Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

17.rész

A cirkuszi eset óta eltelt 5 nap. Holnap mennék haza Kornélék, ezért ma rendezünk egy utolsó bulit. Reggel Kornél szuszogott mellettem és ahogy néztem rá jöttem hogy borzasztóan hiányozni fog. Nem tudom hogy fog menni minden nélküle. Eddig is voltunk külön, de most egészen őszi szünetig várnom kell. De tudnom kell hogy úgy is mindig mellettem lesz, meg ha csak képernyőn keresztül is. Miután kiszakadtam a gondolataimból felkeltettem Kornélt és lementünk reggelizni.
- Jó reggelt - köszönt nagyi, aki már a konyhában tevékenykedett. Csak hát nem reggelit. Már most a bulira készült.
- Nincs korán ahhoz hogy elkezd sütni a bulira? - kérdeztem furán.
- Soha nem lehet korán elkezdeni - intett le amolyan úgy sem érted stílusban - Jaj Kornélkám - nézett rá kissé szentimentálisan - hiányozni fogsz. Mosolyogva néztem ahogy nagyi már most hiányolja Kornélt. Kornéllal csak mosolyogva összenéztünk majd leültünk megenni a pirítósunkat.
- Sziasztok - jött be apa a szobájából - leporoltam a polcokat és megcsináltam az ágyat is - szólt nagyinak mint egy kisgyerek aki rendbe rakta a szobáját.
- Rendben a süti tésztája is készen van egy negyed óra múlva - biccentett nagyi. Elég komolyan veszik ezt a buli dolgot. Lehet aggódnak miattam egy kicsit. Az elmúlt néhány hétben mindig itt volt velem Kornél együtt keltünk és egész nap egymás mellett voltunk. Most meg haza megy. A tányérokat elvittem a mosogatóhoz. Nagyi épp mellette keverte a tésztát.
- Rendben vagyok és leszek is - mondtam halkan miközben megsimítottam a karját. Nagyi halványan elmosolyodott majd biccentett egyet. Gyorsan átöltöztünk és elkészültünk majd lementünk segíteni.
- Hétre jönnek igaz? - kérdezte apa, miközben Kornéllal hoztak meg egy-egy széket - Köszönöm - bicenette aztán visszanézett rám.
- Hétre van megbeszélve és szerintem nem fog senki késni
- Rendben. Elég ennyi szék? - kérdezte.
- Szerintem igen, úgy sem fogunk túl sokat ülni - vontam meg a vállam, majd nagyi felé fordultam aki a híres piskótáján dolgozott.
- Jól néz ki - néztem nagy szemekkel a tepsi tésztára amit berakott a sütőbe - ez de finom lehet - vezettem a tekintetem a piskótához tartozó krémre.
- Meg ne forduljon a fejedben - nézett rám szúrosan nagyi - ez a bulira van, majd akkor eszel belőle
- Addig nem fogom kibírni - ingattam a fejem.
- Dehogy nem - intett nagyi. Két kart éreztem a derekamon.
- Indulunk? - kérdezte Kornél. Meg a buli előtt fagyizunk meg sétálunk egyet a csapattal és a városból jövünk majd haza jövünk ahol lesz a buli ami igazából arról szól hogy majd beszélgetünk és zenét hallgatunk, meg elbúcsúzunk.
- Menjünk - bólintottam, majd felkaptam a táskám és az ajtóhoz léptünk - meglesztek? - kérdeztem. Apa és nagyi csak mosolyogva bicentettek, mi meg elindultunk a parkba.