Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

27.rész

Amikor kicsengettek szó nélkül felpattantunk és kimentünk a teremből, ahol Zsombi és Bernadett várt.
- Szerintetek mi lesz? - érdeklődtem rájuk pillantva.
- Nem tudom, de azt érzem hogy nagyon égni fogunk - grimaszolt Bernadett.
- Ti legalább ebben az évben leléptek nekem még három évet kell kibírnom, bármennyire is lesz megalázó Kocsis ötlete - forgatta a szemét Zsombi.
- Nyugi, tess annyira csak nem lesz rossz - vonta meg a vállát Lóri. Mi hitetlenkedve amolyan "ezt te sem hiszed el" nézéssel meredtünk rá - oké, lehet szerepelnünk kell egy videójában, de mi hárman úgy is lelépünk, Zsombi pedig.... Pedig - akadt meg - oké azt még ki kell találnunk de nézzétek a jó oldalát. Kocsisnak lassan több követője lesz, mint négyünknek együtt - vigyorgott mire elröhögtük magunkat. Ebben teljesen igaza van. Kétségtelen Kocsis influenszer lett.
- Na, gyertek legyünk túl rajta - sóhajtottam indultam el a folyosón. Az irodához érve megtorpantunk az ajtó előtt. Kezdődött a "ki kopog?" probléma. Még mielőtt elkezdtünk volna "veszekedni" erőt vettem magamon és bekopogtam
- Gyere! - hallottuk bentről a titkárnő hangját. Óvatosan bementünk és becsuktuk magunk után az ajtót.
- Üljetek le, az igazgató mindjárt jön - intett amikor meglátta hogy mi vagyunk.
- Deja vu - suttogtam. A többiek bólintva jelezték hogy nekik is fura ennyi élmény után, visszatérni oda ahol minden elkezdődött. Sokszor, de tényleg rengetegszer említettem már hogy ez a nyár volt életem egyik legőrültebb és legmegmagyarázhatatlanabb nyara (az előzőre más kifejezéseket használnék). És most ott ülök ahol Kocsis bejelentette, hogy engem küld a versenyre Bernadettel, Lórival és Zsombival együtt. Akkor még nem számítottam arra hogy egyáltalán elmegyek arra meg végképp nem, hogy bele fogok szeretni az ellenfél (!!) csapat  egyik tagjába. Ha valaki ezt indulás előtt mondja, akkor nem tudom, hogy előbb képen röhögöm vagy rögtön tárcsázom a diliházat, mondván valaki megszökött tőlük. Teljes csendben ültünk igazából megszólalni se mertünk, csak meredten bámultunk magunk elé, miközben a titkárnő a lapokba merült. Aztán csippant egyet a telefonom. A csendben szinte fülsüketítőnek hatott és mindenki felém kapta a fejét. Bocsánat kérően néztem a titkárnőre és próbáltam nem megnyitni, tudván hogy Kornél írt mivel szünet van. Csak én szünet helyett éppen az igazgatóiban ülök és várom hogy Kocsis mit talált ki. Aztán kinyílt az igazgató ajtaja.
- Gyertek - hívott be minket Kocsis. Még utoljára egymásra néztünk majd beléptünk.
- Üljetek le -mutatott az előtte lévő négy székre. Hmm... Deja vu. Újra.
- Hanna - csapta össze a tenyerét és mosolyogva (meg mintha könnyeket is láttam volna a szemében) nézett rám - olyan jó látni hogy a verseny ilyen hatással volt rád. Konkrétan sugárzol - lelkendezett.
- Ó, igen a verseny miatt persze, kizárólag amiatt - vihogott Bernadett mire csak egy gyilkos pillantást vetettem rá.
- Van valami más is? - kiváncsiskodott Kocsis azonnal. A többiekre sajnos nem számíthattam. Vérszemet kaptak.
- Tudja, igazgató úr, a versenyen történt egy pár dolog - magyarázta Zsombi.
- De, mi az? - oké, Kocsis túl de tényleg túlságosan lelkes.
- Hannának barátja lett - mondta ki Bernadett olyan egyszerűen, mintha az közölte volna hogy esik az eső. Elkerekedett szemmel néztem rá.
- Bernadett, nem vagy normális - sziszegtem.
- Hanna, ez igaz? - lelkesedett az igazgató.
- Igen - köhintettem.
- Lóri? - kérdezte, mire mind a ketten hátra hőköltünk. Ne. Ne. Ne. Kocsisnak rohadtul nem esett le hogy másik csapatvól van... Amúgy miért is nem Lórit szívatják?
- Dehogy - ráztam a fejem, mire Kocsis Zsombi fele kapta a fejét - nem a csapatból van - mondtam ki. Kocsisnak kellett egy kis idő mire leesik, aztán rájött.
- Hmm... - gondolkozott - ez jó téma lesz az IOV kérdezz-felelek és beszámolóhoz - tért vissza a mi influenszer igazgatónk.
- Nem erre semmi szükség - rázta a fejét Lóri. De sajnos semmire nem ment. Kocsis a szünet további 7 percében arról beszélt hogy holnap a suli színpadon (!!!) lesz egy kis kérdezz-felelek az IOV-val kapcsolatban, az igazgató "beszámolója alatt háromszor jelzett a telefonom és tudtam hogy mind a három Kornél volt, nem értette, hogy miért ignorálom. Én nem akartam ignorálni csak éppen fogjul ejtett Kocsis. Ja és gondoljuk át hogy mit szeretnénk belerakni a beszámolónkba. Amikor becsengetéskor végre elengedett és kimentünk az irodából.
- Ezt most miért kellett? - grimaszoltam fájdalmasan.
- Bocs Hanna, én csak szívatni akartalak meg Kocsist visszarántani a földre, hogy nem az ő érdeme, hogy folymatosan mosolyogsz - vont vállat mire elnevettem magam. Nekünk ez jutott, holnap beszélhetünk az egész suli előtt a versenyről.

Oké. Ne kérdezzétek honnan jött ez az egész, de megtetszett ezért megírtam😂. Mindegy is..... Inkább nem magyarázkodok tovább, hamarosan az SZJG-nek is jön folytatása.
BTW. : Ha vkinek van instaja és bekovetne a @atkozottak._ oldalt azt megköszönnem :D