Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

20.rész

- Melyik legyen? - kérdezte Csenge egy piros-fehér csíkos és egy NASA-s felsőt tartva a kezében. A fiúk egyébként közben leléptek valószínűleg a videójátekboltba, mondván megunták a ruha nézegetést. Mellékesen 5 percet töltöttek bent.
- NASA - mondtuk szinte egyszerre. Mindenki kiválasztotta a saját méretét majd elmentünk a kasszához fizetni. Elindultunk megkeresni a fiúkat de amikor a könyvesbolt előtt mentünk el mind az öten megtorpantunk és összenéztünk.
- Még belefér nem? - mosolyogtunk össze. A lányokkal bementünk majd elmentünk az Ifjúsági részhez.
- Van valami elképzelés? - kérdezte Bernadett.
- Talán egy romantikusabb - gondolkozott Csenge.
- Lehet elnézek arra felé - nézett Veronika a könyvesbolt kiemelt ajánlatai felé. Végül mind ott nézelődtünk. Nekem megakadt a szemem az egyik könyvön
Két lépés távolság. Sírós, romantikus. Tökéletes.
- Két lépés távolság - nézett Csenge a kezembe tartott könyvre - tökéletes, jót lehet sírni rajta - vett el egyet ő is. A többiek is választottak egy-egy könyvet majd fizettünk és elindultunk mostmár tényleg megkeresni a fiúkat. A videójátékbolt felé vettük az irányt. Ott is voltak.
- Megjöttünk - léptem Kornél mellé.
- Ilyen sokáig voltatok? - kérdezte Kornél.
- Még beugrottunk a könyvesboltba - magyarázta Dóri.
- Mit vettél? - kérdezte Kornél.
- Két lépés távolság, romantikus - vigyorogtam.
- Aham - nézett furán. Ő nem igazán zsongott be a romantikus történettől.
- Akkor mindenki végzett? Mehetünk? - kérdezte Bence.
- Szerintem igen - bólintottam. Mindenki egyet értett.
- Végre már - sóhajtottak fel a fiúk olyan megkönnyebbüléssel mintha fél napja ott lennénk. Végül úgy voltunk vele hogy haza megyünk. Írtam apának hogy indulunk és mindjárt otthon vagyunk. Utoljára megyünk együtt. Ijesztő belegondolni hogy többé nem Kornél mellett kelek hanem egyedül. A karkötőmet tekergetve merültem bele a gondolataimba miközben a többiek összepakolták a vásárolt dolgaikat. Kornél észrevette hogy nem vagyok ott és rögtön leesett neki a dolog. Szorosan magához ölelt majd egy kis idő múlva eltolt magától és mélyen a szemembe nézve megcsókolt.
- Hé Hanna - lökte meg a vállamat Zoli mikor Kornéllal elváltunk egymástól - minden oké lesz - mosolyogtak rám.
- Gyere ide - ölelt át Csenge.
- Köszönök mindent - néztem körbe hálásan. Nem tudom mi lenne velem nélkülük. Miután összeszedtem magam tényleg haza indultunk. Egy utolsó búcsú bulira.