Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

28.rész

Amikor Lórival visszaértünk a terembe, Tahi már tartotta a második osztályfőnökit. Ma csak 3 ofő óra van aztán órarend szerint bejönnek a tanárok, de órát meg nem tartanak.
- Elnézést tanár úr, az igazga... - kezdtem magyarázkodni, de Tahi csak szemforgatva leintett. Lórival a nyakunkat behúzva mentünk a helyünkre, és kezdtük el lemásolni a tábláról az órarendet. Mármint...én elkezdtem leírni, Lóri pedig valami edzős videót nézett a telefonján a pad alatt. Egyébként kissé kaotikus az órarendünk, dupla matekkal és dupla némettel... Mindegy, csak túl éljük. Amikor kicsengettek rögtön elindultam keresni egy nyugodt sarkot ahol talán lesz esélyem felhívni Kornélt, tekintve hogy előző szünetben folyamatosan írogatott de én nem tudtam válaszolni neki.
- Hanna várj - hallottam meg Kristóf hangját mögöttem.
- Igen? - álltam meg az ajtónál.
- Tudod - ért be mellém - arra gondoltam hogy.. Khm - köszörülte meg a torkát - hogy esetleg elmehetnénk valahova. Együtt - vakarta zavartan a tarkóját. Először csak zavartan néztem rá aztán leesett. Randira hívott. Igazából az eddigi 3 év alatt nem volt túl sok kapcsolat köztünk, de rosszban sem voltunk. Hát... Ez kissé kellemetlen, mert nekem barátom van.
- Ohh - pislogtam zavartan - Kristóf ez kedves tőled, de nekem van barátom
- Mi? - lepődött meg - basszus ha ezt tudom - túrt a hajába zavartan.
- Semmi baj - legyintettem - nem tudhattad, nyáron ismertem meg
- Az a srác aki kirakott veled egy közös képet? - kezdett el gondolkozni - Írtak valamit Kocsis egyik posztja alá, de nem tudtam hogy együtt vagytok - magyarázkodott tovább.
- Nyugi, nincs baj - legyintettem - de most tényleg mennem kell - mutattam fel a telefonom mire leesett neki a dolog.
- Hanna - lépett mellém Lóri - Kristóf randira hívott? - kérdezte elkerekedett szemmel.
- Igen - sohajtottam a számát elhúzva - de megmondtam hogy van barátom. Viszont a barátomnak nem írtam vissza előző szünet óta. Szóval megyek - intettem és kimentem a teremből. Végül lerohantam az udvarra ahol találtam egy csendesebb sarkot és tárcsáztam Kornélt. Három csengés után vette fel.
- Szia - szólt bele, mire nekem dobbant egyet a szívem.
- Előző szünetben nem tudtam írni mert Kocsis feltartott - magyaráztam.
- Igen, tudom Lóri írt - mondta - és szólt hogy valami Kristóf srác... - kezdte
- Ja igen... Eléggé meglepődtem, de megmondtam neki hogy van barátom.
- Most azért hülyének érzem magam - nevette el kínosan magát - megijedtem hogy esetleg igent mondtál.
- Te nem vagy normális - nevettem el én is magam - soha nem tudnék másra gondolni - vallottam be, bármilyen nyálasnak is hangzott.
- Én se, Hanna, én se - hallottam a hangján hogy mosolyog - egyébként... Kocsis mit akart? - váltott témát. Én nagyjából elmondtad hogy mit tervez.
- Nee - röhögött - biztosan nézni fogom - jelentette ki.
- Úristen, nehogy megnezd. Úgyis órád lesz közben - próbáltam le beszélni róla.
- Ne aggódj, Csengével osztálytársak vagyunk, majd meggyőzzük a tanárt
- Gonosz vagy - nevettem fel.
- Csak minél több alkalmat szeretnék, hogy lássalak. Vagy így vagy úgy
- Nézzetek nyugodtan - mondtam halkan, miközben a szívem a torkomban dobogott. Aztán két különböző felé csengő szólalt meg, nagyjából 2 másodperc eltéréssel. Az egyik nálam, a másik Kornélnál.
- Mennem kell - mondtuk egyszerre. Végül nehezen, de elköszöntünk és elindultam Tahi órájára, még egy osztályfőnökire.

Sajnálom hogy megint késtem a résszel de ez a hét egészen elrepült, én meg elfelejtettem írni. Legközelebb tényleg nem kések :D Viszont gondolkoztam borító/cím váltáson is, mert nekem nem igazán tetszik. Viszont viszonylag sokan ismerik így a sztorit és nem akarom hogy ne találják meg. Véleményeteket várooom.

Csenge❤️