Egy régi barát - vámpírnaplók fanfiction

Part 6

A zaj irányába mentünk. Benyitottunk és akit ott láttunk Katherinnel az engem megrémísztett Damon viszont egy önelégült mosollyal ezt mondta:
- Katherine, te kétszínű mocskos ribanc komolyan azt hiszed, hogy egy vámpírral akit most változtattál át legyőzhetsz minket. Szánalmas vagy. - Ezzel elindult Elena felé, de vissza rántottam.
- Ez egy vérfarkas te idióta.
- Mi? Ezt meg honnan veszed?
- Nézd meg közelebbről.
- A rohadt életbe.
- Na mi van megleptelek édes? - nevetett fel önelégülten Katherine.
Ami ezután következett az meglepett és nagyon elkeserített. Damon megfogott és odalökött a vérfarkas elé aki megragadott és belémharapott, de Damon felém se nézett csak mentette Elenát amit megértenék ha az ő barátnője lenne. És elrohant. Hagyott volna meghalni. Éreztem hogy minden egyre nehezebb egy mondatot hallottam még Katherintől:
- Na ez aztán barátság a legjobb barátja helyett aki mindig mellette volt azt a lányt válassza akit sosem kaphat meg, aki lenézi, és megpróbálja kijavítani. Esküszöm még én is sajnállak.
Ebben az egészben az volt a legrosszabb, hogy igaza volt. Csattanásokat hallottam, üvegtöréseket, csonttörésekett, de nem bírtam kinyitni a szemem túl gyenge voltam. Éreztem, hogy valaki felemel és magához szorít mintha a testével próbálna óvni. Erőt vettem magamon és kinyitottam a szemem titkon reméltem, hogy Damon vagy esetleg Stefan, de nem közel sem ez a valaki akár a bátyám lenne, de mégsem. Sok mindenen segített át például Grace halálán. Ez a valaki Klaus volt. De sajnos nem birtam sokáig nyitva tartani a szemem csak annyit hallottam hogy azt mondogatja, hogy mindwn rendben lesz biztonságban leszel.

Nem tudom meddig aludhattam, de a Mikaelson villában ébredtem egy szobában Mysticfallsban. Rég nem látott barátnőm Rebekah ült az ágyszélén Kollal. Csak azt birtam mondani, hogy már nem fáj. Ez volt az első gondolatom. Rebekah a nyakamba borult Kol pedig leszaladt és Klausszal és Elajhaval tért vissza. Gondoltam ideje fel kellnem.
- Meglátogatom Damont hátha már megásta a sírom. - mondtam elkeseredetten.
- Rendben menj csak. - mondta kedvesen Elajha.
- Vigyázz nehogy megint megölessen a rohadék - mondta Kol.
- Aztán gyere vissza légyszíves - mondta Klaus. Hát nem is volt más tervem.
- Ha teheted kínozd meg én azt tettem. - mondta Rebekah. Ezen elgondolkodtam.
- Nyugi megkínzom csak nem testileg hanem a szavaimmal.