Egy régi barát - vámpírnaplók fanfiction

Part 41

- Elijah érts meg nekem ez most nem könnyű
- Miért nem?
-Mert utálni akarlak azért amiért egyedül hagytál,de nem megy egyszerűen nem. De ha nem utállak téged akkor magamat utálom amiért hagytam hogy túl messzire menjenek a dolgok kettőnk között. És lehet hogy önző dolog lesz amit mondok, de úgy érzem eleget utáltam már magamat a múlt miatt. Egy kicsit többre becsülöm magam. És ha most megenged elmennék.

Mentem volna, de Elijah nem engedett.
- Kérlek Elijah eressz el.
- Nem, amíg nem beszéltünk meg mindent
- Miért csinálod ezt?
- Mert szeretlek! Szerelmes vagyok beléd! Szerelmes vagyok a hangodba, a szemedben, a mosolyodba, a nevetésedbe, az érintésedbe, a suttogásodba, a testedbe és a lelkedbe.
- Akkor miért hagytál ott egyedül?
-Mert nem tudtam, hogy mit akarsz
- És most tudod, mert ha igen elmondhatnád, mert én nem tudom.
- Nem eressztelek el addig amíg ki nem mondod, azt az egy szót ami megváltoztathatja az életünket.
- Elijah ez fáj! Mi van veled eressz el!
De nem eresztett sőt egyre inkább szorított, így a másik kezemmel felpofoztam. De még sosem láttam ilyen dühösnek. Megfogott és neki dobott az asztaloknak. Aztán a nyakamnál fogva emelt fel és belémharapott, szívta a vérem folyamatosan esélyt sem adva, hogy gyógyuljon. Borzalmas volt. Letépte volna a fejem ha Rebekah nem szedi le rólam.
- Mit művelsz Elijah? Majdnem megölted Hannaht!
- Te jó ég annyira sajnálom nem tudom mi ütőt belém csak nagyon dühös lettem és nem bírtam leállni.
- Nem baj - mondtam
- Rebekah magunkra hagynál egy percre? - kérte meg Elijah
- Persze
- Elijah, tényleg nem gond bárkivel megesik
- De velem nem, annyira sajnálom
- Figyelj, felejtsük el.
- Rendben, de lehet egy kérdésem?
- Miért utasítasz vissza?
- Elijah te maga vagy a tökéletes férfi. Jobbat érdemelsz nálam.
- Nem vagyok tökéletes
- Egy rossz dolgot sem bírnék rólad mondani, pedig hidd el szeretnék. Megbízható vagy, édes, kedves jól is nézzel ki, okos vagy. De én nem vagyok tökéletes.
- Ahogyan én sem.
Itt csak megráztam a fejem és indultam volna ki mikor utánam szólt.
- És ha nekem nem a tökéletes lány kell.
- Akkor mégsem vagy annyira okos mint hittem.
- De akkor legalább találsz bennem hibát.
- Azt mondod én vagyok a hiba benned?
- Azt. Te vagy a legszebb hibám mind közül.
- Így gondolod?
- Így
- És mi lenne még hiba
- Ha megcsókolnálak és többet nem eresztenélek el.
- Hát... Tedd meg ha ennyire szeretsz hibázni.
Felém suhant, megragadta a derekam és hosszan, szenvedélyesen megcsókolt. És tényleg nem eresztett még akkor sem mikor már abba hagytuk. Álltunk ott 2 percig. A derekamat szorosan fogta, a homlokát az enyémnek támasztotta és ezt mondta:
- Többször kéne hibáznom
- Ha ilyen hibáról van szó akkor támogatom
- És most mondok valamit, amit nem érzek hibának
- Hallgatlak
- Szeretlek
- Én is téged nagyon.