Lecsaptam a bőröndöm fedelét, felkaptam a táskám, és kirontottam az ajtón. Mr. Reinhardt az ajtóban állt, a kezébe nyomtam a kulcsokat, majd segítet levinni a lépcsőn a csomagomat. Aidan pont akkor lépett be a házba mikor én leértem a lépcsőn. Hosszan bámult rám. Én pedig azonnal elkaptam a tekintetem. A házmester intett, és bement a saját lakásába.
-Mit csinálsz?-kérdezte egyszerűen, és a csomagromra nézett.
-Elmegyek-válaszoltam.
-Miért?
-Mert el kell mennem.
Aidan megköszörülte a torkát.
-Nem kell.
-Ezt hadd döntsem már el én, jó?-hördültem fel.
Aidan összehúzta a szemöldökét, összefont karjait leejtete maga mellé, majd beletúrt a hajába.
-Persze, te mindig olyan fantasztikus döntéseket hozol-mondta gúnyosan.
-Aidan, fog már be-lépett ki a lakásuk ajtaján Anna, és csúnyán nézett rám, majd a bátyjára.-Elmész?
-Igen Anna elmegy, nem látod?-dohogott Aidan, mire mindketten csúnyán meredtünk rá.
-De Aidan, látom, hogy elmegy! De miért megy el? Miattad?
-Miaz hogy miattam? Mindenkinek én vagyok a bűnös? Mi lenne ha őt kérdeznéd meg? Ugyanis még engem sem világosított fel!-ordította le Aidan Anna fejét.
-Fogjátok fel, hogy el kell mennem! Enynire egyszerű, nincs semmi mögöttes tartalom-forgattam a szemem.
-Ana, nekem te nem hazudsz-hunyorított rám Anna.
-Nem hazudok-vontam meg a vállam, és szemrebbenés nélkül álltam Anna pillantását.
-De hazudsz!
-Az esküvőt is lemondtad..-motyogta Aidan.
-Mivan?-hördült fel Anna.
-Igen, és? Lemondtam az esküvőt.
-De szemét vagy-vágta a fejemhez Anna, és visszafordult a lakásba, és jó hangosan bevágta maga mögött az ajtót.
-Pom-pás-húztam el a szám.-Most már a húgod is utál.
-Azthiszed én utállak?
-Minden bizonnyal.
-Csalódást kell okoznom, Ana.
-Elviselem.
-Nem utállak, csak..de most utállak. Mert idiótán viselkedsz. De nem bánom, majd észhez térsz.
-Úgy beszélsz mintha ismernél.
-Azthiszed nem ismerlek?
-Nem hiszem, tudom-feleltem, és megfogtam a böröndöm fogantyúját.
-Hova mész?-szólt utánam Aidan.
-New Yorkba, anyámhoz. Rég láttam, meg kell látogatnom..
-És utána?
-Utána?-kérdeztem vissza, ő pedig bólintott.-Miből gondolod, hogy lesz utána?
Megvonta a vállát.
-Utána? Valószínűleg Klaiforniába. Azt nem tudom mennyi ideig leszek ott, de..tudod a nagymamaám ott él. És már régen láttam őt is.
-Visszajössz valaha?
Elnevettem magam, ahogy Aidanra néztem muszáj volt.
-Ne játsszuk el mintha egy szerelmes regény főszereplői lennénk.
YOU ARE READING
Mielőtt elmentél.. (befejezett)
RomanceEljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük. / Stephen King /