Mielőtt elmentél.. (befejezett)

13.rész

Majd lecsúsztam az ülésről annyira izzadtam, a nagy semmi közepén voltunk. Egy deci vízünk sem volt, csak pár töltény, meg egy pisztoly. Azt meg nemtudjuk meginni a Mojave sivatag kellős közepén.

-Damon..Mégis hova a francba hoztál engem?

-Nemtom'-válaszolta hanyagul, én pedig kiakadtam.

-Miaz, hogy nemtudod? Ember! Itt fogok kiszáradni ha azonnal nem találunk embereket.

Damon végigbámult az úton. Valamit kiszúrt egy jó 500 méterre tőlünk, előre dőlt, hogy mégjobban lássa.

-Mit látsz?-dőltem előre énis, és egy kis fekete pontot vettem észre az út mentén. A pont egyre növekedett, ahogy az autóval előre haladtunk. Egy kocsi vesztegelt az út mentén. Emberek! Izgatottan a műszerfalon doboltam, és Damont sürgettem, hogy menjen már gyorsabban. Damon lefékezett a másik autótól pár méterre, én meg kipattantam az ülésről.

-Ó, bazdmeg!-megperdültem és visszahuppantam az ülésre.

-Na, mivan? Nem vetted észre, hogy az a verda kb 5 éve ott áll?-röhögött ki én meg durcásan bevágtam a kocsi ajtaját. Damon elhajtott a lerobbant autó mellett, és még mindig rajtam röhögött. Egy idő után kezdett unalmassá vállni a hallgatás. Bámultam a kihalt területet, mindenhol por, elszáradt fák és néhány tábla mutatta, hogy nemsokára elhagyjuk Kaliforniát.

-Hová is megyünk?

Damon egy pillanatig halgatottt. Aztán rámutatott egy táblára. Köszöntünk Arizonába.

Mi a rosseb? Mit akar ez Arizonába?

-Damon? Mégis minek?

-Itt vannak az utolsó emberek akikben megbízok-vetette oda Damon, és megszorította a kormányt. Teljesen ideges lett, a szeme elsötétült, és akármit mondtam neki csak vissza morgott. Jó kis barátai lehetnek itt, ha ennyire vágyik vissza hozzájuk. Vezetés közben a telefonját elővette, és halkan hogy alig halljam beszélni kezdett valakivel.

-Hello Dan, már itt vagyunk, nemsokára Phoenixbe leszünk. Igen velem van-egy pillanatra majdnem felnevetett, de csak egy grimaszt vágott. Egy gyors pillantást vetett rám, aztán letette a telefont.

-Ha tudni akarod egy barátom volt. De tudom, hogy tudni akarod, mert te mindent tudni akarsz. És ha azt is akarod tudni miért vagyok még veled, és minek cipellek, pedig ha épeszű lennék már rég kidobtalak volna még San Francisco határán..szóval, hogy még mindig vállalom, hogy  a nyakamon vagy, az azért van mert tudom, hogy egy kretén vagy és az első pár órán bellűl ha nem is Seth de akkor egy iskola busz végezne veled.

-Köszönöm.

-Ugyan.

Damon teljesen komoly fejet vágott, és úgy figyelt, mit reagálok. Annyira nem normális ez a gyerek! Jézusom..A szememet forgatva néztem ki az ablakon. Egy órán bellül megérkeztünk Phoenixbe, Damon egy alacsony, hosszúkás kis ház előtt állt meg, az ablakokon mind bevolt húzva a függöny, a fű teljesen eltűnt a ház elől, csak kiszáradt csomók maradtak meg belőle. Szinte megperzselődtem míg a kocsiból eljutottam a ház bejáratáig. Damon arréb rúgott egy műanyag széket, és megzörgette a rácsot az ajtón. Ez a hely sem volt túlságosan bíztató.

-Damon, mégis mi ez a lepukkant hely?-csikorgattama  fogamat, és abban a pillanatban az ajtó kinyílódott, és egy srác felvont szemöldökkel nézett rám. A szájából cigaretta lógott, a házból dohos szag terjengett kifelé. A srác kinyitotta az ajtót, mi pedig beléptünk.

-Hé, haver. Bocs, de mi döglött itt meg?-fintorodott el Damon.

-Szerintem Gavin lesz az. Hé Gavin, élsz még?-dörömbölt be egy ajtón a fiú, mire csak hangos kurvaanyázást felelt Gavin.