Mielőtt elmentél.. (befejezett)

4.rész

Feltápászkodtam, és Damonra bámultam.

-Mégis, hol voltál ennyi ideig?

Damon szeme idegesen megcsillant.

-Ezt kérdezhetném énis-morogta, nem értettem miért mondja.

-Tessék?-fontam karba  a kezemet.  Damon a szemembe nézett, és én ettől ideges lettem. A hátamon a hideg futkosott attól ahogy rámnézett azokkal az abnormálisan kék szemeivel.

-Most mivan? Farkasszemet néztek egymással? Ez olyan mint a csendkirály? Ki bírja tovább?-kotyogott közbe Nikki.

-Valahogy úgy-kapta el rólam a szemét Damon, és Nikki felé fordult.-Apa?

Nikki arca megfeszült, és gyilkos tekintettel nézett vissza Damonra. A levegő szinte szikrázott körülöttük. Nikki az ajtóra mutatott Damon mögött, ő sarkon fordult és belépett a szobába. Nikki kiment a folyosórol, és rám se hederített. Mikor visszajött elment mellettem szó nélkül, és belépett az ajtón amin Damon is. Egyedül ácsorogtam azon a kihalt, redvás folyosón. A hajamba túrtam, kezdtem kikészülni. Kikészített ez az egész titkolózásosdi. Mi a fenéért nem mond el nekem senki semmit? Végülis itt én vagyok a főszereplő. Vagyis nekem kellene, hogy az legyek. Mégis úgy éreztem, hogy én leszek az első akit a sztoriban kinyírnak. Fel alá járkáltam a folyosón. Várjunk, minek is vagyok én itt. Az ajtóra kaptam a tekintetem, Damonéknak se híre se hamva. Úgy sem foglakozik itt velem senki. Tehát fogtam magam és kiléptem azon a rohadt ajtón. Odakint már az éjszakai félhomály előbukkant, kezdte teljesen elnyelni az utcát, vele együtt a házakat, az autókat és az embereket. Az utcában nem volt lámpa, csak a fél utcányira lévő kereszteződésben pislákolt egy utcai lámpa. Kihalt egy környék volt. Elindultam a járdán, zsábra vágtam a kezemet, és előre néztem a homályban. Valami megnyikordult mögöttem. Ezek a hülye képzelgések. Kellett teletömniük a fejemet rémképekkel. Amióta csak beszáltam abba a tetves autóba előttem van a kép, ahogy a fejemhez fognak egy fegyvert és lepuffantanak mint valami állatot. Rosszul voltam tőle. Nem akarok meghalni, még nagyon nem. Kifújtam a levegőt, és mélyet lélegeztem. Aztán a lélegzetvétel közepén megállt bennem az utő. Egy pillanatra a lépdelést is félbeszakítottam. Ezt a hangot nem csak képzeltem. Újabb lépés. Egyre közelebbről hallottam. Előre léptem. Egyet, kettőt. Normális tempóban. Aztán elöntött a pánik, előrelendültem és rohanni kezdtem. Nem tudtam ki van, vagy mi van mögöttem. Hogy jön-e egyáltalán valaki utánam. De menekülnöm kellett. És nem csak egy ember elől, aki valószínűleg most bekerget egy sikátorba és megkésel, hanem az érzésektől, a félelemtől ami már napok óta folytogat, menekülnöm kellett a múltamtól, csak elakartam futni minden elöl. Gondolni se mertem arra mi következik AZUTÁN. Nem akartam rá gondolni. A hideg levegő csipte az arcomat, rohantam tovább. Egyre közelebb kerültem a kereszteződéshez. Nem tudtam van-e valaki mögöttem. Nem mertem hátranézni. Nem akartam a halállal szembe nézni. Felrémlett a kép az egyetemi fiúról. Aki furcsán méregetett. Vajon ő van itt? Elértem a kereszteződéshez. A lámpa fénye pontosan a  fejemet viláította meg, futás közben hátranéztem. A fénytől ami most elvakított nem láttam semmit, csak egy árnyat. Aztán mire visszafordultam volna valami csipős, kemény és hideg tárgy csapódott nekem. Hirtelen felemelkedtem, és keményen csattantam egy autó szélvédőjén, aztán legurultam a betonra, és az autó ami elgázolt tovább hajtott. Ez a kurva halál nem hagy békén. Fájdalmat éreztem a lábamban, és valami meleget. Körbeölelte  a lábszáramat. Aztán felkúszott az érzés a combomba. Hideget és meleget éreztem egyaránt. Kinyitottam a szememet, próbáltam feltápászkodni, de nem igazán sikerült.. Itt feküdtem és senki nem segített. Ki is segített volna? Egyedül voltam. A fájdalmat félredobva felküzdtem magam a járdára. Előkapartam a zsebemből a mobilomat. Remélem nem tört össze. Feloldottam a kijelzőt. Mégis kit hívjak. Damon. A zöld gomra nyomtam, és vártam. A búgás kezdett elálmosítani. Nem fájt semmim, ó talán bejön a tippem, hogy én leszek a sztoriban akit először kicsinálnak. Hát esküszöm, jósnőnek születtem. Damon éles hangja zavart meg.