Hanna és Kornél története ¦ Szünetel

6.rész

Ma megyünk a fürdőbe. Dóri és Veronika is jön. Érdekes. A két lány a verseny elején senkit nem engedtek a közelükbe, mondván ők már tavaly voltak és tudják hogy versenyen nincsenek barátságok. Na meg a szerelem. Én mindkettőt tapasztaltam. Aztán amikor ők táncoltak én meg mostam a mosókonyhában, elkezdtünk beszélgetni, majd Máté és a tabletje. Két hét alatt minden megváltozott. Most így verseny után meg együtt megyünk fürdőbe. Ilyen az élet.
Reggel Kornél mellett ébredtem, aki még aludt. Ránéztem az órára. 10 óra volt. Elaludtunk, alig van időnk elkészülni.
- Kornél - próbáltam felébreszteni - ébresztő
- Mmm - dünnyögte álmos hangon - hány óra? - kérdezte.
- 10 - válaszoltam.
- Mi mindig elalszunk? - tette fel a költői kérdést.
- Úgy néz ki - mosolyodtam el - na gyere reggelizni - álltam fel az ágyból.
- Jó reggelt - köszöntem amikor leértünk.
- Jó reggelt - köszönt vissza apa - hogy aludtatok? - kérdezte.
- Jól - válszoltuk egyszerre mire összemosolyogtunk.
- Egyetek és készüljetek mindjárt itt vannak a többiek - szólt. A reggeli egyébként péksüti volt amit gondolom reggel vett apa. Reggeli után gyors elkészültünk és átnéztem hogy mindent bepakoltam - e.
- Jó azt hiszem megvagyok - bólintottam a táskám felett. Kettőnk cuccát egy kisebb sporttáskába raktam hogy egyszerűbb legyen.
- Újvári Hanna - szólt Kornél - ezerszer átnézted, biztos minden megvan és amúgy is csak a strandra megyünk, nem elutazni - mosolygott rám.
- Igazad van - sóhajtottam majd megcsókoltam.
- Látom elvagytok - hallottam Csenge hangját. Piros fejjel fordultam meg és láttam hogy vigyorog.
- Jaj Hanna, már leégtél? - érdeklődött „kedvesen”.
- Vicces - forgattam a szemem.
- Na, gyertek le várjuk meg a többieket - szólt továbbra is mosolyogva. Folyomatosan tudnak ilyenkor piszkálni. De tényleg megállás nélkül. Értem én barátom van, de le lehet szállni a jó kedvemről. A „barátom van” gondolattól akaratlanul is elmosolyodtam. Ezt Csenge észre is vette.
- Na Hanna! A versenyen vicces reggelid volt itt meg az asztal vicces. Ez nem ér - röhögött ki utalva arra hogy a versenyen ugyanezzel cukkoltak. Na szuper.
- Mi? Nem én csak - hebegtem mire megrázta a fejét.
- Örölük hogy boldog vagy - mosolygott rám - ezért jó baráthoz híven jogom van piszkálni vele. Én is elmosolyodtam, Kornél pedig átölelte a derekam és a szemembe nézve rám mosolygott. Annyira édes ilyenkor. Hirtelen csengettek. Lóri, Zsombi és Bernadett volt.
- Mi a téma? - kérdezte Lóri.
- Hanna mostanában sokat mosolyog csak úgy. Most is - mutatott rám tetetett értetlenkedéssel - pedig semmi vicceset sem mondtunk neki.
- Én is észre vettem - sóhajtott Bernadett - lehet valami betegség. Ne vigyünk el orvoshoz? - kérdezte.
- Majd én megállapítom - lépett be Zoli Bencével a nyomában mivel időközben Lóri beengedte őket.
- Figyelj Hanna a te betegséged - ült le a másik oldalamra (az egyik oldalamon Kornél ült) majd magával szembe fordított és a szemembe nézett.
- Hanna szerelmes - jelentette ki.
A többiek „húú-zni ” kezdtek én meg felröhögtem. Szerencsére csengettek és így abbahagyták a cukkolásomat. Mosolyogva mentem ajtót nyitni. Az ajtóban Veronika és Dóri álltak. Kissé feszengtek de én átöleltem őket. Félénken, de viszonozták.
- Hiányoztatok - mondtam halkan. Ez igaz volt. Érdekesen indult a kapcsolatunk, de tudjuk hogy ez már barátság.
- Ti is nekünk - mosolygott Dóri.
- Gyertek be, mindjárt indulunk - szóltam nekik.
- Sziasztok - köszönt Veronika.
- Sziasztok - köszöntek vissza a többiek. Csenge és Bernadett felállt majd megölelték a lányokat. A két lány kissé meglepődött de viszonozták az ölelésüket.
- Na - szólalt meg Lóri - nyugi nem harapunk - mondta mert látszott a lányokon hogy nem tudják mi legyen.
- Hogy vagytok? - kérdezte kedvesen Zsombi.
- Jól - válaszolták - mit csináltatok mióta itt vagytok? - kezdeményezett beszélgetést Dóri.
- Amikor megjöttünk aznap csak beszélgettünk, buliztunk. Tegnap elmentünk moziba és találkoztunk Mátéval - húzta el a száját Bence. A két lány ledöbbent.
- Mit keres itt az a görény? - csattant fel Veronika.
- Itt van a nagyijánál - magyaráztam - de rájöttünk hogy ha nem hagyjuk hogy elrontson bármit is akkor neki nem jön össze a terve. Így az akciót elneveztük a „leszarjuk Mátét” akciónak - mosolyodtam el halványan - benne vagytok? - kérdeztem.
- Még jó hogy - bólogatott Dóri.
- Képzeljétek, kiderült hogy indulhatunk az IOV - n - lelkendezett Csenge. Veronika és Dóri elmosolyodtak.
- Mi is indulhatunk - mondta Veronika - örölünk hogy ti is - mosolyogtak ránk. Aztán elkezdtünk beszélgetni. Negyed órán keresztül beszéltünk a versenyről, a nyárról amikor észbe kaptunk hogy indulni kéne. Dóri és Veronika is feloldódott így teljesen önfeledten elindultunk a fürdőbe.