Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

23.rész

- Annyira hiányozni fogtok - nézett körbe Csenge szomorú mosollyal miközben szétszórtan álltunk a nappaliba és megpróbáltuk eleterelni a figyelmünket a versenyről. Láttam hogy ezután Lóri aki mellette állt szorosabban fogta a kezét félve attól mi lesz velük. Aztán elkaptam a fejem róluk, hogy ne vegyék észre hogy láttam.
- Ti is nekünk - szólaltam meg halkan - de minden rendben lesz - néztem körbe és Csenge szemébe nézve biztosítottam róla hogy tudom mit érez és együtt túléljük.
- Amúgy is elég sűrű évünk lesz - mondta Bernadett - Zsombin kívül mindenki érettségizik és vagy tovább tanul vagy nem. Év végén meg ott van még a verseny, aztán kezdődik a - akadt meg egy másodpercre - az élet - mondta ki végül. Mind biccentettünk hogy igaza van, elég húzós évünk lesz.
- Soha nem akarok végzős lenni - fintorgott Zsombi már csak a gondolattól is hogy ilyen sok minden lesz.
- Ti mit akartok tanulni? - kérdeztem hirtelen.
- Fogalmam sincs - mondta egyszerűen Zoli és Bence majd összeröhögtek.
- Sporttal szeretnék foglalkozni. Talán - tette hozzá Bernadett.
- Ugyanez - bicentett Lóri - legalább is azt hiszem - bizonytalanodott el rögtön.
- A szüleim elvárják hogy versenyekre járjak - mondta Kornél. De most akkor a szülei vagy ő is ezt akarja? Erről beszélnem kell vele.
- Tovább tanulok még nem tudom pontosan milyen szakon és hogy hol - válaszolt Csenge.
- Egyetemre szeretnék menni - mondta Veronika.
- Én is - bólintott Dóri - de  azt meg nem hogy hova - tette hozzá.
- Fő a magabiztosság - nevettem el magam mert senki sem biztos benne hogy mit akar csinálni.
- És Hanna te? - kérdezte meg Kornél.
- Igazából - kezdtem - nem tudom - sóhajtottam.
- Ahogy senki sem - simította meg a karom - majd kitalálod - mosolygott rám.
- Remélem - húztam el a szám. Még jó hogy ezt nem látta apa vagy nagyi, mert kivitték a  mostalant a konyhába.
- Ne már - nézett Bence az órájára - késő van
- Még maradjatok egy kicsit - kértem őket.
- Maradunk - vonta meg a vállát Zoli - majd alszunk a vonaton.
- Köszönöm - mosolyogtam.
- Hanna, a nagyanyád talált még valami kókusz golyót - jött be apa mire rögtön lecsaptunk rá. Olyan két perc múlva el is fogyott.

Oké, szerintem ennél borzalmasabb részt még nem írtam. Nem volt túl sok ihletem de nem akartalak rész nélkül hagyni titeket. Tudom, már sokszor mondtam de mostmár tényleg közeledünk ahhoz hogy izgalmasabb lehessen. Addig is kitartást az unalmas részekhez.
Ui.: tényleg sajnálom, hogy így zártam az évet. Dehat 2020 az 2020.

Csenge❤️