önmagától. Neki meg van a boldogsága, a reménye. Nekem mikor jön el végre.
Fejesztem be mikor valami zajt hallottam magam mögül és mikor megláttam ki áll ott azonnal a nyakába vetettem magam.