If I Fall In Love

18.Fejezet

 -És mi van ha hazudsz?...- Kérdeztem Mesitől.

-Én soha sem hazudnék neked kisfarkas. Az meglehet, hogy elfelejtek dolgokat, de ha el is felejteném, egy szavadba kerül és egy perc alatt ott vagyok. Még annyit sem tudsz mondani, hogy: "A minionba ezzel a Mesivel" és már ott is vagyok!- Mind a ketten felnevettünk a mondaton, mert ezt mondtam anno Mesinek párszor, mikor még nem voltam együtt Márkkal.... "Hiányzik... Mármint nem Márk, hanem az az idő mikor még Mesivel annyira jól kijöttünk és az az egész dolog amit azt hittem köztünk van.... Hiányzik az érzés ami azt hitette el velem, hogy soha semmi nem állhat közénk. Bár az érzés az óta sem változott sokat, most már csak nem akarom elrontani azt a kicsit ami van, így inkább meghunyászkodom és elfogadom ami van. Persze nem mintha az a csók nekem semmis lenne. Sőt...."

Ezeken gondolkodtam, amit Emese is észre vett, majd megölelt és megkérdezte: mi a baj? Nem akartam mondani, így nem is tettem. S még mindig szorosan ölelgettem, az állammal a vállán, mikor egy hópehely esett az orrom hegyére. Miközben lassan felemeltem a fejem, hogy megnézzem mennyire esik a hó, Emese a nyakamba hajtotta az arcát és sóhajtott egyet. Ahogy éreztem a nyakamon a leheletét, kissé kirázott a hideg, majd egy ilyen..; meleg érzést éreztem szétáradni bennem.
Először megijedtem, lázas vagyok-e? Hisz lehet hogy megfáztam a múltkor. De aztán megmozdította a fejét és ahogy felé néztem, bele nézett a szemembe. Ezen a ponton már pontosan tudtam, hogy ez nem lehet láz. Lehet hogy zavarba jöttem... Vagy valami kissé másabb...

Emese szemszöge:
Skyler vállára hajtottam a fejem, míg ő a hó hullást nézte. Olyan megnyugtató volt... Az érés hogy nyugodtan vele lehetek, és a tudat miszerint ő is érez valamit irántam. Őszintén megható volt ez az egész és kissé zavarba ejtett. De ahogy éreztem őt is.
Majd oldalra fordítottam a fejem és míg ezt csináltam ő le nézett. Egyenesen a szemembe. Igéző, barna szemeibe néztem és ő az enyémbe. Tekintete mélyen hatolt belém, egészen a szívemig, mely mindig ellágyul ha ránézek. Mindene tökéletes... Nem szabadna szerintem ezt éreznem, de ez már hihetetlen. Ő az egyetlen akire vágyom és mindig vele szeretnék lenni. Legyen szó akármiről. Erre már rá jöttem elég régen, de arra nem akart rávinni a lélek, hogy miért?
De már tudom... Azért mert szeretem. Hihetetlenül szeretem. És ezt legszívesebben már ki kiabáltam volna, hogy mindenkinek a tudatára adjam.

Skyler szemszöge:
Egy röpke ideig még egymás szemébe meredtünk, majd egy nagyon perverz gondolat suhant át az agyamon és olyan erővel fordítottam el a fejemet, hogy meghúztam a nyakam. Ezért be mentünk a házba hogy meg tudja vizsgálni. " Mert hát persze ehhez is ért! Nincs valami amiben mondjuk nem tökéletes?"

Miután megnézte és rávett egy fájdalomcsillapítóra és arra hogy jegeljem kissé pár napig, majd megkérdezte mit szeretnék csinálni.
-Csak szeretnék itt lenni... Veled... A többi nekem mindegy.-Mondtam.
-Hmm...- Gondolkodott, hogy vagyon mit csináljunk úgy, hogy nem mozdulok meg és még jól is érezzük magunkat.- Aha!- Jutott eszébe egy ötlet.- Szereted az animéket?- S kissé feszültnek tűnt.
-Uhm... Sajnos nem tudom hogy mi az... De tőlem azt is lehet. Bármit.- Teljesen zavarba jöttem, mert nem tudtam hogy azt eszik-e vagy isszák és Emese pedig....
Emese kinevetett nagy lelkesen, amitől én is kissé zavarba jöttem.
- Hahaha~ Hát ez haláli! Mármint... Bocsánat, de haláli, hogy nem hallottál róla. Hol élsz? Mert ez itt már a 21. századrésze.- Itt elgondolkodott arcot vágott.- Azt hittem utálod vagy gyerekesnek tartod, vagy gyerekesnek tartod, vagy valami. Hát de ez így fenomenális. Hahaha~ -Mondta majd még egyet nevetett. Egy darabig még nevetett, majd majd egy hatalmas mosollyal az arcán, ami már szinte lehetetlenül cuki volt rám nézett. Vigyorgott egyet aztán már én sem bírtam és elnevettem magam én is.

Így voltunk egy darabig. Egymás mellett. A kikapcsolt TV előtt, a kanapén. Én jéggel a nyakamon ő pedig engem átkarolva és nevetve. Csodálatos élmény volt mind a kettőn számára szerintem és egy olyan idő, amikor egyikünk sem gondolt semmi olyanra ami tarhel minket vagy fájt nekünk.
Kissé később mikor már nem nevettünk annyira, hagytam had válasszon egy animét, amit nem is tudtam mi. Én pedig addig melegítettem pattogatott kukoricát és hoztam csipszet. Mikor a pattogatott kukoricát meg volt, akkorra választotta ki az animét és hozta be az üveg innivalót meg a poharakat. Én a középső konyhasziget tetején ülve vártam, hogy kipattogjon a várva várt sós karamellás kukorica. Még mielőtt le ugrottam volna hogy ki vegyem a mikróból a pattogatott kukoricát Emese előttem termett. A térdemnél fogva szét nyitotta a lábaim és közé állt. Pont szemben voltunk egymással, mivel magasabb mint én. Megfogta a derekam és lágy csókot adott az ajkaimra. A szemembe nézett elmosolyodott, s még mindig a derekamnál fogva le emelt a pultról. Kivettük a pattogatott kukoricát, tálba raktuk és be mentünk a nappaliba.