If I Fall In Love

15.Fejezet

Skyler megszólított telepatikusan a fejemben:

-"Mesi, menj el olyan gyorsan ahogy csak tudsz, kérlek... Mert nem csak nekem lesz akkor ebből bajom. Kérlek! Könyörgőm!!"-Mondta, majd ismét mélyen a szemembe nézett, mint az előbb. Így nem tudtam neki ellenállni. Megadóan rá néztem és lassan el is indultam.
Még éppen halló távolságban voltam, mikor Márk rá kiáltott Skylerre. A harag majd szét vetette testem. Farkas képemben voltam, és így is remegett mindenem a dühtől.
És akkor hallottam meg...
Márk többször is megütötte őt, aki némán tűrte ezt.
Én viszont nem, s ekkor hirtelen minden elsötétedett. Már csak akkor eszméltem mikor Márk a saját vérében fürdött, a  fűben, farkasként. 
Megijedtem a látványtól. "E-ezt én tettem?" tettem fel magamban a kérdést míg vissza változtam. S néztem Márk  félholt, nyüszítő testét.
"BORZALMAS!!!!"
Majd felszisszenve, a karomra néztem, amibe mélyen bele volt karmolva. Majd eszembe jutott Skyler, akit meg akartam menteni.
Az orra nagyon vérzett, ahogy a feje is. Viszont őt ez már nem is érdekelte. Csak sírt és sokkoltan nézett engem.
- Nézd Skyler...- Kezdtem volna a magyarázkodást. Ő pedig egyből a szemembe nézett , én pedig láttam benne a szín tiszta gyűlöletet és undort, de nem hagyhattam hogy ezzel befolyásoljon engem.- Nem akartam bántani, de mikor ....
- Nem!!- Szakított félbe, kissé rekedtesen sírós hangján.
-T-tessék?
-Ne is szólj hozzám! Nem akarom tudni miért!
-De... én... csak...-Majd ismét félbe szakított.
-Nem... Emese, én hatalmasat csalódtam benned most.- S ezzel felállt, megfordult és el indult. Ki az erdőből. Pár lépés után elájult , de szerencsésen elkaptam és kettőjükkel a hátamon el indultam a faház felé. A faházban már nem volt addigra senki.
Ott mind a kettőjüket beraktam az ágyukba (persze Skyler ága az enyém is).
Először el láttam Márkot, mer nagyon erősen vérzett és féltem hogy meghal. Mikor nála végeztem, át mentem Skylerhez, aki még mindig nem tért magához.
Elláttam a sebeit, és ahogy ott feküdt, el gondolkodtam hogy meg kéne itatni vele a főzetet. "Hisz nem lehet, hogy egy ilyen hülye fasszal legyen együtt. De e mellett tekintve a történteket, én is egy hülye fasz vagyok, szóval az igazat megvallva, nem is merném magamhoz sem csábítani. 
És itt félre értés ne essék, az életben nem tudnám bántani, de ezek után biztosan tart tőlem.
Persze sosem itatnám meg vele... Mire is gondolok? Amekkora önző tett volt eddig is kissé kisajátítani, akkora ellenem való cselekvés lenne, ha kiderülne hogy nem én vagyok az akivel le kéne élnie az egész életét. 
Tehát ha önző vagyok, nem akarok ártani magamnak, így nem itatom meg vele az italt...
Bár ha mégis én vagyok az igazi akkor meg hamarabb meg tudnám és nem őrlődnék ennyit ezen...
Nehéz döntések...."- Évelődtem.
Később csináltam nekik vacsorát, majd ki mentem a kedvenc helyemre ismét megnyugodni és gondolkodni.

Skyler szemszöge:

" Oh, te jó ég!"- gondoltam magamban mikor felkeltem. Borzasztóan fájt a fejem és az orrom.  Az alkarjaim be voltak kötözve a fejemmel egyetemben. A lábaim pedig kék-zöld foltosak voltak és fel voltak dagadva ahogy azt már egy ideje megszoktam. A tenyerem és a térdeim meg le voltak horzsolva. Kábultan körbe néztem és Emese szobájában találtam magam. 
Mély lélegzetet vettem és éreztem hogy a szobát átjárja az illata és kissé az enyém is (mi tagadás tettszett az amit ki hoz belőlem néha). 
De ekkor jutott eszembe, hogy mi történt." Emese majdnem  megölte az ómegáját, aki nem mellesleg a pasim.
Bár ha jobban bele gondolok akkor Mesi egyben a megmentőm is, de azért ennyire nem kellet volna."- gondolkodtam, míg ki nem másztam az ágyból, hogy le menjek enni és egy fájdalomcsillapítóért. Mivel a fejem még fájt, attól hogy minden más egészen tűrhető lett egy kis pihenéstől.

Mikor ki értem a folyosóra, csak egy ajtó állt tárva-nyitva
"Márk szobája"- gondoltam. (igazából senki más szobájában nem jártam még Mesién kívül.)
Amint be néztem meg láttam egy véres múmiára hasonlító Márkot. "Szegény Márk."- oda mentem és megsimogattam a haját. Ültem mellette egy darabig, míg megnem kordult a gyomrom.

Majd ismét a konyhába vettem az irányt. 
Ott megnéztem az órát, és rá jöttem hogy egy fél órám van haza érni. Gyorsan be vettem egy fájdalom csillapítót, felöltöztem és el is indultam haza. Az úton sok mély lélegzetet vettem, hogy lenyugtassam magam. Meg arra is gondoltam, hogy apámat is meg kéne látogatni ismét a hónapban. Már eddig is nagyon sokszor látogattam meg, és tanultunk pár dolgot.

Mikor haza értem, meglepődtem. Mindenki a konyhaasztalnál ült csendben és vacsorázott. Becsaptam az ajtót magam mögött, hisz ilyet SOHA SEM csinálunk/csinálnak ha én itthon vagyok. A nagy zajra senki nem szólt semmit csak rám néztek.