If I Fall In Love

17.Fejezet

Hirtelen megcsókoltam Emesét...
Majd megijedtem a tettemtől és elszakítottam az ajkaimat az övétől mivel nem bírtam a szemébe nézni, így a padlót pásztázta a  szemem szégyenemben.

"Ebből biztos hogy baj lesz!! Basszus kulcs!!! Mit is gondoltam....? Jah, NEM IS GONDOLKODTAM!! Ő az alfa, hozzá képest fasorban sem vagyok!!Talán a béka segge alatt valahol... Ahj, Skyler, te egy hülye állat vagy, egy igazi barom..! És mi van ha most megharagszik? És ha nem úgy néz rám mint eddig?! Mit tettem? Mit tettem? Mit tettem? Óh, te jó ég, mit tettem?
De mégis... Vágyom rá hogy a forró csókja érintse a szám, szeretném újra érezni ugyan azt az édes érzést és a pillangókat a hasamban repkedni... S te jó ég, hogy felment a pulzusom!?"- Pánikoltam magamban, mikor is Emese hirtelen megfogta két ujja közé az államat amivel arra ösztönzött hogy a szemébe nézzek, s mikor eléggé felnéztem a tekintetünk össze kapcsolódott majd közelebb hajolt.

Megcsókolt. Olyan édesen, hogy  ha a csókja egy édesség lenne, betiltották volna, mert függőséget okoz. De hisz ez is azt  okozza nálam, olyan mint egy álom, egy valóra vált álom, melyből sosem akarnék felébredni. A  függője lettem ettől a pillanattól és nem csak a  csókjának, hanem az egész lényének.
Olyan gyengéd volt s olyan érzéki, hogy szinte elolvadtam. A térdeim bele remegtek, ahogy a lehelete,  a csókunk után a nyakamhoz ért. Szinte teljesen elengedte magát, olyan volt mintha egy percre nem alfa és kezdő omega lennénk hanem csak egy egyszerű ember pár...
Átható tekintetével a szemembe nézett, de szólni nem bírt ő sem. 
Nekem hamarabb sikerült vissza térnem a valóságba, s szólongatni kezdtem.  Egy darabig nem válaszolt, majd hümmögött valami olyasmit ami már majdnem egy mondat volt. Talán ezt jelenthette: "Nem is tudod most mennyire akarlak". Majd megölelt és a fülembe suttogta közben:
-Nem akarok haza menni a cirkusz miatt. Gyere a faházba, ma nem lesz ott senki csak te és én. Kettesben... Átjössz?- Pontosan tudta hogy ha ezt a hangszínt használja elvesztem a fejem és még vörösebb leszek, ezért már nem is ellenállatam a kísértésnek. Az utolsó mondatnál felém hajolt és onnan nézett rám a legszexibb nézésével (ami szerintem kissé hasonlít a kiskutyaszemekre és viccesen áll neki kissé). 
Válaszként csak bólogattam , majd a homlokomra egy puszit nyomott és el kezdett kirángatni a suliból, mert addigra már mozdulni sem tudtam. A suli kapunál szétváltunk és haza indultunk.

Már az utca sarkon jártam, mikor magamhoz sikerült térnem. Megtorpantam majd iszonyat gyorsan Emese irányába vettem az utam. Mikor utol értem még csak pár utcányira volt a sulitól. Megállt és rám nézett meglepődve.
-Emese, nem lehetne hogy egyből a faházba megyünk inkább?
-Miért? Nem akarsz előtte haza menni kicsit? És miért jöttél a farkas futással?
-Uhm.. Nem, nem akarok haza menni. Majd holnap haza megyek... És utol akartalak érni, nem akartam egyedül menni...-  Mondtam, Bár azt is tudtam már ekkor hogy csak a cuccaimért megyek haza innentől.  
Megfordultunk és mentünk a faházfele, közben persze leszidott hogy ne használjam többet ilyen egyszerű dolgokért a farkasfutást, de az már nem zavart.  míg az erdő széléhez értünk, tartott ez a dolog, aztán hirtelen csend telepedett ránk.
Innentől már nem volt beszéd, de Mesi többször is ugyan azzal a furcsa nézéssel nézett rám . Csak a  Majd mikor a faház ajtajához értünk, a csuklómat megfogta és maga felé rántott ezzel, majd megkérdezte:
-Na had halljam, mi a bajod?
-Micsoda? Nincs semmi.
-Akkor miért nem mentél haza? Miért hozod a sulis cuccod is inkább mint hogy haza vidd magaddal és úgy gyere ide? Miért kellett utánam futnod mindezzel?
-Azért nem mentem haza mert nem volt kedvem...- Kezdtem a cipő orromat bámulni. Ezt nem veszi be. Persze hogy tudja, ez egy hazugság. Nem akarok neki  hazudni, de igazságot sem akarom neki elárulni...
-NE!, hazudj nekem kérlek...-Ekkor mégis a szemébe néztem és ő a tekintetét a szemembe fúrta a tekintetét. Éreztem lassan ahogy már lassan a lelkembe tekint, így ismét lehajtottam a fejemet.
-Rendben... Az igazság az, hogy szeretnék elköltözni otthonról ide, ki a faházba. Felőled megoldható lenne?
-Nem is tudom..- Kezdte a tarkóját vakargatni.
-Oh, ha úgy van, én fizetem a számlákat és akár takarítom is a házat...- szakítottam félbe -...és ha jónak látod akkor extra feladatokat is végzek.
Nézd Skyler,  én megengedném és szerintem a falka is, de neked a családoddal van a helyed. Ígérd meg, ha tudsz, és amikor tudsz, bocsáss meg nekik mindenért. Nem hiszem hogy rosszat akarnának.
-De a hét végén költözünk, és nem akarok elmenni... Nem akarlak itt hagyni.. Se téged, se a falkát...
-Skyler, nyugodj meg. Meg foglak látogatni amennyiszer csak tudlak, ígérem.
-És mi van ha hazudsz?...