Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

11. rész

Reggel ébresztőre keltünk mivel végre sikerült rávennünk magunkat Kornéllal hogy időben keljünk. Igazából ma csak négykor találkozunk mert a cirkusz csak este öttől kezdődik. Nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból majd lementünk enni.
- Jó reggelt - köszöntünk. Aztán megláttam a palacsintát az asztalon. Jajj ne.
- Ugye nem apa csinálta? - néztem riadtan a nagyira.
- Hanna azért ennyire nem főzök rosszul - szólt rám apa. Aztán átgondolta - Na jó. Vedd úgy hogy nem szóltam - legyintett.
- Nem drágám, ezt én csináltam - mosolygott ránk.
- Nagymama féle palacsinta - bólogattam - a legjobb.
Leültünk enni. Nem csalódtam a nagyiban, olyan volt a palacsintája mint mindig. Isteni.
- Ez nagyon finom - mondta Kornél.
- Tudom - haraptam még egyet a palacsintámba.
- Köszönöm gyerekek, örülök hogy ízlik - mosolygott ránk.
Miután befejeztük az evést rájöttem hogy a nap eleje csak a miénk.
- Kornél - néztem rá mikor kilépett a fürdőszobából - estig csak ketten leszünk. Elmegyünk valahova? - kérdeztem mosolyogva.
- Én is ezen gondolkoztam - mosolygott - elmehetnénk sétálni és fagyizni egyet - tervezgetett.
- Jó de először beszélj az öcséddel - kötöttem ki - egyedül a szüleidnek írtál néhány SMS-t. Na gyerünk hívd fel - noszogattam - lent várlak - tettem hozzá.
- Hé - szólt rám - rendben Újvári Hanna. Felhívom, de te is beszélj vele. Szeretne megismerni ha már ennyit meséltem rólad.
- Biztos? - kérdeztem félve.
- Biztos - bólintott.
- Na jó legyen - adtam meg magam. Leültünk az ágyamra és Kornél tárcsázta az öccsét.
- Cső, azt hittem hogy lecseréltél Hannára - röhögött Ábel - mármint - kezdte amikor meglátott.
- Semmi baj - mosolyogtam rá.
- Na tehát - kezdte Kornél - ő az öcsém Ábel. Ábel ő itt Hanna a barátnőm.
- Értem - bicenetett - Na jó Hanna - hajolt közelebb a kamerához úgy mintha ezt Kornél nem hallaná - nem tudom mivel fizetett le hogy együtt legyél vele de segítek - suttogta mire felröhögtem.
- Hülye - forgatta a szemét Kornél.
- Hát ilyen ez - vonogatta a vállát az öccse.
- Én örülök hogy kirángatott abból amiből voltam - mosolyogtam - nélküle még mindig visszahúzódó lennék és barátaim se lennének. Rengeteget köszönhetek neki. Ha nem megyek el a versenyre és nem találkozok vele nem tudom mi lett volna.
- Hát Kornél... - nézett csodálkozva  Ábel - Nem hittem volna hogy valaha így fog beszélni rólad egy lány. Látom hogy szeret téged, szóval becsüld meg - nézett Kornélra - Kornél sokat mesélt rólad. Örülök hogy találkoztatok. Az más kérdés hogy, hogy - nevette el magát - végre normális a bátyám - sóhajtott.
- Kösz - röhögött Kornél.
- Bármikor tes - biccentett Ábel. Mosolyogva néztem őket. Nagyon jó a kapcsolatuk az biztos.
- És mi a program mára? - érdeklődött Ábel.
- Igazából négykor találkozunk a csapattal mert a cirkusz csak öttől kezdődik. Addig elmegyünk fagyizni és sétálni - magyarázta Kornél.
- Akkor nem is zavarok. Jó szórakozást - köszönt el.
- Köszönjük - mondtuk majd letettük a hívást.
- Na szimpatikus? - kérdezte Kornél.
- Igen - bólogattam - látszik hogy jó a kapcsolatotok. - mosolyogtam rá.
- Az is - bólintott - akkor Újvári Hanna elmegyünk fagyizni? - kérdezte.
- Persze - bólogattam nevetve, majd a fagyizó felé vettük az irányt.

Na sziasztok! Kinek milyen a suli? Ha van valami storytok akkor azt kommentben várom. Mint írtam megpróbálom tartani a részek rendszereségét és remélem sikerülni is fog. Sok szerencsét az új tanévhez! Jó olvasást!

Csenge❤️