Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

30.rész

Reggel eléggé fáradtan keltem, mert kicsit beijedtem ettől az egész szerepléstől. Az egész iskola előtt kérdésekre válaszolni úgy hogy még Kocsis élője is megy... Érdekes lesz az biztos. Miután összeszedtem magam és kikeltem az ágyból, felöltöztem (Kocsis kérésére stílusosan egy piros felsőt) aztán berohantam a fürdőszobába, elinteztem a dolgaim majd lementem enni.
- Jó reggelt - köszöntem apának majd neki álltam pirítóst készíteni.
- Izgulsz? - kérdezte a kávéját iszogatva.
- Egy kicsit - gondolkoztam el - mostmár kezdek megnyugodni - mosolyogtam rá. Aztán gyorsan írtam Kornélnak. Végül reggeli közben még írtunk egymásnak pár szót, majd a reggelit befejezve apa eldobott a sulihoz. Amikor kiszálltam az autóból Lórin kivűl már ott volt Bernadett és Zsombi is. Az első óra helyett a mi előadásunk lesz.
- Szia - nézett rám Bernadett fájdalmas arccal és Zsombi is álmosan intett.
- Ti se tudtatok aludni? - kérdeztem.
- Nem akarok Kocsis élőjeben szerepelni. Olyan követő tábora van - nézegette Kocsis insta fiókját Zsombi.
- Késtem? - esett be mellénk hirtelen Lóri.
- Nem még éppen időben - nyugtattam.
Végül belattuk hogy Kocsis már kereshetett szóval bementünk ahol azonnal el is kapott minket és a suli színpad mögé parancsolt.
- Szóval én felteszek egy-egy kérdést és ti arra válaszoltok - magyarázta el hatodjara. Mi bólogatva jeleztük hogy igen értjük, ennyi nekünk is megy. Aztán egyre nagyobb zuglodast hallottunk ami azt jelezte hogy kezd megtelni az aula. Végül pontban nyolckor felmentunk a suli színpadra (ami amúgy elég kicsi) és leültünk a kisebb kanapéra egy-egy mikrofonnal a kezünkben.
- Köszöntök mindenkit az eheti előadáson - szólt bele Kocsis a mikrofonba. A Szirtesben minden héten vannak előadók. Jobb napokon viszonylag ismertebb magyar emberek jönnek interjúra, rosszabb napokon pedig vagy az iskola néptánc karát nézzük vagy hallgatjuk az énekkart.
- Első kérdés - vágott bele Kocsis miután bemutatott minket - a legnagyobb élmény a versenyen. Oké. Nem akartam konkrétan Kornélról beszélni (Lóri meg Csengéről) így kikerültük azzal hogy megismertük egymást és új barátokat is. Még volt a feladatokkal kapcsolatban néhány kérdés, pl.: legnehezebb, legkönnyebb, erőnléti és logikai. Aztán jött az amit nem vártam. A saját vélemény.
- Most pedig arra kérnélek titeket hogy meséljetek a versenyről még. Milyen volt ilyen messze mindentől? - a többiek néhány mondatban megfogalmazták hogy tényleg napról napra nehezebb lett és érzelmileg is megviselt. Utoljára jöttem én.
- Szóval - sohajtottam - életem legőrültebb nyara volt - nevettem el magam - soajt jelent számomra a verseny, így is lelkiekben is ott kellett lenni. Nem volt egyszerű de megérte. Rengeteg új barátot találtam. Nem volt minden tökéletes de... A jót kell látni mindenben - fejeztem be. És ezzel az utolsó kérdést is letudtuk. Kocsis elköszönt, kiderült hogy a jövő heti suli színpadi előadás az énekkaré lesz (hurrá...) mi meg ahogy tudtunk lerohantunk. Nem értem az énekkarosok ezt hogy bírják ki.

Kissé összecsapott (megorulok) hajnali rész de, legalább van... Igaz holnap 8tól földrajz órám van, de van kávé szvl probléma nincs. Joejt mindenki