Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

12. rész

Elindultunk a fagyizóhoz. Gyalog mentünk mert közel van hozzánk. Kézen fogva sétáltunk miközben beszélgettünk.
- Már csak pár hét és suli - gondolkodott Kornél.
- És vége a nyárnak - sóhajtottam.
- Hé - emelte fel az állam - attól még találkozunk - mosolygott rám. Mindig meg tud nyugtatni.
- Érdekes lesz. Legalábbis biztosan másabb. Meg kell próbálnom megnyílni. Bernadett is mondta hogy nem tudták segíteni mert mindenkit kizártam magam körül. Ez nem fog mégegyszer megtörténni - ráztam a fejem.
- Nem fog - mosolygott rám Kornél - ismerlek. Tudom hogy változtál, nagyon jó irányba - szorította meg bíztatóan a kezem. Megláttam két osztálytársamat. Annát és Lillát. Ők mindig is jó barátnők voltak de én elég keveset beszéltem velük. Aztán meg senkivel nem voltam jóban. Gondoltam köszönök nekik mégis csak az osztálytársaim.
- Sziasztok - intettem mosolyogva. A két lány megállt majd rám nézett.
- Hanna? - esett le Lilla álla.
- Igen - nevettem el magam zavartan.
- Teljesen megváltoztál - nézett rám döbbenten Anna - mármint jó irányba.
- Én meg mondtam - mondta halkan Kornél.
- A verseny miatt? - kérdezte Lilla.
- Igen, a verseny miatt. A versenyen minden megváltozott. Jó irányba - mondtam mosolyogva.
- És ez is ott történt? - vigyorgott Anna az összekulcsolt kezünkre mutatva.
- Khm... - köhintettem elpirulva - Igen - bólintottam - Kornél ő itt Anna - mutattam a sötétbarna hajú lányra - ő pedig Lilla - mondtam a szőke hajú lány felé nézve - Két osztálytársam - magyaráztam aztán a lányokra néztem - ő itt Kornél a barátom - mosolyogtam zavartan.
- Sokkal boldogabb vagy - nézett rám Lilla - gratulálok. De ha a versenyen ismerkedtetek meg és Kornél nem az iskolába jár akkor... - gondolkozott.
- Más csapatban voltunk - fejezte be Kornél.
- Jaj - szisszent fel Anna.
- Olyasmi - nevettem el magam - aztán a mostani versenyen se lesz másképp. De van egy tervünk, valaki miatt - nyeltem egyet.
- Ki miatt? - kérdezte Lilla.
- Egy ember aki átvert. Mindenkit. Aztán kiderült hogy fel írja a csapatok gyengeségét. Hozzám a karkötőmet és Kornélt írta. Mindkettőt elvette - ráztam a fejem.
- De hogy tudta elvenni mindkettőt? Meg egyáltalán. Bármelyiket... - nézett ránk értetlenül Anna.
- Kornélt direkt kiejtették a karkötőmet meg úgy vették el hogy mivel az egyik feladatnál ők lettek az elsők büntetést valaszthattak. Vagy bezárnak minket egész napra a faházunkba vagy valami személyes tárgyat vesznek el. Az ékszereket kérték mert tudták hogy mit jelent nekem a karkötő. Vagyis tudta - korrigáltam - a csapat társai megpróbálták visszafogni. Sikertelenül - magyaráztam.
- Ezt a szemetet - rázta a fejét idegesen Lilla.
- Nem normális - tette hozzá Anna.
- Tudjuk - bólogattam sóhajtva - de a lényeg hogy túléltük és ebben az évben már senki nem bízik benne. Megkapja azt amit érdemel. Nem jöttök ti is fagyizni? Oda indultunk - kérdeztem.
- De, persze - bólintottak majd tényleg elmentünk fagyizni.