If I Fall In Love

12. Fejezet

Már fél kilométerre a háztól hallottam hogy, benn még mindig megy a vita, annyi különbséggel hogy már a lányok is vitatkoztak. Egy határozott mozdulattal benyitottam és kiabálni kezdtem. Szinte mindenki megszokta hogy,  ha hülyék akkor kiabálok(örültek neki ha nem dobálóztam hozzá), de Skyler még nem tudhatta. Ő csak mereven bámult, majd szemei bekönnyeztek. Nem sokra rá, abba is hagytam és kiosztottam a jövőheti extra feladatokat, ahogy szoktam.
- És miért is kapunk extra feladatokat?- Kérdezte Skyler.
-Hogy a bennetek lévő energiát és feszültséget kiadhassátok magatokból.-Mondtam rá se nézve, és fel mentem a szobámba. Az emeleten korom sötét volt. Az ajtóm nyitva állt és belőle áradt csak a holdnak sápadt fénye. Mint a vigasztaló anya karjaiba a gyermek, úgy vetettem magam én is a párnáim közé. Rövidesen elnyomott az álom, így nem nagyon érdekelt onnantól mi folyik lenn. 

ezek a veszekedések egészen január 16-áig jelen voltak. A hét eleje fele szorosabb volt a hurok mind a suliban, mind a falkában. Nekem viszont egyre jobban elszorult a szívem is, mert tudtam hogy Skyler elköltözik. 

Mikor suliba értünk az lekövetkező hétfőn, már annyira fáradt voltam, hogy alig bírtam menni. Így épp egy perccel értem be becsengő előtt. a matek tanár meg persze hogy közölte ezt:
-Na Fás Emese, látja hogy 1 perc is rengeteget számít?-utalva a "Az az egy meg már nem számít." mondatomra. 
-Igaza van tanárnő! -Mondtam, majd leültem, Max mellé. Ő pedig "fülét-farkát behúzva" ült mellettem. 
-Remélem ma legalább te nem kevered magad bajba. -Súgtam neki míg a tanár bele kezdett az anyagba és kinyitottuk a füzetet. 
-Én is. -Súgta vissza mosolyogva ő is. Ezen elmosolyodtam, és ment a nap tovább. 

Tesin, a 4. órában az egész 9. évfolyam kinn volt az udvaron. Elsőre nem értette senki miért, de 10 perc múlva a tanár meg érkezett és rájöttünk, hogy az udvaron lévő padokat kell lecsiszolnunk mert, azt nem csinálja meg a festő, aki majd lefesti azokat. 
Úgy voltam ezzel is, majd úgy teszek mintha csinálnék  valamit, de az ég világon semmit nem fogok csinálni, csak pihenni. De most komolyan? Mit várnak? Egész nap és este is tanulok, hogy jól teljesítsek, erre még ez is? Nekem már elegem van. Holnapra nem tudok semmit. Fogadni mernék, hogy Gábor és Flóra nincs ennyire kiégve. Ők nagyon okosak, és könnyen megértenek bármit. Én meg néha kéz számot sem tudok össze adni, vagy megjegyezni valamit a nyelvtanból. A fiúk nagy része meg így is bukásra áll, Skyler egy erős 3-as tanuló. Ez pedig nagyon nagy szégyen nekem, pont az alfa cseszi el ennyire.
Mondjuk én mindent elszúrok amúgy is. Nem értem ez miért akaszt ki most? Ja, persze. Mert mindenki azt hajtogatja, hajtogatta, hogy ha megbukom akkor az egész életem elszúrtam, és az életben senki nem fog tisztelni. 
Anyám pedig nagyon is tudja, mennyire fontos egy alfának, hogy tisztelve legyen. 

Az ő egyik bétája sosem tisztelte, majd később kiszorították a falkából, és sosem térhetett vissza. Így elköltözött és átlag ember ként élt. Évekig Így élt, majd egy nap össze találkozott apámmal, mikor az erdő mellett sétálgatott.  Apám farkassá volt változva, és úgy szemeztek egy darabig. 
Anyám mindig is egy nagyon erős nő volt és most is az. Apám pedig egy aranyos férfi, de erős vezető volt. 
És igen, két alfa gyereke vagyok. Pontosabban lehettem volna. Anyám, mire meg fogantam ugye már nem volt alfa, apám pedig nemsokkal a 4. szülinapom után meghalt. Így a végére nem voltam senki csak egy átlagos vérfarkas kölyök. 
Persze anyám szigorú kiképzésével hamar feltörtem alfának amit bánok már most is. Szerencsére sose találkoztunk más falkákkal, így könnyű volt az életünk. De anyám utasítására minden nap edzettünk, egészen 7 éves korunk óta.Persze akkoriban még anyám tanított minket, és csak emberi harcra, de attól kezdve is csak erősödtünk. Szépen lassan mind felcseperedtünk, és farkassá lettünk. 
Aztán már én lettem anyám egyetlen tanítványa, s én lettem a falka egyetlen tanítója.

E merengésemből a tanár ébresztett fel.

-Emese!- kiabálta. Valószínűleg, az előző alkalmakkal mikor szólított, sikerült ignorálnom.-Emese! Miért nem szállsz be a munkába? Mindenki kiveszi a részét, te meg csak ülsz és merengsz.
- Elnézést kérek tanárnő! Elbambultam.- Ezzel folytattam a csiszolást. 
- Most az egyszer elnézem, de többet ne forduljon elő.- Közölte és elment másokhoz beszélni velük is. 

A legtöbb diák hulla fáradt volt, de dolgoztak, mert ezt kellett mindenkinek. Egy kb. 20 perce lehettünk kint, mikor Zsizell oda jött hozzám. 
- Hey, minden okés? kicsit nyúzottnak tűnsz.