Ez egy vérfarkasokkal teli és persze "happy end"-el záruló történet. Vagy mégsem?
Vajon főszereplőnk meg érti-e mi a sorsa és hogy hova is tartozik?
És ti rá jöttök-e arra ki az igazi mesélő és miért mondja el ezt a történetet a vége előtt?
-Skyler!! Ébredj már fel!! El fogsz késniii!-hallottam anyám kiáltását a konyhából. -Basszus- suttogtam magamnak. Felpattantam az ágyból és rohantam tusolni. Mikor kész lettem, leszaladtam a konyhába hogy, megreggelizzek. -Becsomagoltam az uzsonnádhoz a reggelid, 10 perced van beérni az iskolába.- mondta anyám még mielőtt leülhettem volna. -Oké, akkor rakd be légyszi a táskámba, én meg addig felkapom a dzsekim!- kiáltottam a rohanás közben megszokott unalommal anyámnak. Míg ő bepakolta a kajám én elkészültem. -Ugye tudod, hogy az első nap késni az rossz benyomást kelt? -Tudom anya de, hidd el beérek időben.
Pár perccel később, már a suliban voltam. Picit eltévedtem de, szerencsére ott volt egy ismerős arc az általánosból és így hamar megvolt. -Szia. -Szia Jázmin! Mizujs? Ugye ez a termünk? -Semmi sok. Igen ez a termünk. -Hál' istennek- mondtam az ismerősnek. Jázmin mindig is a kedvesebb emberek közé tartozott az ismerőseim közül. Pedig ő is egy álnok személy volt, de a többieknél még így is jobb ember.
Az első óra elején bejött egy lány, gyönyörű volt. Olyan volt mintha valaki azért küldte volna ide hogy, megzavarjon a szépségével.Utána jött egy igazi szöszi (nem mintha a szőkék ellen lennék de, néha a sztereotípiák helyesek), szexi test, gyönyörű szemek. Egy fekete cicanadrágot viselt, fekete rövid ujjúval és piros-fekete négyzetes inggel.
Mikor a tanár beért az első órára, már nagyjából tíz perc eltelt. Viszont legalább már mindenki a helyén ült (én Jázmin mellé ültem, kellett valaki aki nem volt teljesen idegen).
Az első órák unalmasak voltak. A megszokott bemutatkozás és papírok. Az egyetlen jó az volt hogy, megtudtam kinek mi a neve. Ahogy megtudtam, a gyönyörű lány neve Zsizell. A szöszi neve Emese és mint kiderült, ott volt egy másik általános iskolai ismerősöm Max. Elsőre megijedtem hogy, hogy fog hozzá állni a tényhez hogy én is ott vagyok de, szerencsére észre se vett.
A nap végére már papír szerint is a 9.b osztály tagja voltam. Még ha idegenkedtem is az emberektől éreztem hogy nem kerültem rossz helyre. A nap minden csendes és nyugodt percében zenét hallgattam és rajzolgattam a füzetkémbe.
A nap végén otthon beszámoltam hogy, mi történt és anyámtól meg a mostoha apámtól megint megkaptam hogy, itt nagyon kell tanulni és hogy nem tudnak majd segíteni a matekban sem. Én pedig ezredjére is elmondtam hogy, tudom.
A szobámba érve felnéztem az ablakon keresztül a holdra, ami vékony kis tükrözött C betű volt. Valahogy mindig is vonzott a hold. Én más voltam mint a többiek. És ezen gondolkodva néztem tovább a holdat. De pár órával később elaludtam. Mint mindig most is furcsákat álmodtam, farkasokkal, holddal és vadászokkal. A következő nap más volt. Tesin hallottam ahogy Emeséék a "büszkeség hónap"-ról beszéltek. Kissé megkönnyebbültem, mert mind a ketten Zsizellel úgy álltak hozzá mint akik elfogadnának ha olyan emberrel találkoznának aki LGBTQ+ tag. És történetesen én is egy tag lennék. De igazán a tesin történteken kívül nem volt semmi érdekes.
Dél után leraktam a táskámat otthon és elmentem az erdőbe. "A természet lágy ölén" csukott szemmel és nyitott füllel ültem, és lélegeztem be az erdő illatát. Szeretem a természetet, így a legjobb kikapcsolódni. Pár órával később felálltam a kőről amin addig ültem, és el indultam haza. De pár lépéssel később már egy fekete farkas állt előttem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csak nézett. Először a lábamtól végignézett a szememig de, itt megállt a tekintete. -Miért néz ennyire ez a farkas?-gondoltam. Majd hirtelen egy hangot hallottam meg a fejemben. -Talán meg akar enni, vagy csak jól nézel ki.-mondta a hang. Női hangnak tűnt. De ami furább az az, hogy ismerős volt a hangja. De mivel érdekelt hogy van-e valaki a környéken megszólaltam. -Tessék? Majd körbe fordultam. Mire megvolt a 360° nem egy farkas volt előttem hanem egy lány. -Emese?!- kérdeztem meglepetten. -Oh, hello! Te is erre sétálgatsz?-kérdezte ártatlanul és zavartan. -Vá-vá-vá-várj! Hol van a farkas?! -khm, ömm milyen farkas? -Amelyik itt állt előttem! A nagy gyönyörű fekete farkas. Te nem láttad?- kérdeztem bár, miután kimondtam rájöttem hogy, hisztérikussá vált a hangom. Mondhatni késett az a félelem a farkas után. De nem úgy reagált, ahogy gondoltam. Meglepően nyugodt volt és elnevette magát. -Nem, nem láttam semmit.- majd kuncogott tovább. Nem is tudom miért de én is el kezdtem nevetni. Pontosan addig, ameddig eszembe nem jutott hogy, haza kell mennem. Gyorsan búcsúzkodtam Emesétől. Majd el kezdtem szaladni haza. Különös volt hogy, a zenére figyeltem de, egy három perces zenének sem értem a végére. Biztos csak újra játszásra tettem. Vagy mégsem...?
