Egy régi barát - vámpírnaplók fanfiction

Part 45

Ennek a hangnak én nagyon megörültem, de ahogy láttam Elijah nem. Eva volt egy nagyon régi barátom, aki végre visszatért.
- Sziasztok. Remélem nem nagyon zavartam meg ezt a szívszorító jelenetet.
- Szia Eva. Te jó ég nagyon rég láttalak.
- Hát van ilyen, de itt vagyok. Holnap ráérsz, mert ha igen akkor megihatnánk valamit, közben beszélgethetnénk.
- Nem ér rá - szólt közbe Elijah.
- Nem gond akkor majd máskor.
- Jó lesz a holnap - szóltam közbe.
- Akkor majd hívlak, sziasztok.
- Miért mondtál igent? - kérdezte Elijah.
- Miért mondtál nemet?
- Én kérdeztem előbb.
- Mert a barátnőm és rég láttam.
- De a legrosszabat hozza ki belőled.
- Te meg a legjobbat.
- Amit ő művel veled, ahhoz én kevés vagyok hogy rendbe hozzam.
- Nem kell semmit sem rendbe hoznod, megoldom.
- Utoljára is remekül sikerült.
- Az baleset volt.
- Baleset? A lány akit megöltetek "véletlen" még csak gyerek volt.
- Mondom hogy baleset volt.
- Nem bírtál leállni.
- De akartam
- Még sem tetted
- A szándék a lényeg vagy nem?
- Vannak esetek mikor nem.
- Én sem úgy akartam
- Hideg vérrel ölted meg
- Próbáltam jóvá tenni. Visszamentem
- Elkéstél
- Akkor sem mondhatod meg hogy mit csináljak ha több száz embert ölnék meg.
- Csak óvni akarlak.
- Nem kell óvni engem. Tudok magamra vigyázni, nagylány vagyok már.
- Most mégis úgy viselkedsz mint egy kisgyerek. De mindegy is inkább megyek.
- Most itt hagysz?
- Igen. Menj haza Eva-val.
És tényleg ott hagyott egyedül. Mikor hazaértem egy papír darab volt az ágyamon. Amin ez állt: Tévedtem. Nem lenne érdemes megölni érted a családom. Hiszen te is mást választasz helyettem. Ég veled: Elijah