Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

9.rész

Boldogan léptünk be a házba. Apa csodálkozva nézett ránk.
- Történt valami? - kérdezte. Én csak Lóri és Csenge összekulcsolt kezére mutattam. Apa is elmosolyodott.
- Együtt vagytok? - kérdezte apa.
- Igen - mondta Csenge halkan elpirulva.
- Na mi ez a nagy öröm? - érdeklődött nagyi aki most jött ki a konyhából.
- Lóri és Csenge - vigyorogtam.
- Hát jó sok minden történt ezen a versenyen - mondta nagyi.
- Fiúk lent maradnak, lányok gyerünk felfelé - szólt ránk Veronika. Vigyorogva indultunk fel otthagyta az értetlenül néző fiúkat. Ők ezt nem értik.
- Naaaa - kezdtem - teljes történetét kérünk - vigyorogtam. Csenge elkezdett mesélni. Mi érdeklődve hallgattuk.

Csenge szemszöge

Tegnap volt a döntő. Hannáék szerencsére megnyerték és így az a köcsög, rohadék és... khm kicsit elkalandoztam. Tehát Máté nem örülhetet a pofájának. Amikor elfogadtam hogy jelentkezek nem hittem volna hogy ennyire sokat fog jelenteni nekem ez a verseny. Csodás (majdnem) két hét volt az biztos. Hirtelen csippant egyet a telefonom. Lóri volt. Halványan elmosolyodtam.
"Csá! Mizu van veled? Dumálunk? " - halkan felnevettem az üzenetén. Ez olyan Lóris. Az vettem észre hogy vigyorgok. Mi lehet velem? Mindegy inkább vissza írok.
"Szia! Velem minden oké. Veled?"
"Semmi különös" - jött a válasz. Egyszercsak videó hívást indított. Kicsit még lepődtem de fogadtam a hívását.
- Szia - intettem bénán.
- Szia, gondoltam egyszerűbb ha beszélünk - magyarázta. Halkan felnevettem.
- Igen szerintem is egyszerűbb - mosolyogtam. Ezután sokat beszélgettünk úgy mindenről. Nagyon elvoltunk. Amikor letettük még mindig vigyorogtam és hevesebben vert a szívem. Te jó ég! Ebben a másfél órában rájöttem valamire. Én szeretem Lórit. Úristen. Na jó Csenge nagy levegő, nyugalom. Csak ha hív legyél természetes. Persze ha hív még. Ilyen gondolatokkal feküdtem le. Másnap hívott. Aztán utána is amikor megbeszéltük hogy megyünk Hannáékhoz. És eljött a beszélgetés. Én éppen hangosan nevettem Lóri egyik történetén.
- Gyönyörű vagy amikor nevetsz - mondta ki hirtelen. A fejemet elöntötte a pír.
- Mármint - jött zavarba ő is - remélem nem vagyok tolakodó csak tudod - magyarázta zavartan - én... én szeretlek - sóhajtotta. Én elkerekett szemmel néztem rá. TE JÓ ÉG.
- Basszus - sziszegte - ezek után gondolom nem beszélünk - rázta a fejét.
- Tudod - kezdtem - én is szeretlek - mondtam ki.
- Mi? - kapta fel a fejét.
- Szeretlek - suttogtam.
- Akkor Csenge - szólt Lóri - akkor leszel a barárnőm? - kérdezte.
- Igen, nagyon szívesen - bólintottam mosolyogva. Anya szólt lentről hogy menjek vacsorázni - nekem mennem kell vacsorázni, de figyelj. A többieknek később mondjuk el. Egy nagy baráti társaságban nem tudom ezt hogy fogadnák - magyaráztam.
- Igaz - bólogatott - akkor a többiek előtt barátok - mondta.
- Igen - helyeseltem - jó éjt - mosolyogtam.
- Neked is - mosolygott vissza. Vigyorogva mentem vacsorázni. Nagyon boldog voltam.