Avengers - Egy banda története

Randi est

Amikor Nat és Steve megérkeztek Tony-hoz, kiabálás hallatszódott a garázsból. A tehetségkutató a nyakukon volt, Nat csak arra tudott gondolni, hogy az egész banda teljesen ki van készülve, és emiatt veszekednek éppen. Steve finoman hozzáérintette az ujját a lány kezéhez, ennél intimebb érintést jelenleg nem mertek megengedni maguknak, tekintve, hogy a többieket egy fal választotta el tőlük. Ez a kis érintés emlékek ezreit idézte fel a lányban. Ahogy a gyönyörű hotelszoba medencéjében Steve végigsimít a vállának azon részén, ami a ruha pántja miatt nem barnult le teljesen, vagy amikor szóba került a két fiatal gyerekkora, és egymás ölelésében kerestek nyugalmat.
- Szó sem lehet róla! - Tony felháborodott hangja visszarántotta őket a jelenbe, Nat a pólója nyakába akasztotta a Steve-től kapott napszemüveget és mély levegőt beszívva belépett a garázsba.
- Megérkeztünk! - intett a lány mindkét kezével, de választ nem igazán kapott, csak Tony eszelős tekintetét.
- Végre valaki, aki úgy fogja látni a dolgokat, ahogy én! - Tony karon ragadta a lányt és közelebb húzta a többiekhez, mire Steve reflexszerűen megrándult kicsit, majdnem a lány után nyúlva. Hiába tudta, hogy Tony abszolút semmi fenyegetést nem jelent a lányra, valamint azt, hogy ha olyan személy is emelne kezet rá, aki igenis veszélyt jelent, valószínűleg a lány védené meg őt, mégis érezte, hogy minden erejével védelmezni akarja a lányt.
- Mi történt? - kezdett aggódni Nat azonnal - Valaki mégsem akar fellépni? Nem tetszik valamelyik dal?
- Nem egészen... - fogta a fejét Clint.
- Clint és Bruce szerint nem terveztem jó jelmezeket! - fakadt ki ismét a fiú.
- Én ilyet egy szóval sem mondtam. - rázta meg a fejét lemondóan Bruce. A fiú lassan felnézett, mire kicsit mindenki abbahagyta, amit éppen csinált. Thor letette a telefonját, Clint Tony-ról Bruce-ra emelte a tekintetét, és még Tony is vett egy mély levegőt a kiabálás helyett. Mindenki tudott Bruce és Nat szakításáról, és nem tudták mennyire lesz kellemetlen a helyzet.
- Nyugi srácok. - mosolyodott el gyorsan Bruce. - Nat és köztem minden okés. A jelmezek pedig jók, de örülök, hogy még a tervezésnél megmutattad őket mert Clinttel nem értjük miért kell jelmezben fellépnünk.
- Hát mert... - kezdett bele Tony az újabb magyarázatba, mire Nat félbeszakította.
- Szerintem én ennek most gyorsan véget vetek. - A lány annyira megkönnyebbült, hogy ilyen kis semmiségen megy a vita, hogy mielőbb le is akarta zárni. - Tony, tudom, hogy a szíved lelked beleteszed ebbe, és értékeljük is, de a jelmez talán kicsit túlzás, nem gondolod?
A fiú tekintetéből egyértelműen kiolvasható volt, hogy nem így gondolja, de azért nem mondott semmit.
- De azt is megértem, hogy láttatni akarod, hogy egy banda vagyunk és ég benned az alkotási vágy. Szóval mit szólnál, ha mindenki elmondaná mit szeretne viselni a koncerten, te pedig belecsempészed valahogy a banda logóját, vagy nevét vagy valami. Benne lennél?
Tony elgondolkodva vakargatta az állát, majd beleegyezően bólintott egyet.
- Rendben van, rábeszéltél.
Mivel mindenki lenyugodott, eljött a próba ideje, és mint mindig, Tony most is úgy érezte ennél jobban sosem játszottak még. A felpörgetett Twenty one pilots szám elképesztően ütősen hangzott, a Queen-dal hiába volt egy nagyon ismert szám, Tony-ék játékában valahogy teljesen újnak hatott, a Tony által írt szám, pedig egyszerűen gyönyörű volt. A próba után mindenki leadta Tony-nak milyen ruhát szeretne viselni, Tony pedig gondosan feljegyzett mindent a telefonjába. Az egyeztetés után a bandatagok szépen lassan elkezdtek hazaindulni. Miután Thor és Bruce is elment, Clint odalépett Natasha mellé.
- Tudom, hogy mindannyian elfoglaltak vagyunk és nincs túl sok időnk mostanában, na meg persze fáradtak is vagyunk de...
- Ennek elég erősen szívesség hangzása van, de gyerünk folytasd. - mosolyodott el Nat, aki mellett nem sokkal Steve állt, aki úgy tett, mintha a pólója összehajtogatásánál precízebb munkát semmi sem igényelt volna, de valójában Clint mondandóját hallgatta.
- Laura és én folyamatosan a fiúnkkal vagyunk, és imádjuk is, de ma van a születésnapja, és gondoltam meglepném egy vacsorával. Ha nem lenne túl nagy kérés tudnál vigyázni ma Cooperre? Tudom későn szólok, de most érkeztél meg, és eddig nem akartalak ezzel zavarni, és...
- Clint, nyugalom. - állította le a barátját - Teljesen normális amit kérsz, és igazán nem kell emiatt szabadkoznod. Nagyon szívesen vigyázok a kis Cooperre, mivel amúgy is imádom, valamint kijár nektek egy kis pihenés.
Nat látta, hogy Clint mennyire megkönnyebbül.
- Akkor tényleg nem gond? Csak mert nem akarok úgy tűnni, mint aki alig várja, hogy lepasszolja a gyerekét vagy valami...
- A legkevésbé sem. - Natasha egy biztató mosollyal igyekezett teljesen meggyőzni Clintet, majd miután a fiú megadta az időpontot, amikorra oda kéne mennie, Nat visszafordult a táskája felé.
- Tehát mára programod van. - jegyezte meg halkan Steve, és végre behúzta a hátizsákja cipzárját.
A lány nem nézett fel a fiúra, csak gyengén megrázta a fejét. - Nem szép dolog hallgatózni.
A két bandatag megemelte a táskáját és elindult ki a garázsból. Már az ajtóban voltak, amikor Tony félretette a telefonját, amin eddig tervezgetett, és a barátai után szólt.
- Csak nem közös programotok van? - kérdezte a fiú mindentudó hangon, a könyökét megtámasztva az asztalon. - Akkor jól alakulhatott a kis... kiruccanás. Akartam is kérdezni mi volt, és kérlek ne kíméljetek a részletektől sem....
Nat visszafordult Tony felé, és mire a fiú észbe kaphatott volna már teljesen előtte állt.
- Ha bárkinek is beszélni mersz...
- Jaj, Nat, ne nevettess már. - Tony hirtelen felpattant a helyéről, ezzel teljesen meglepve a lányt. - Aranyosak vagytok, hogy egy pillanatra is elhiszitek, hogy nem vágta le mindenki azonnal mi van köztetek ahogy beléptetek ide. A többiek jobb emberek mint én, nem teszik szóvá, de kérlek... Épphogy csak hozzád értem a próba elején, mire Rogers majdnem nekem jött. Bruce szerintem már azelőtt tudta, hogy elmentetek, Pepperrel mi is elég könnyen kitaláltuk. Egyedül talán Thor nem vágta le egyből mi van köztetek, de ha adtok neki egy kis időt, ő is látni fogja.
- Jól van Stark, elég volt. - sóhajtott Steve. - Mit vársz tőlünk, mit csináljunk?
- Semmit. - Tony elindult a lakásba vezető ajtóhoz. - Csak nem értem minek titkolóztok. Kedvesek vagytok, ha így akarjátok megkímélni Bruce-t, de semmi értelme higgyetek nekem. A legegyszerűbb az lenne, ha megbeszélnétek ezt vele négyszemközt, utána pedig békésen, nem titokban lehettek együtt. Most pedig ha megbocsájtotok randim lesz Pepperrel. Tudjátok, aki egy pillanatig sem akarta eltitkolni a kapcsolatunkat annak ellenére, hogy a nevem Tony-val kezdődik és Starkkal végződik.
Tony nem várta meg a válaszukat, csak ott hagyta a garázsban Natashát és Steve-et.
- Szerinted igaza van? - kérdezte a fiú, miután újra elindultak a kijárat felé.
- Nem tudom. - fújta ki magát Nat. - Lehet hogy olyan sokáig éltem titkok között, hogy mindent túl akarok bonyolítani most már. Beszéljünk majd Bruce-szal, aztán a többieket meg úgyse fogja érdekelni. De ez akkor is roppant bosszantó.
- Hogy nem úgy alakultak a dolgok ahogy terveztük? - Steve megengedett magának egy apró mosolyt, miközben elhagyták a Stark területet.
- Nem. Az, hogy Tony-nak megint igaza van.