If I Fall In Love

9.Fejezet

Másnap mikor felkeltem meg volt két órám a suliba érkezésig, így lassan elkészültem, és elindultam egy órával hamarabb. Tudtam, hogy mesiék kint fognak ülni az udvaron ilyenkor így én is kiültem hozzájuk most az egyszer ha már ilyen hamar felkeltem. Mikor megérkeztem már csak 45 percünk volt, de nem is kellett több. 

 -sziasztok -köszöntem.
-Szia -mondta Márk, majd megöleled ami nem mondom fura volt. Eddig még soha nem jött közelembe ennyire, de jól esett.
-Szia -köszönt Zsizell -
-Hello kis farkas -Üdvözölt Mesi.
-Hi -Köszönt Max nemes egyszerűséggel, aki megint a telefonján nézett valami új deszkát.
-Üdv -Köszönt végül Gábor, s intett, hogy üljek le a köreikbe hisz, már én is hozzájuk tartozom. 

 Az iskola előtt alig voltak diákok, s egészen nyugodt volt a légkör így, hogy a "plázacicák" és a "bajkeverők" még nem érkeztek meg. Ilyenkor még csak mesiék, a stréberek és a hulla fáradt, nulladik órások vannak kint, na meg persze azok a tanárok is, akik a nulladik órákat tartják, szintén hulla fáradtan, kávéval a kezükben.
Mesiék folytatták a beszélgetést amit elkezdtek, viszont már Márk az én arcomat nézte. Mivel előző nap, rengeteget sírtam és alig aludtam, a szemeim még mindig fáradtak voltak és vörösök, amire persze Márk is felfigyelt. Ezért lehajtottam a fejem, hogy ne láthassa a szemem.
 -Skyler. -Szólalt meg hirtelen a semmiből Márk, ami miatt a szemébe néztem. -Mi történt veled? Miért sírtál? Aludtál egyáltalán? -Láttam a szemében az aggodalmat, ami miatt elkezdett folyni a szememből a könny. Összeszorult a szívem, mert nem mondtam el nekik, hogy mi és hogy történt. 
 -Hey Skyler. Mi a baj? -Kérdezte Mesi és szinte könnyeivel küszködve. 
 -Semmi -Vágtam rá, szinte olyan gyorsan, hogy egy pislantás sem fért volna, az én, és a Mesi szavai közé, miközben egy könny csordult le az arcomon.
  -Ez nem igaz Skyler! Nekem nem tudsz hazudni. Úgy gondolom, eléggé ismerlek ahhoz, hogy tudjam mikor hazudsz.-S szemében könnyekkel, meredt rám.
-Semmi....Nem akarok róla beszélni. -Mondtam úgy, hogy ismét lehajtottam a fejemet.
Gábor, aki mellett ültem, érezte hogy nagyon nem klappol semmi, és el kezdte a fülembe dúdolni a kedvenc dalunkat: "I've always tought~, I might be bad~. Now I'm sure, that is true,~ couse,    I think you're so good~ and I'm nothing like you~. Look at you go,~ I just adore you~. I wish that I knew,~ what makes you think I'm so special~."

Ezt még egy párszor eljátszottuk, szombatig.

Szombaton, mikor lehúztam a felsőm utolsó simításként, Mesi szobájának ajtócsapódását hallottam a hátam mögül. Mesi jött be, s rám parancsolt határozottan.

-Ülj le.
-O-oké.-  Mondtam remegve, és tettem a hogy mondta. Akár fogadni is mertem volna, hogy a múltkori székes eset miatt akart leszidni. Ugyanis, tudni illik, eltörtem egy széket takarítás közben.- Nézd, ha a székről van most szó, kifizetem, nem akartam eltörni. Véletlen volt, és...- Kezdtem volna magyarázkodásba és bocsánatkérő szövegembe, de félbeszakított arcom elé tartott tenyerével. Egy furcsa, már-már magyarázhatatlan késztetést éreztem arra, hogy az orrommal hozzá érjek, a tőlem centikre lévő tenyeréhez.
- Az a szék amúgy is eltört volna. Sőt, egy hónapja meg is tette, eddig a ragasztó tartotta csak össze. És a következő aki rajta állt volna az Márk, és alatta már össze tört volna biztosan. Ezért ne törd magad.- Monda miközben leguggolt velem szemben. De még mindig érezni lehetett rajta, hogy feldúlt valami miatt.- Engem jobban érdekel hogy mi van veled.
-Hogy érted?- Kérdeztem zavarba esetten.
-Úgy, Skyler, hogy mostanság rengeteget sírsz, és ha nem, akkor is szinte vidíthatatlan vagy.Már egy ideje ismerlek, és eddig sosem voltál ilyen.Mi van veled? Hm? Akár apádat is felhívhatnám, és igazat adna nekem......Hallod?- Majd látván hogy én épp lefagytam, felállt és mellém ült, de annyira közel, hogy az a furcsa érzés megint elragadott. A vállam hoz ért éppen hogy, de én arrébb ültem az ágy szélén.- Mi a baj?...
-Nem mondhatom el....
-Nekem igen. Én  nem  mondom el senkinek. Bízhatsz bennem, ahogy.... Ahogy én bízom benned. 
-Oh, hát most már bízik is bennem alfa?
-Hát így állunk?- Most egy hatalmas mély lélegzetet vett és úgy folytatta.- Akkor így parancsol az alfád: áruld el mi bántja benső érzékelőid kisfarkas?- Tudni kell azt hogy Mesi könnyen elragadtatja magát, és ez vonzó... Uhm, akarom mondani,öhmm, hmm ..... Na mindegy is, lényeg a lényeg, nagyot sóhajtottam, össze szedtem minden létező és nem létező erőmet, és hozzá is kezdtem hogy elmondjam, mi is a bajom.