Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

3. rész

A buli este tíz körül kezdett a végére érni. Mindenkitől elbúcsúztunk és négyen maradtunk. Én, Kornél, Apa, és Nagyi.
- Akkor megágyazok a kanapén... - kezdett bele Apa.
- Apa! Nem! Kornél fent alszik! - rivalltam rá.
- Ne legyél tökfej! A lányodnak van egy kajakosa! Még jó hogy nem alszik a kanapén - helyeselt a Nagyi.
- Legyen - sóhajtott megadóan Apa.
Elkezdtem felfele húzni Kornélt mert már így is égtem eleget. Amikor felértünk rögtön mentegetőzni kezdtem.
- Figyelj, bocsi Apa kicsit túl reagálja, mert még soha nem volt barátom. A Nagyi meg... ő csak túl önmaga - szabadkoztam.
- Hanna, nyugalom. Megértem őket. Teljes mértékbe. - állított le.
- Tényleg? - csodálkoztam.
- Igen - válaszolt.
- Ugye tudod hogy baromi megértő vagy és hogy nagyon szeretlek? - kérdeztem
- Én is téged, Újvári Hanna, én is téged. - válaszolt ugyanúgy mint anno a versenyen, mire én nevetve megcsókoltam.
- Khm. - hallottam Apa hangját mögöttünk.
- Gyertek le beszélgetni egy kicsit a versenyről. - szólt Apa.
- Megyünk! - mondtam.
-Menj csak addig én keresek egy pulcsit - szóltam Kornélnak.A szekrényemben észre vettem egy fekete bő pulcsit. Gondolkodás nélkül az vettem fel. ( Kornélét azért nem veszem fel mert a versenyt kicsit megjárta. Meg amúgy is. Azzal alszok. Természetesen tervben van hogy lenyúlok egy egyszerű pulcsit tőle.) Amikor leértem Kornél rám pillantott majd elmosolyodott.
- Jól áll a fekete, Újvári Hanna. - mondta mire halkan felnevettem.
- Pont mint múltkor? - kérdeztem mosolyogva.
- Pont mint múltkor. - felelte.
- Örülök hogy újra mehetünk erre a versenyre.
- Így sem leszünk egy csapatban - húzta el a száját.
- De mi úgy is úgy kezeljük mintha egy csapatban lennénk - mondtam mosolyogva - és kiejtjük Mátéékat.
- Remélem sikerül. Mármint, minden - szólt halkan Kornél.
- És szerinted Erik visszatér? - kérdeztem vigyorogva.
- Ki az az Erik? - értetlenkedett Apa.
- Csak a Csenge feje méretű szarvasbogár - legyintettem mintha ez teljesen normális kijelentés lenne. És hát ebbe a baráti körbe bizarrabbnál bizarabb dolgok jönnek elő. Ez még csak a kezdet.
- Értenem kéne?
- Hosszú - legyintettem. Hogy magyarázza meg az ember az apjának hogy a versenyen ahol volt ott volt egy szarvasbogár ami akkora mint a barátnője feje de ezt a lényt csak a fekete csapat látta? Szerintem is. Sehogy.
- Remélem nem - röhögött fel.
- Ugyanmár. Valld be hogy, hiányzik Erik. Ha nem jöttök ki jól akkor alkalmazz diplomáciai protokollt Erikkel szemben
- Hé! Tényleg láttam hogy nem voltak jó szándékai! Jobb a békesség - védekezett Kornél.
- Szerintem jó fej - vontam vállat
- Most egy szarvasbogárról beszéltek? - kérdezte felvont szemöldökkel apa. Nem csodálom hogy rákérdezett. Az előbb közöltem hogy Erik egy szarvasbogár. Most meg azt mondom hogy jó fej meg Kornél diplomáciai protokollt alkalmazott Erikkel szemben. Őszintén. Te nem kérdőjeleznéd meg?
- Öhm. De - válaszoltam mosolyogva.
- De egy szarvasbogárnak hogy lehetnek nem jó szándékai? Meg egyáltalán. Egy szarvasbogárnak vannak bármilyen szándékai?
- Eriknek nem jók. Az biztos - közölte teljes komolysággal Kornél mire felröhögtem.
- Hagyd már őt! Majd megismeritek egymást jobban. Úgy is csak a ti csapatotok látta.
- Miért visszajön? - kérdezte kissé ilyedten.
- Lehet - vontam vállat nevetve.
- Akkor a versenyen a két csapat együtt működött? - érdeklődött apa.
- Igen. Az egész az első feladatnál kezdődött- magyaráztam - de ezt már meséltem - Apa és Nagyi bólintott. - aztán kezdett egyértelmű lenni hogy segítjük egymást. Csak Máté beleszólt - húztam el a számat.
- És végül összehozott minket a verseny. - tette hozzá mosolyogva Kornél.
- Pontosan. Ott a semmi közepén a Bükkben.- helyeseltem.
- Jó titeket együtt látni - szólt Apa.
- Tényleg jó - mondtam.
- Igen Újvári Hanna, jó együtt lenni. - válaszolt Kornél.
- Késő van - húztam el a számat - felmegyünk? - kérdeztem.
- Mehetünk - vont vállat Kornél.
- Te menj előre, zuhanyozz le. Aztán megyek.
- Rendben - indult el Kornél.
- Örülsz hogy itt van a kajakosod? - kérdezte Nagyi.
- Először is. Ne hívd így! - szóltam rá - másodszor, pedig még jó hogy örülök. Végre nem csak képernyőn keresztül láthatjuk egymást - mosolyogtam.
- Örülök hogy örülsz de ha nem vigyáz rád... - mondta apa.
- Hagyd már!- szólt rá Nagyi - vigyáz rá hidd el- tette hozzá, mire apa csak bólintott.
- Hanna! Mehetsz zuhanyozni, kész vagyok. - jött le Kornél pizsamában
- Köszi. Megpróbálok nem elaludni a zuhany alatt - dünnyögtem.
- Nem csak fáradt valaki? - vigyorgott Kornél.
- Vicces - forgattam a szemem - na mindjárt jövök, ha esetleg tíz perc múlva nem jönnék le, akkor elaludtam - tettem hozzá, mire a többiek felnevettek. Zuhanyzás után lementem a konyhába, még beszélgettünk egy kicsit és Kornéllal felmentünk aludni.