Marvel oneshots [KÉRÉST ELFOGADOK]

𝐭𝐚𝐤𝐞 𝐦𝐞 - 𝐓𝐡𝐨𝐫~1.

Ez a fejezet  RoxyCallenYoung  kérésére készült, remélem tetszeni fog.

Fáradtan löktem be a lakásom ajtaját a lábammal. A kezem majd' leszakadt a tengernyi szatyortól, amiket próbáltam nem leejteni. Thor a nappaliban ült, a fejét felém sem fordította. Megkönnyebbült sóhajt hallattam, ahogy végre letehettem a vászontáskákat - csak mert Thor nagy környezetvédő - és elkezdtem bepakolni a hűtőbe amit vettem.

-Nem halnál bele, ha segítenél - vetettem oda a kanapén kényelmesen ücsörgő azgardinak. Ő erre felpattant, és mellém sietett. Sebesen kikapott a kezemből egy pudingot, és a hűtőbe tette. Elnevettem magam.

-Azt éppen meg akartam enni - fájdalmas arccal néztem az édesség után. A férfi újra a kezébe vette a puding dobozát, és a magasba emelte. Egy kis ideig ugráltam utána, hogy elérjem, de esélytelen volt, hogy azt valaha is levadászom onnan, tekintve, hogy Thor minimum két fejjel magasabb nálam. Felsóhajtottam. - Hosszú napom volt, csak egy pudingot szerettem volna enni.

A férfit ez látszólag nem hatotta meg, sőt, még el is mosolyodott azon, hogy ilyen tehetetlen voltam.

-Kérlek, add ide - próbáltam szépen kérni, hátha akkor odaadja, de nem jártam sikerrel.

-Ha kell, vedd el - vigyorgott a férfi. Kezdtem kiborulni.

-Jó, cseszd meg Thor. Három hónapja nálam élsz, nem csinálsz semmit egész nap, és még egy rohadt pudingot sem tudok enni a saját lakásomban miattad! - kiabáltam talán egy fokkal hangosabban a kelleténél. Thor sértődötten a konyhapultra dobta a kis dobozt, amit egészen addig rendületlenül tartott.

-Akkor miért nem küldesz el? - kérdezte ő is kiabálva. Talán igaza van, gondoltam.

-Tudod mit? Igazad van! Vidd, ami a tiéd, és menj innen - a mutatóujjammal az ajtó felé mutattam. Ő nemtörődöm módon megvonta a vállát, és felkapott. Ijedten kezdtem kapálózni.

-Mit csinálsz? Tegyél le azonnal! - próbáltam kiszabadulni a férfi karjai közül, de ő erősen tartott. Egyenesen a lakás ajtajáig cipelt. Kinyitotta az ajtót, kilépett rajta, majd becsukta maga után. Letett, és komoly arccal nézett rám.

-Azt mondtad, vigyem, ami az enyém - vigyorodott el hirtelen, és széttárta a karjait. A szememet forgatva léptem hozzá közelebb, a szám sarkában egy kis mosoly bújt meg. Ő belevont egy csókba, befejezve amit elkezdtem. Újból felkapott, a csókot meg sem törve. Ezúttal nem ellenkeztem. Visszavitt a lakásba, majd együtt pakoltuk el a maradék ételt.