If I Fall In Love

11.Fejezet

Emese szemszöge:

Skyler, miután rajta kaptam Márkkal, egyre távolabb került tőlem. Márkkal viszont jobban össze "melegedett". Nem kell mondanom szerintem, hogy picit rosszul eset mindenkinek az, hogy ők különcködni kezdtek, és nyalták-falták egymást.

Most szilveszter van. A falka együtt ünnepelt a faházban. Skyler Márk ölében ült és borral a kezében csókolózik Márkkal.

A bort Max hozta, vörös bor, gyenge és édes. Valószínűleg isteni lehet.De tudtam hogy ha most ittam volna, a végén össze verekedtem volna valakivel.Szóval maradt nekem a "segítő" feladat. Flóra az előtt is ivott hogy ide ért volna,szóval most Gáborral (aki a másik segítő)próbáltuk terelgetni, hogy ne hányjon össze mindent. Max már tegnap délután hét óta aludt. Tegnap megjött, ivott, majd elaludt. Már úgy néztem meg néha hogy él-e még?

Flóra Gáborral sikeresen eljutott a mellékhelyiségbe, így én mehettem ébresztgetni Max-et. Persze tartott egy darabig, de végül felkelt. Mikor Skyler-ékre nézett egyből rá kezdted:

- Basszus, ezért kellet felkelteni? Ha pornót akarnék azt videón is nézhetném, pfuj. Menjetek szobára.

- Jobb lenne  ha nem pofáznál annyit! A végén még kapsz egyet rá te kis hülye. 

- vágott vissza Márk. És ezzel elkezdődött egy újabb veszekedés a falkámban.

A vége felé már annyira felhúztam magam hogy át változtam farkassá és neki támadtam Márknak és Max-nek hogy abba hagyják a veszekedést.

- Az istenit már neki!!- Üzentem mind a kettőnek telepatikusan- Hagyjátok már abba ezt a hülyeséget. Hát nem birtok meglenni magatoknak?- Kérdeztem és azzal a lendülettel ahogy feléjük morogtam és köztük forgattam a fejem, Zsizell-re néztem aki még haragosan nézett és azon járhatott az esze hogy mit mondhattam nekik. Vissza  változtam emberré és halhattam ahogy egymásra kenik a dolgot mind a négyen. Elegem lett és közöltem hogy kimegyek az erdőbe sétálni és mire vissza érek nyugodjanak le.

Kint át változtam farkassá megint és úgy futottam egy darabon, még el nem értem a kedvenc helyemre. Ott vissza változtam  és leültem.
Ez a hely volt a kedvencem ,mióta az eszemet tudom. Apám is ide jött ki mikor még gyerek volt, majd engem is elhozott  ide minden nap amikor csak lehetett. És mióta apám nem él, már magamtól járok ide. Igazán meg tud nyugtatni, és az állatok akik itt  vannak, néha oda jönnek a közelembe, és vagy alszanak, vagy nézik velem a tájat, vagy majszolnak valamit. Persze meg is értem, hogy apám a halálos ágyán is arra kért, hogy ne hozzak ide senkit aki káros lehet.
Egy kisebb tavacskába csorgó vízesés, melynek kristálytiszta vize vonzza is a  látogatókat, és ha ketten lennénk már nem lenne ennyire békés. A fák zöldek és a fű zöldebb mint máskor. Az itteni világok élettel telibbek és illatosabbak mint a többi. Itt igazán csak a béke honol,az ember azt hinné, hogy tán álmodik mikor ebbe a kis és eldugott helyett látják. A hold fény mikor megvilágítja a helyet, pont úgy süt rá éjfél tájt teliholdkor, hogy az szebb még az álomnál is. Olyankor minden gyönyörű sápadt árnyalatú  és a hold képe hullámzik a pici tavacskán. 

Most viszont még csak hét óra van.Ráadásul újhold. De még így is a legszebb hely amelyet életemben láttam. Épp egy kidőlt fatörzsön ültem, egy mókussal ültem. Néztük néztük a csillagokat és hallgattuk a vízesés zúgó hangját. El is felejtettem mondani; a vízesés mögött egy barlang van a sziklában. Párszor már voltam ott is de, sose jutottam sehová. Egyenlőre csak egy kis részét fel a valószínűleg hatalmas barlang rendszernek. Annyit tudok hogy a nyugati részein kristályok vannak. feltételezem milliókat érnek de, sosem törtem le egy darabot sem. Az természeté, nem az enyém ezért nem bántottam sohasem őket. Bár máig is csodálom és gyönyörűnek tartom őket. Bár, persze nem szebbek mint azok a barna szemek amikbe én tán még bele is szerettem...

"Mikre is gondolok?!  Nem vagyok én szerelmes! távol álljon tőlem a dolog. Pont belé...?Tch, persze , mert össze is jönne egy olyannal  mint én. Meg  amúgy is, senki nem nézné el. Na persze, kit érdekel mások mit mondanak ha ő itt van?
Ha ő velem akkor semmi sem állhat az utamba hogy őt boldogabbá tegyem."
Ezekkel a gondolatokkal órákig el voltam.

Olyan 11 fele lehetett mikor ráébredtem hogy, Gábort ott hagytam egyedül azokkal az idiótákkal. Így azonnal elhagytam általam hőn szeretett helyem, hogy rendet tegyek köztük. Persze tudtam hogy, nincs semmi jó amire várhatok ott. Na meg persze, nem lesz megnyugtató, de, mennem kellett.