Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

10.rész

-Ez annyira aranyos - olvadoztunk a lányokkal Csenge története után.
- Tudom - vigyorgott Csenge - és én ezt el merem mesélni apának - röhögött rajtam. Mindenki felnevetett én meg megdobtam egy párnával Csengét.
- Nem vicces - nevettem fel én is - jó talán egy kicsit - adtam meg magam.
- Hanna, egy favicc egy kicsit vicces, ahogy te mesélted apukádnak az fergeteges - röhögött Veronika.
- Most Csengéről van szó - háríottam - és milyen Lóri? Mármint ugyanúgy viccelődik vagy milyen?
- Másabb - mondta Csenge - de ugyanúgy vicces és bolond. De mégis törődik. Egyszerűen imádom - mosolygott folyamatosan.
- Olyan boldog vagy - mondta Dóri - kivirultál de teljesen
- Nagyon jót tesz neked hogy együtt vagytok - bólogatott Bernadett - eddig is mindig életvidám voltál de most még jobban látszik rajtad hogy mennyire boldog vagy.
- Köszönöm, annyira örülök hogy így fogadtátok - sóhajtott megkönnyebbülten - féltem hogy milyen lesz egy ilyen nagy baráti társaságban összejönni valakivel
- De hát mi is együtt vagyunk Kornéllal és senkinek nem volt vele baja - értetlenkedtem.
- Igen de, Hanna miattatok van ez a társaság - mondta - ti hoztátok össze és ezért nagyon hálásak vagyunk - mondta hálásan.
- Igen ez így van - bólogatott Dóri.
- Tényleg? - kérdeztem - hogy értitek hogy mi hoztuk össze a csapatot?
- Úgy hogy ha ti nem jöttök össze akkor a két csapat sem ismerkedik meg és akkor nem lenne teljes a csapat. Hanna se nyílna meg szóval nem is létezne ez a társaság - magyarázta Veronika.
- Pontosan - helyeselt Bernadett - Kornél miatt nyíltál meg. Ha nem nyílsz meg nem lettünk volna jóban. Sok minden múlott ezen
- Nagyon köszönöm - néztem rájuk - köszönöm hogy nem hagytátok hogy beforduljak
- Alap hogy segítünk - mosolygott Csenge - hiszen a barátunk vagy
- Csajok - kopogott be Lóri - nem akarunk semmit meg zavarni de egy ideje kint várunk - célzott arra hogy egy ilyen fél órája be vagyunk zárkózva a szobámba. A fiúk meg kint várnak ránk. Hupsz.
- Megyünk már - léptem ki az ajtón, mögöttem meg a többiek.
- Nekünk sajnos mennünk kell - szólalt meg Karesz - holnap már indul a vonatunk - sajnos ők csak egy napra tudtak jönni de legalább ennyi időre együtt lehettünk úgy ahogy a versenyen.
- Sziasztok - öleltünk meg egyesével mindenkit - hiányozni fogtok - szorongattam őket.
- Ti is nekünk, írjatok a következő találkozónál - mosolyogtak ránk - sziasztok - indultak el.
- Kár hogy csak egy napot voltak - mondta Zsombi.
- Igen de legalább a versenyen találkozunk - mondta Kornél.
- Igaz - bólintott Bence - akkor holnap cirkusz? - kérdezte.
- Igen - bólogattunk.
- Remélem majd lehet elefánton ülni - gondolkozott Zoli, mire felröhögtünk. - Ú az tényleg jó lenne - csillant fel Csenge szeme.
- Végül is lehet nem rossz ötlet - nevettem.
Még  beszélgettünk majd elbúcsúztunk, és Kornéllal elmentünk aludni.