Marvel oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK]

𝐥𝐚𝐛𝐞𝐥𝐬 - 𝐓𝐨𝐧𝐲 𝐒𝐭𝐚𝐫𝐤~1.

T/N = te neved

V/N = vezetékneved

karakter x olvasó

A Stark torony nappalijában ültem, és
az ebédemet majszoltam. A műhelyből tompa ordítást hallottam, mire felkaptam a fejem.

-Miss V/N, javasolnám, hogy menjen le ellenőrizni Mr.Starkot, ugyanis nekem nem válaszol - hallottam meg J.A.R.V.I.S. hangját. A hang utasításának eleget téve felpattantam a kanapéról, és lesiettem a műhelyhez vezető lépcsőn. A cipőim sarkának hangos kopogása hallatszódhatott csak, mert láttam, ahogy az üvegajtó másik feléről Tony emelte a tekintetét rám. Gyorsan pörgő ujjakkal pötyögtem be a biztonsági kódot, az ajtó zárja erre engedelmes kattanással nyílt ki előttem. Ahogy beléptem, megláttam Starkot, aki az asztala előtt ült, a feje a fehér asztallapon pihent. A látvány megmosolyogtatott. Jó ideje nem közömbös számomra a férfi, de mivel a főnököm, lehetetlen, hogy bármi is történjen közöttünk. Óvatosan mögé léptem, és még annál is óvatosabban kocogtattam meg a vállát. A férfi hirtelen rándult össze az érintésemtől, én pedig sebesen húztam vissza a karom.

-Mr.Stark, minden rendben? - érdeklődtem. Ő a fejét felém fordította, de továbbra sem emelte fel.

-A legnagyobb rendben, Miss T/N. Egyébként, ha kérhetném, ne magázzon már, évek óta az asszisztensem - mérgelődött, mire aprót bólintottam.

-Akkor te is tegezz, ha lehet, Tony.
A férfi halványan elmosolyodott.

-Uram, javasolnám, hogy kapcsolja be a televíziót - szólt újra J.A.R.V.I.S. Mivel Tonynak láthatólag esze ágában sem volt megmozdulni, készségesen a távirányító után nyúltam. A fekete képernyő megtelt színekkel, és máris láthatóvá vált egy torony a képernyőn. Pontosabban a Stark torony, hogy nevezzük a nevén. A légből készülő felvételek élőben mutatták a tévénézőknek, hogy a Stark torony előtt egy kisebb hadseregnyi ember áll, egymást lökdösve, kiabálva. A szám elé kaptam a kezem.

-Azt hiszem, van egy kis probléma - a szavaimat a továbbra is az asztalán heverő emberbarát zseninek intéztem, aki lustán emelte fel a tekintetét.

-Megtennéd, hogy elintézed, kérlek? - a férfi nagy, mogyoróbarna szemeivel úgy nézett rám, mint egy kivert kiskutya. Felsóhajtottam.

-Mégis hogyan kellene ezt elintéznem?

-Honnan tudnám? Maga az asszisztens! - válaszolt csípősen Stark, mire csak a szememet forgattam.

A torony bejárati ajtaja elé léptem, és óvatosan résnyire nyitottam azt. Rögtön vagy tíz ember próbált átférkőzni a kis résen, mire én gyorsan bevágtam az ajtót, majd elfordítottam benne a kulcsot. A hátammal nekidőltem.

Time skip, mert Tony többet beszélget a robotjaival, mint igazi emberekkel...

-J.A.R.V.I.S., megtennéd, hogy szólsz Mr.Starknak, hogy jöjjön ide? - kérdeztem a berendezést.

-Azonnal, Miss V/N - válaszolt az készségesen. Nem tudom, meddig állhattam ott, az ajtónak támaszkodva, de Tony csak nem jött elő. Idegesen vettem célba a műhelyét. Belépve Tonyra lettem figyelmes, aki a változatosság kedvéért az asztalán feküdt.

-Tony, ehhez te is kellesz, én képtelen vagyok elküldeni őket - nyafogtam, mire a férfiből egy sóhaj tört fel.

-Megyek, megyek már.

A milliárdos kipréselte magát a bejárati ajtón, majd a kezemet megragadva maga után húzott. A tömeg izgatottan, egy emberként zúgott fel, ahogy meglátták a férfit. A csorda legtöbb tagja nő volt, nem meglepő módon. Hangos kiáltásokat hallottam. Stark felemelte az egyik kezét, mire hirtelen csend lett. Mindenki abbahagyta, amit csinált, és igézett tekintettel meredt Tonyra. Ha tudtam volna, hogy ez ilyen egyszerű! A férfi szólásra nyitotta a száját.

-Nagyon kérek mindenkit, hogy menjen el, most azonnal!
A tömeg azonban nem mozdult, továbbra is megbabonázva nézték a zsenit. Az egyik, Tonyhoz közel lévő fiatal nő kezével a férfi felé nyúlt. A kezével megragadta Tonyét, mire a milliárdos megrökönyödve húzódott el. Erre még több nő kapott a zseni irányába, akár csak az éhes hiénák. Nálam betelt a pohár, nem bírtam nézni, ahogy más nők fogdossák őt.

-A műsornak vége! Ha nem távoznak most rögtön, hívni fogom a rendőrséget! - kiabáltam, hogy mindenki jól hallhasson. A tömeg sértődött ábrázattal kezdett el szétszéledni. Tony széles mosolyra húzta a száját.

-Mondtam, hogy el tudod intézni, csak egy kis ösztönzés kellett.

-Ezt meg hogy érted? - fordultam a férfi irányába.

-Csak nem voltál féltékeny, T/N? - kérdezte kajánul vigyorogva a playboy. A kérdése hallatán felszaladt a szemöldököm.

-Ugyan miért lettem volna...féltékeny? - próbáltam megjátszani, hogy nem zavart, ahogyan összefogdosták a rajongói. A zseni amolyan 'tudod te azt' stílusban nézett a szemembe. Mielőtt még érvelni kezdhettem volna, a férfi hirtelen megragadta a derekamat, és közelebb vont magához. Komoly tekintettel nézett rám. Alig pár centiméterre voltam tőle, szaporán vettem a levegőt. Tony arcára a reakciómat látva egy eszméletlenül helyes félmosoly ült ki. Még közelebb jött, az orra súrolta az enyémet. A kezeimmel félénken átkaroltam a nyakát. Ő gyengéden érintette az ajkait az enyémekhez. A szemeim lassan lecsukódtak, teljesen átadtam magam a zseninek. Nem volt durva, se mohó. Bizonytalanul, finoman beharaptam a férfi alsó ajkát, mire ő belemosolygott a csókba. Lassan elhúzta a fejét.

-Valamit rosszul csináltam? - kérdeztem halkan, a hangom kicsit remegett.

-Mindent tökéletesen csináltál - nyugtatott meg Tony, majd egy puszit nyomott az ajkaimra. A kezével az arcomat kezdte simogatni, én pedig újra lehunytam a szemeim.