Egy régi barát - vámpírnaplók fanfiction

Part 39

Mikor felébredtem Elijah nem volt mellettem. Nem találtam a ruháimat. Kerestem magam körül de sehol sem találtam.
- Vedd fel ezt - nyújtott felém egy inget Elijah
- Köszönöm!
- Ma mit szeretnél csinálni?
- Egész nap itt lenni és pihenni.
- Ahogy akarod. Kávét kérsz?
- Igen
- Tessék
- Köszi, Mikor keltél?
- Pár órája
- Mit csináltál?
- Miután elaludtál lementem gondolkodni.
- Min gondolkodtál?
- Sok mindenen, de a legtöbbet rajtad.
- Rajtam? Min gondolkodtál rajtam?
- Hát csak annyi hogy lefeküdtél velem, de ez nem számithat neked sokat.
- Miii?! Mi az hogy nem számít sokat??
- Ne csináld már! Hány sráccal feküdtél le őszíntén? És mindet ott hagytad pár nap jobbik esetben pár hét után.
- Például?
- Kol vagy Stefan vagy pedig Damon.
- Kolnak nem kellettem, de hidd el hogy maradtam volna, Stefan a szemembe mondta, hogy sosem szeretett, Damon pedig gyűlöl, de hidd el maradtam volna ha nem löknek el. Itt már csak az a kérdés, hogy neked kellek e?
- Őszíntén, nem tudom. Nem tudom hogy bele merjek e kezdeni. Nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Szeretlek nagyon, de nem tudom hogy szerelmes vagyok e beléd.
- Szólhattál volna egy kicsit hamarabb. Most ha nem baj akkor nekem kell gondolkodnom.

Lementem sétálni Párizs utcáin. Jól esett egy kicsit olyan helyen lenni ahol nem ismernek. Kb. 2 órát sétálgattam lent, de mikor visszamentem nem volt ott Elijah csak egy levél. Amin ez állt: Visszamentem New Orleansba. Vigyázz magadra, Elijah

Nem hiszem el hogy itt hagyott. Ahogy ezen gondolkodtam egy levél csusszant be az ajtó alatt. Ez állt rajta: Gyere a térre: Sophie

Na még ez is. Sophie egy 17 éves kislány aki bosszút akar rajtam állni mikor nem mentettem a szülei életét. Barátnők voltunk szinte a legjobbak. Sajnálom amit tettem vele. Ha most odamegyek minden bizonnyal megfog ölni, de kit érdekel. Engem már nem. Hiszen Elijam megígérte, hogy amíg él addig nem leszek egyedül most még is egyedül vagyok.