If I Fall In Love

10.Fejezet

Szóval most nagy levegőt vettem és bele is kezdtem a dolgokba.

-Tehát, kezdjük ott hogy anyám már megint el akar költözni velünk és nyomaszt hogy a húgommal megint fasírtban vagyunk. Anyám és a mostohaapám állandóan veszekednek, ez pedig néha sajna verekedésbe is torkollik. Anyám ver, a depresszióm új szintekre emelkedik. A pánikrohamaim egyre gyakrabban és hosszabban jönnek elő.-Folytattam tovább még egy darabig a felsorolását annak mi is a baj most.

Mikor a végére értem ennek, Mesi még mindig meredten bámult rám.Nem tudom mi zajlott le akkor benne, de ahogy így ült, a szeméből el kezdett folyni a könny.Egy fél perce még úgy éreztem hogy egy hatalmas kő esik le a szívemről, most pedig nagyobb van a helyén.

˝Én tettem ezt vele. Megint elszúrtam... De hát mindent elszúrok amúgy is. Akkor ez miért esik olyan rosszul mintha ezer kést döftek volna a szívembe? Miért nem vagyok képes valamit végre jól csinálni?˝-ezek a gondolatok záporoztak a gondolataimban és nem is sokára rá én is elsírtam magam.

-Miért nem mondtad nekünk? -Kérdezte, a sírástól rekedt hangon Emese.
-Mert nem akartam hogy aggódjatok. -Mondtam ugyan olyan rekedt hangon.
-Miért?
-Mert szeretném hogy boldogok legyetek.
-Miért?
-Mert a barátaim vagytok.
-Miért?
-Mert már az első naptól bízom bennetek.- Ekkor már nem is sírtam.
-És ezért nem mondtad el? Ha ténylegesen bíznál bennem.... Bennünk, akkor elmondtad volna.- Mondta még mindig sírva és már mérgesen.
-Nem, ez nem így van. Anyám megfenyegetett hogy ha elmondom bárkinek is akkor minden idők legnagyobb fülesét megkapom és onnan már csak Isten fog könyörülni rajtam.- Mondtam már megint sírásba fakadva és kirohantam a szobából, közben hallottam hogy Emese még egyszer kimondja a nevem ismét egy elfojtott hangom.

A folyosón fel se néztem, a könnyeim miatt amúgy se láttam volna semmit pacákon kívül. Nagyjából három métert rohantam mikor neki mentem valami nagynak. Felnéztem és valahogy leszűrtem hogy ez Márk. Ekkor valami oknál fogva megöleltem, amit viszonzott is.A mellkasához szorítottam az arcom, hogy ne lássa az arcomat, ő pedig belehajolt a nyakamba.Észre se vettem hogy mennyi ideig maradtunk így, mert már azt vettem észre hogy Mesi jön ki a szobájából, teljesen átlagos, nem sírós szemekkel. Mikor meglátott minket megtorpant, majd hűvösen és talán dühösen sétált el mellettünk. Körül belül egy percre rá, én végre megnyugodtam és eleresztettük egymást. Márk a mozdulat végére úgy jött ki, hogy a kezében tartotta az arcom, ami még mindig könnyes, és kipirult volt. Majd a hüvelykujjával el kezdte simogatni az arcom, minek hatására még jobban bele nyomtam az arcom a tenyerébe. És csak néztem azokat a zöldeskék szemeket, melyek elbűvöltek. Majd közelebb hajol. Ezzel nem tudtam abban a pillanatban mit tenni, mivel már az ájulás szélén álltam valami oknál fogva, közelebb hajoltam én is és megcsókoltuk egymást. Bal kezét a derekamra rakta, jobb kezével a fejemet tartotta még mindig. Én a tökéletesen kidolgozott mellkasára raktam a kezeimet és hagytam hogy legyen ahogy lennie kell. A csók először lassú és érzéki, majd hirtelen, mint akinek elege van a várakozásból és már nem bírja tovább, egyre feltüzeltebben csókolt. Közelebb húzott a derekamnál fogva. Olyannyira közel húzott magához, hogy a köztünk lévő tér semmivé vállt. Majd a mellettünk lévő falnak háttal fordított, neki préselt és csókolt tovább. Nem sokra rá elvált ajka az ajkamtól, mely mint ha szomjazta volna csókját, utána indult. A mutató ujját az ajkamra tette hogy megállítson. Ekkor vettem magam észre, hogy mégis mennyire hülyén viselkedem, de nem én tehettem róla. Egyszerűen túl vonzó volt, és nem mellesleg, nagyon is jól csókolt. Mind a ketten levegőért kapkodtunk . Majd a csendet én törtem meg még mindig lihegve.

-Akkor...most mik is vagyunk?-Tettem fel a mindent eldöntő kérdést.
Ha most valami szexi dumát ad be, akkor nem járok vele, az tuti. Ha csábosan megkérdi hogy mik szeretném hogy legyünk, akkor nagyon biztos magában, ami nem jön be. A barátság extrákkal hanyagolni való. Az ha párnak mond bennünket sem valami jó jel. Ha azt mondja barátok, abból nem kívánt gondok lehetnek. De ha csak ott hagy, akkor kihasználta a gyengeségem. Most megcsókolt és ezt mondta:

-Amit csak szeretnél kedvesem.- Erre nem tudtam mit mondani vagy tenni. És csak álltam ott vörös fejjel a karjai között, egy szó sem jött ki a számon.

Zsizell egyszer csak megjelent a folyosó végén, és felénk sietett miközben hangosan, és kissé haragosan, beszélt. Mi Márkkal ezt a különös jelenséget néztük, ahogy lehajtott fejjel jön felénk.

-gyere már te nagyon okos!- Kiáltotta Márknak, majd tovább halad- Te is drágám. Ne szomorkodj, egy kis edzés fel fog dobni.- mondta nekem is, majd felnézett. Egyenesen a szemébe néztem még mindig Márk karjaiban, dermedten.- Oh, nem tudtam hogy zavarok... szóval... Most megyek is..- Megfordult és ment is ki. 
Mi szétrebbentünk és velem az élen kimentünk edzeni.