Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

25.rész

Augusztus 31. Ez mint minden diák életében nekem is azt jelenti hogy holnap suli. Apával már mindent megvettünk a sulihoz (szoismetles:) szerk.). És persze az elmúlt héten is végig beszéltünk Kornéllal, úgy ahogy eddig. Semmi nem változott köztünk, ugyanúgy bármiről tudunk beszélni órákat. Igazából mindenkivel beszéltem. Csengével kiöntöttük egymásnak a lelkünket, ami abban merült ki hogy kibeszeljük milyen nehéz is a távkapcsolat. A legtöbben készülünk a végzős évünkre (Zsombin kívül) amiben benne van az osztálytól való búcsú, az érettségi, és a "nagy betűs élet kezdete". A mai napom azzal ment el hogy összepakoltam a cuccom, beszéltem Kornéllal és apával megnéztünk egy filmet. Lassan aludnom kéne bármennyire is hívogató az hogy hajnalig sorozatozzak. Végül fél 12 körül sikerült elaludnom.
•
*időugrás*
•
Amikor reggel egy hónap után újra az ébresztőmre keltem, fájdalmasan nyöszörögve másztam ki az agyamból. A versenyen kezdtem megszokni hogy néha random éjszaka felkeltenek mert feladat van és nincs más választásod kelned kell. De a versenynek is már négy hete vége és teljesen kiestem a korán kelésből. Végül nagyjából fél óra alatt készültem el. A szekrény előtt, igaz eltöltöttem egy kis időt, de elég gyorsan elkészültem.
- Mehetünk? - kaptam fel apa a kocsi kulcsot amikor meglátta hogy lejövök. Egyébként egy fekete rövid nadrágot vettem fel egy világos kék, lenge blúzzal.
- Igen, persze - bólintottam enyhe gyomorgörccsel.
- Minden rendben lesz - mosolygott rám biztatóan. Kornéltól reggel már kaptam egy "Sok sikert" üzenetet, ami nagyon jól esett és adott egy löketet. Apa az úton meg mondott pár biztatóbb szót aztán odaértem a sulihoz. Bernadettékkel megbeszéltük hogy fél nyolckor találkozzunk a suli előtt. Már mind a hárman ott voltak.
- Sziasztok - köszöntem vigyorogva, feldobódva attól hogy van kihez odamennem és van kivel beszélgetnem, nem vagyok egyedül.
- Szia - mosolyogtam rá. Ahhoz képest hogy első nap, eléggé boldognak tűntek. Mondjuk, az első napon tényleg nincs semmi rossz, de aztán jön a fekete leves.
- Ez azért fura, nem? - nézett körbe Lóri. Rögtön tudtam mire gondol.
- Tavaly ijenkor nem is ismertük egymást. Úgy sem hogy, Lórival osztálytársak vagyunk.
- Nekem tavaly ijenkor nem igazán voltak barátaim - mondta Zsombi.
- Nekem minden hasonló volt, csak most lett három nagyon közeli barátom - mosolygott Bernadett.
- Lehet elkéne mennünk a termünkbe, mielőtt Kocsis elkap - gondolkoztam.
- Jó ötlet - biccentettek és berohantunk megpróbálva elkerülni az igazgatót, ami sajnos nem sikerült, mert a folyosón elkapott minket.
- A Szirtes csapat - hallottuk meg a hangját, mire mind a négyen hátra fordultunk.
- Igazgató úr - préseltem ki magamból egy mosolyt. Félreértés ne essék, szeretjük Kocsist, de tudjuk hogy beszélni szeretne velünk a versenyről és biztosan ki fog valamit találni. Közelebb jött hozzánk és kissé homályos tekintettel kezdett magyarázni.
- Büszke vagyok - nézett ránk - mindenféleképpen szeretnék veletek beszélni a versenyről és van egy kis ötetem is aminek az iskola mellett a követő táborom is nagyon örülni fog - büszkélkedett, mi pedig kínos mosollyal összenézve próbáltuk felfogni a dolgokat és minél gyorsabban elmenni hátha elveti az ötletét, bármi is legyen az. Ránk nézve biztosan kínos.
- Tudjátok így hogy vége a versenynek újabb videó ötletek kellenek a követőimnek, mint például az újabb haul videók a főzős videók és gondolkoztam egy "igazgatóként az élet" sorozaton is - hadarta kiélvezve hogy van kinek mesélnie.
- Tudja - köhintett Bernadett - nekünk hamarosan óránk van - próbált menekülni.
- Ó, tényleg menjetek csak - intett az igazgató - szünetben várlak titeket az irodában - tette hozzá mire lemondóan bólintottunk. Aztán végre fekszabadultunk és Bernadett és Zsombi is a saját termébe ment én pedig Lórival a miénkbe.

Tudom, tudom késtem a résszel de azért remélem tetszik. Egyébként nem fogom Hannának az összes iskolás napját leírni csak egy kettőt+a szüneteket és persze az új versenyt. Így ennyit akartam, jó olvasást!

Csenge❤️