Ez egy vérfarkasokkal teli és persze "happy end"-el záruló történet. Vagy mégsem?
Vajon főszereplőnk meg érti-e mi a sorsa és hogy hova is tartozik?
És ti rá jöttök-e arra ki az igazi mesélő és miért mondja el ezt a történetet a vége előtt?
-Semmi bajom, Zsizell. Csak fáradt vagyok. -Flóra is átveheti a vezetést, ugye tudod? Ő az első számú bétád, és mindent tud amit tudnia kell.- Emlékeztetett. Közben pedig észre vettem, mivel felpillantottam a cipőorromról, hogy a haja már nem zöld hanem lila.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Az nem lényeges, és amúgy is tudom. Nem kell segítség, megoldom. Meg, Flóra sokkal keményebb nálam az edzés és Skyler szempontjából is. Meg a Márkos dolog is ugye itt van...- Igen Flóra sosem kedvelte Márkot. Sőt, mindig is utálták egymást, ezért próbálom távol tartani őket egymástól amennyire csak lehet.
Mióta ismerem őket ez így van. Ők veszekedtek, én szétszedtem kettejüket. Mert ki békíteni egyiket sem lehetett. És Flóra pártját fogtam ebben, hisz Márk tényleg egy seggfej. Erre pedig Skyler is rá fog jönni, csak azt remélem hamar...
-Ahogy gondolod, csak ne erőltesd meg magad.- E közben megsimogatta a vállam. Megkérdezte, hogy segítsen-e, én pedig elfogadtam.
Zsizell nagyon az ember(/farkas) szívéhez tud nőni. Néha azt hiszem egy angyal. És ilyenek miatt a másodszámú bétám. Úgy is hogy egy emberrel jár és a leggyengébb köztünk. Persze ez sem így van, mivel nagyon erős és van egy apró gyógyító ereje is. Csak egyiket sincs oka megmutatni mert nincsenek ellenséges falkákkal dolgunk. Mivel akik ellenségek lennének a környéken, azok vagy távoli szövetségesek, vagy nem értesültek apám haláláról és még mindig félnek erre jönni. Remélem ezt a látszatot fenn tudjuk tartani még egy pár évig. Még nem vagyunk annyira erősek, se annyira idősek hogy, egy kifejlett falka ellen harcoljunk. A falka is csak hetünkből áll, ha Skyler csatlakozik is.
Később befejeztük a munkát és azzal a lendülettel takarékra is raktam magam az edzésig. Edzésen megragadott egy érzés, ami miatt addig hajtottam mindegyikünket, míg én is ki nem fáradtam. Edzés után mindenki haza ment, kivétel minket Skylerrel. Úgy döntöttünk, a mai külön órát kinn tartjuk. De miközben az utolsó könyvet bújtuk, ő félálomban valami olyat mondott nekem, amitől elvörösödtem.
"Te szent ég mit csinálok?! Ezt nem szabadna éreznem..."
Pár percig még hangosan olvastam a történetet, mert nem szeretem befejezetlenül hagyni a dolgokat, majd le tettem a könyvet magam mellé. Hátra dőltem mégis kicsit felé, hisz az ölemben aludt. Suttogtam neki egy pár dolgot a fülébe, de túl nagy őszinteségek meg egyebek voltak ahhoz, hogy elmondjam bárkinek is. Néztem bársonyos barna haját, és hogy milyen aranyos És mennyivel nyugodtabb amikor alszik. Szegénykém, mindig stresszes. Én pedig ilyen tekintettel, és pozícióban aludtam el és keltem fel másnap hajnalban, csak hogy nem volt sehol Skyler. -Hát mégis itt hagyott...- Egy mély sóhajtás után felkeltem, és haza indultam a napfelkeltében.
Anyám, otthon már edzett és, mint mindig, rám se hederített. Lementem hát a szobámba, majd el mentem tussolni és készülődni a suliba. Suli előtt még be kellett ugranom kajáért és innivalóért, de persze nem késtem el.
"Előző este, olyan jót aludtam, mint még soha. Ki hitte volna hogy egy lóca ilyen kényelmes is tud lenni? Persze, nem a lóca volt a legjobb, de ez most nem is annyira lényeges.
Lényeg a lényeg az, hogy be értem és idegen nyelvvel kezdünk, ami a kedvencem. Az a bibi, hogy túl jó vagyok belőle. És akár hogy, most én vagyok az első ebből, míg Skyler nem kezdte el ezt az életvitelt, addig ő volt a legjobb. De már nem is csinál semmit. Mint egy elveszett kislány, olyan mindenhol, mindig. Már csak Már csak ez a gondolat is, úgy el tud szomorítani hogy ne tudjak oda figyelni órákon. Bárcsak lenne valami varázsfőzet ami hamarabb megmutattatná nekünk, ki az Igazi Lelkitársunk. De sajnos ez különböző időkben jön elő... Az Igazi Lelkitársunk pedig az, aki nélkül nem tudunk élni, aki úgy igazán az, ki nélkül nem tudnánk létezni. Ő az a lény aki a szerelem és a szeretet minden létező formáját szimbolizálja nekünk. Ilyen pedig egy van egy lény életében. Farkasoknál később ő lesz a falka Lunája, vagy alfája. És ha meg lenne az az átkozott főzet, tudnám én és ő kit akarunk. Várjunk csak! Nagyim egy "sámán" volt a falkájában. Ha jól emlékszem, volt kis főzetes könyvecskéje is. Sose tette le, még a halálos ágyán is nála volt. Ha haza értem megkeresem, mert ha anyámat kérdezném biztos megakadályozna. nem szerette a nagyit, mert szerinte egy boszorkány volt (ami részben igaz is lehetett). Én meg mindig úgy voltam vele, hogy ez nem a középkor, szóval ne vádolgassuk okok nélkül egymást. A nagyi menő volt szerintem."
🥺Sajnálom, hogy nem vagyok itt olyan sokat, de aki az elején emlékszik mondtam,nem biztos hogy sokat leszek🥺
