Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

19.rész

Oké. Nem tudom hol kezdjem. Mint mindig most is borzasztóan hálás vagyok ezért az olvasó szamert. Nem hittem volna hogy valaha is lesz 4K olvasom. Mivel tudom hogy elegetek van a "Nem rész" - ből ezért a rész elejére raktam be. Remélem volt aki beleolvasott az előző "Nem rész"-Ben említett könyvbe. Köszönöm❤️

Amikor megérkeztünk a cukrászdába, leadtuk a rendelésünket majd elfoglaltunk egy asztalt. Egyébként mindenki egy sütit evett és két gömb fagyit.
- Szerintetek hol lesz az IOV? - kérdezte Csenge.
- Nem tudom - ráztam a fejem - nekem ez az egész fura. Csak úgy megváltoznának a szabályok?
- Ez az IOV, azután a másfél hét után már semmi nem lep meg - vont vállat Kornél.
- Kiszámíthatatlan az egész. Szerintem örüljünk hogy nem aznap tudjuk meg hogy megyünk - tette hozzá Zoli.
- Amúgy nem szóltak egy kicsit korán? Mert ti az igazgatótól tudtátok meg, de nekünk egyáltalán fognak szólni? - kérdezte Bence.
- Ha az igazgatónk nem szól akkor majd mondjuk - jelentette ki Kornél - szólunk hogy összebarátkoztunk az egyik csapattal és ők mondták.
- Aha, látom én. Barátkoztunk - vihogott Lóri felénk, jobban mondva az összekulcsolt kezünkre nézve. Én azonnal zavarba jöttem és éreztem ahogy a fejemet elönti a pír. Kornél csak felnevetett.
- Oké, na - tette fel a szabad (amivel nem az én kezemet fogta) kezét vedekezően - azért nem osztok meg mindent az igazgatóval - röhögött majd látva az elpirult fejem csak mosolyogva belepuszilt a hajamba.
- Egyébként nem csak mi vagyunk az egyetlenek akik annyira nagyon jóban lennének - vigyorogtam Csengére nézve.
- Touché - adták meg magukat
- Szerintem annyira bezsongott Kocsis hogy nem bírt magával és képes volt nyáron írni - tippelt Bernadett.
- Én nélkületek nem megyek - vont vállat Zsombi. Mi csak elmosolyodtunk. Ezt mind a négyen így gondoljuk. Mi csak akkor fogunk indulni ha együtt mehetünk. Ez a verseny hozott minket össze és ez csak így igazi.
- Remélem nem fog más csapatot küldeni az igazgató - húzta el a száját Bence.
- Nem hiszem - ráztam a fejem - szerintem ugyanazok a csapatok és emberek mennek.
- Lehetséges - gondolkozott Veronika - de ezt honnan tudod?
- Nem tudom - vontam vállat - megérzés
- Akkor tuti ugyanazok a csapatok mennek - mondta ki Bernadett. Furán néztem rá.
- A megérzéseid nagyon jók es ebben szerintem tuti igazad van
- Köszi - mosolyogtam rá.
- Még van egy csomó időnk - nézett Csenge a telefonjára - és eszembe jutott valami - csillant fel a szeme.
- Mi? - kérdezte Dóri.
- Közös egyforma póló - jelentette ki. Mi a lányok mosolyogva összenéztünk és bólintottunk.
- Ez nagyon jó - vigyorogtam.
- Ebben mi a jó? - nézett rank furán Zsombi.
- Én se tudom - vont vállat Zoli.
- Olyan aranyos lesz az egyenpólónk - magyarázta Csenge - úgyis mindenki megette a sütit szóval mehetünk, a plázához.
Fizettünk majd elindultunk. A fiúk jól szórakoztak rajtunk hogy egy póló vásárlástól ennyire izgatottak lettünk.