Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

13.rész

- És volt olyan feladat ahol feladtátok volna? - kérdezte Lilla.
- Volt - bólintottam - majdnem kiestünk, mivel azt hittük logikai. Részben az is volt mivel egy titkos dobozt kellett kinyitni. De miután leadtunk az én nevemet és a Zsombiét kiderült hogy erőnléti is lesz. Mármint Kornélék szóltak - javítottam ki magam.
- És végül hogy hogy nem estetek ki? - nézett ránk érdeklődve Anna.
- Nagyon közel álltunk hozzá. Zsombi leblokkolt, ezért elindultam a kulcsért. Az erdőn keresztül kellett menni és elcsúsztam. Kiment a bokám. Itt csalódtam óriásit Mátéban, tudjátok aki cserben hagyott - magyaráztam - de Kornél segített. Végül bentmaradtunk.
- Ez a verseny azért érzelmileg is megviselhetett - gondolkozott Lilla.
- Igen - bólintottam - nehéz volt de megérte - mosolyogtam rá Kornélra, aki vissza mosolygott.
- Legközelebb biztos jelentkezek - bólogatott Anna.
- Én is - helyeselt Lilla - hátha nem maradok szingli - jegyezte meg mire felnevettünk.
- Nagyon jó hogy újra mehetünk, mégis ijesztő - mondtam - életem legszebb időszakát élhetem újra.
- Nem is kérdeztem - jutott Anna eszébe - hogy ismerkedtetek meg? - kérdezte. Kornéllal egymásra néztünk majd kitört belőlünk a nevetés.
- Jajj - törölgettem a szemem - ez egy elég érdekes történet - szépítettem.
- Mint kiderült Hanna nem szeret hangosan kopogni - vigyorgott Kornél.
- Én megmondtam hogy kopogtam - nevettem.
- Aha persze - forgatta a szemét.
- Tehát - kezdtem bele - a csapat társuk volt az én szobatársam és megkért hogy menjek át Kornélékhoz mert ott van a pulcsija. Én átmentem majd miután kopogtam benyitottam. Csak hát Kornél akkor lépett ki a fürdőből egy szál törülközőben - fogtam a fejem nevetve. A lányok is felnevettek. Jól szórakoztak rajtam.
- Aztán egy feladaton segítettünk egymásnak és végül megtörtént - fejeztem be.
- Ez azért elég aranyos - vigyorogtak. Kornél értetlenül nézett rám.
- Lányos dolog - legyintettem.
- Nem fura hogy nem láttuk még azt a gyökért? - nézett rám.
- Nem is tudom - ráztam a fejem - jó lenne ha nem látnánk, lehet már haza ment - tippeltem
- Nem kell aggódnotok - nézett ránk bíztatóan Lilla - a verseny keményebb volt egy találkozásnál. Meséltétek hogy egyszer már találkoztatok és akkor se volt nagy gond - emlékeztetett arra hogy nem rég meséltünk néhány dolgot Mátéról.
- Igazatok van - bólintottam - minden rendben lesz - mosolyogtam.
- A nyertesnek minimum ennyi önbizalom kell - bólintott.
- Nyertes Szirtes - nevettem el magam.
- Élvezet volt nézni az igazgatótok élőjét - röhögött Kornél - főleg amikor megnyertem rólad a képet - tűnődött.
- Tényleg - esett le Lillának - te nyerted meg.
- Ügyes - biccentett Anna.
- Olyan jó hogy végre beszélgettünk - mosolyogtam rájuk - nekünk mennünk kell de majd a suliban beszélünk - köszöntem el.
- Mindenféleképpen - mondták - sziasztok - köszöntek ők is el majd indultunk haza hogy megvárjuk a többieket.De nem tudtam még mi vár rám.