Mielőtt elmentél.. (befejezett)

2.rész

A verandán ücsörögtem egy kissé kopott pokróccal a hátamon és a korán munkába igyekvő embereket figyeltem gőzölgő teám fölött. Hajnali hat óra volt még csak, de én már korán felébredtem, igazából nem is aludtam sokat. Egész este Seth járt a fejembe, nem hagyott nyugodni egy pillanatra sem. Kissé nyúzott voltam, de a forró teám kezdett életet lehelni belém. Ez volt az első napom az egyetemen. Kissé izgatott, de egyben ideges is voltam. A csoporttársaim közül egyedül egy lányt ismertem, ő vele is mindössze kétszer chateltem. Az mondta megvár a campus nyugati bejáratánál. Egy kiabáló kisfiút ráncigált el előttem a járdán egy anyuka.

-Christpopher! Azonnal fejezd ezt be!-ripakodott rá a gyerekre a nő, és durván megrántotta a törékeny kisfiú karját, az pedig elesett, mire az anyja csak bosszúsan felhúzta és tovább cibálta a gyerek karját. Még nézni is szörnyű volt. Magam mellé tettem a teát, és feltápászkodtam a lépcsőről. Az anyuka és a kisfiú után néztem, de a hangjuk már elhalkult. Felkaptam a bögrét, és bevágtattam a házba. A nagyi álmosan tántorgott ki  a konyhából.

-Nahát, Ana! Milyen korai vagy!-pislogott rám, majd egy ásítást gyorsan elfojtott, és rámmosolygott.

-Nem bírtam ágyban maradni-vontam meg a vállam, és a székre dobtam a pokrócot, a bögrét pedig a mosogatóba ejtettem. Nagymama érdeklődve figyelte a konyha ajtajából ahogy vizet engedek, és elöblögetem a bögrét, a kanállal együtt. Csendben csordogált a króm tálcába a víz, ő sem és én sem szólaltunk meg. Úgy éreztem agyon nyom ez a csönd. A hab kishijján már befedte az egész vizet. Megfordultam, és ránéztem.

-Mi történt?-szegeztem neki  a kérdést, és a pultnak döltem.

Nagymama lehjatotta a fejét, majd mellém lépett.

-Menj, és öltözz! Majd én befejezem..-tette a karját a vállamra, és kissé eltolt, majd szó nélkül elkezdte az poharakat és a tányérokat sikálni.

Bosszúsan leejtettem a konyhapultra a törlő rongyot, és besiettem a szobámba. Nem hiszem el, hogy nem válaszolt. Semmire sem vezet, hogy eltereli a témát. Egyszerűen csak felidegesít ezzel! Zaklatottan felcsaptam a szekrény ajtót, és gondolkodás nélkül magamra rángattam a farmeremet, dühösen cibáltam a cipzárját, beakadt. Mire sikerült felrántanom, teljesen felidegesítettem magam, hanyatt vetettem magam az ágyon, és a csillagokat bámultam.

-Miért történik ez velem?-bámultam fel a műanyag csillagokra, mintha tőlük várnám a választ a kérdésemre. Néma csönd. Összeszorítottam  a szememet, majd sipolva kifújtam a levegőt.

                                                                                         *

A bejárathoz közeledve megpillantottam egy magas szőke lányt, aki vidáman cseverészett egy barna hajú fiúval, majd mikor felém fordult lelkesen kalimpálni kezdett formás karjaival.

-Alana! Nem is vagy te olyan alacsony mint állítottad!-nevetett rám a lány, és azonnal megöletl.

A mellettünk ácsorgó fiú zavartan köhintett, majd Natalie egyből elszakadt tőlem.

-Miles, ő Alana, a csoporttársam, Alana ő itt Miles a legjobb barátom-vigyorgott rám széles mosollyal Natalie.-Ő is a csoporrtásunk.

Zavartan biccentettem a fiúnak, aki esetlennül ácsorgott az engergiabomba szőkeség mellett.

Natalie Milesbe és belém karolva megfordult, és húzni kezdett minket az egyetem felé. Hatalmas pálmafák magasodtak a régi kivövezett utcán, siető egyetemistákat pillantottam meg körülöttünk, majd egykét elkésett tanárt is észrvetettem ahogy a táskájukkal bajlódva utat törnek maguknak a seregnyi diák között.