Avengers - Egy banda története

Az első fellépés

- De legalább Bruce megvan! - próbálta menteni a helyzetet Thor.
- Igen, igen ez remek. - idegeskedett Pepper. - Végül is csak énekesetek nincs, gitárosotok, ja meg dobosotok se. Amúgy minden szuper.
Kicsit mindenki elgondolkozott. Végül Steve halk hangja törte meg a csendet.
- És ha Nat énekelne? - a lány máris a fejét rázva nézett vissza Steve-re, de ő nem hagyta annyiban. - Ugyan Nat. Ez csak egy iskolai fellépés... A szüleid sosem tudnák meg. Tony pedig dobolhatna Thor helyett. Ahhoz nem kell hang.
- Persze. - Tony cinizmusa még hang nélkül is tökéletesen kivehető volt. - Kár, hogy az egyetlen hangszer amin sosem tanultam meg játszani az a dob... Barton helyett beállhatok gitározni, de még ha Nat énekel is, én akkor sem tudok dobolni. Van itt más aki tud?
De persze senki sem tudott. Dobolni nem olyan könnyű megtanulni, főleg jó tanár és megfelelő felszerelés nélkül.
- Dob nélkül pedig esélytelen bármelyik dal. - rázta a fejét Nat.
- Ahogyan énekes nélkül is... - nézett rá kihívóan Tony. - Nat, kérlek. Hogyan tudnák meg a szüleid? Ez egy utolsó kis iskolai fellépés. Sosem fogják megtudni.
- Hát nem érted, hogy nem magamat féltem? - fakadt ki Natasha. - Én tudom kezelni a szüleimet, meg tudom védeni magam, de ha ez kiderülne, nem én lennék az első számú gondjuk. Hanem a körülöttem lévők. Tudják, hogy ez az egyetlen gyenge pontom...
- Miért, mi lenne? Holnapra mindenki szekrényében drogot találnának? - kérdezte Bruce miközben Thor-nak segítette leülni.
- Vagy csak eltűntök. Nem tudom hol vannak a határaik. Ha vannak egyáltalán. - Nat egyenesen Bruce szemébe nézett. - Te pedig meg se szólalj, mert ha rájönnek, hogy együtt vagyunk...
- Szépen kifogtad Banner. - szúrta közbe Tony. - A barátnőd szülei konkrétan megölnek, ha rájönnek, hogy együtt vagytok.
- Azért ahhoz apám is közel járt a múltkor. - küldött Pepper egy félmosolyt a fiúnak.
Nat-től azonban csak szemforgatást kapott. - Ehhez bezzeg van hangod. Oké, tegyük fel énekelek, amit nem fogok, de tegyük fel, hogy ne csak rajtam csattanjon az ostor. Attól még nem lesz dobosunk. Tony... tudom, hogy tökéletes gitáros vagy, de ahogy elnézlek eléggé le vagy gyengülve. Nem tudom mennyire tenne jót neked egy fellépés...
- Talán én tudok egy gitárost. - nézett fel hirtelen Thor az ujjairól. - Ha sikerül rávennem Lokit...
- Hogy két perc alatt megtanuljon egy pár dalt hiba nélkül eljátszani? - akadékoskodott Nat, majd a frusztrációja kimutatása jeléül ledobta magát a padra. - Még ha bele is menne, amibe nem fog, mert nem igazán bír minket, akkor sem tudná a dalokat.
- Ott vannak a kották. - mutatott Steve a mellettük heverő laphalmazra. - Ha valaki tud játszani egy hangszeren, akkor pár átnézés után, persze kottával el tudja játszani. Talán nem hibátlanul, de egész jól.
- Akkor sincs dobosunk. - Nat úgy érezte értelmetlenül ismételgeti magát.
- Natasha. - Tony leült a lány mellé. - Csak te tudod elénekelni ezeket a dalokat. Még ha találok is valakit, akinek elviselhető hangja van, az nem fogja tudni úgy elénekelni ezeket a dalokat, ahogyan azt mi elképzeltük. Annyit gyakoroltunk. Dobolni bárki tud. De ezeket elénekelni csak te és én. Én pedig ugye kiestem a képből. Tudom, hogy nagyon a fellépés ellen vagy, de szerintem jót tenne neked. Talán kicsit elengednéd magad.
- Tony... - próbálkozott a lány.
- Ha találok valakit, aki dobol énekelsz?
Nat a szája szélét rágva nézett Tony reménnyel teli szemébe.
- Ha találsz valakit aki dobol és Thor rá tudja venni Lokit, hogy gitározzon akkor énekelek. Bár erre nem sok esélyt látok.
- Remek! - Tony azonnal felpattant és újult izgalommal állt neki az estének. - Bruce, segíts Thor-nak megtalálni Lokit. Könyörögjetek ha kell. Steve, te gyere velem, keresünk valakit aki tud dobolni. Pep - fordult a barátnőjéhez - készítsd fel Nat-et, mert bizony énekelni fog.
Mindenki Tony utasításai szerint kezdett el mozgolódni. Steve és Tony a bálterembe ment.
- Az a probléma, hogy még nem ismerek olyan sok ember. Na meg az, hogy akiket ismerek, annak a fele utál. - gondolkozott hangosan Tony.
- Hát igen. - bólogatott Steve. - De szerencsédre én elég sok ember ismerek. És tudtommal nem utálnak.
Tony nevetve megrázta a fejét, majd szétnézett. Egyre több ember lézengett már a teremben, mivel közeledett a kezdés időpontja. Persze Tony-ék nyitották a bulit, tehát nagyon sürgős volt a zenész-pótlás. A jelmezek miatt még nehezebb volt megismerni az embereket, ezért Tony éppen azt akarta javasolni, hogy váljanak szét, amikor Peggy jelent meg mellettük.
- Ééés ezzel Steve-et el is vesztettük. - Tony úgy döntött elkezd Steve nélkül keresgélni. Először egy doktornak öltözött fiúhoz ment oda.
- Szia! Tony Stark. - Tony pofátlanul besétált a fiú és annak baráti köre közé és barátságosan kezet nyújtott neki. A fiú összehúzta a szemöldökét és elfogadta Tony kézfogását.
- Stephen Strange. - mondta a fiú.
Tony úgy döntött nem szaporítja a szót, így is elég szűkös az idejük.
- Egészen véletlenül nem dobolsz?
Stephen meglepődött a furcsa kérdéstől, de egy horkantás kíséretében válaszolt.
- Nem pocsékolom ilyen dolgokra az időmet.
- Akkor mivel töltöd az idődet? - lepődött meg Tony a hirtelen elutasítástól.
- Orvosnak tanulok. Azért az elég sok időt elvesz.
Tony ezzel nem nagyon tudott vitatkozni, és amúgy is úgy vette észre Stephen Strange-en, hogy nem éppen szimpatikus neki. Na nem mintha sok embernek az lenne.
- Remek, azért köszönöm.
Tony azzal már úton is volt, hogy új kiszemeltet keressen. Ezúttal egy vöröses barnás hajú lányon akadt meg a tekintete, aki egy fiúval valamiről éppen nagyon komolyan beszélt. Szinte nem is akart közbe vágni, de sürgette az idő.
- Sziasztok! - Mikor Tony megállt mellettük a pár hirtelen elhallgatott és rá figyeltek. - Tony Stark vagyok.
- Wanda. Wanda Maximoff. - mondta a lány, majd a barátjára mutatott. - Ő itt a barátom Paul, de csak Vízióként ismeri mindenki. Már sokat hallottunk rólad, Tony Stark.
"Miért van ebben az iskolában mindenkinek valami fura beceneve?" - gondolta magában Tony.
- Gondolom semmi jót... - igazgatta Tony a parókáját.
- Érdekes fiúnak tűnsz. - Tony úgy érezte Wanda a lelkébe lát. - Szívesen megismernélek jobban is.
- Ó, nehogy a barátod berágjon rám. - nézett Tony Vízióra.
- Wanda kíváncsi természet. Pont ezt szeretem benne. - Vízió finoman Wanda vállára helyezte a kezét. Tony csak ekkor vette észre, hogy az előtte álló pár nem visel jelmezt.
- Mellesleg csak az érdekelne milyen vagy. Pszichológiával szeretnék majd foglalkozni és lenyűgöz mások gondolkozásmódja. - Wanda még mindig átható tekintettel nézte Tony-t és a fiú kezdte kicsit kellemetlenül érezni magát, ami eléggé meglepte. Általában ő hoz zavarba embereket. - Gondolom furcsállod, hogy nem viselünk jelmezt. Vízió onnan kapta a nevét, hogy bármilyen ötletet meg tud valósítani, ezért is ő a felelős minden buliért. Én persze csak segítettem neki. Szóval afféle szervezők vagyunk. - A lány felfigyelt Tony zavart tekintetére. - Ne haragudj, ha kicsit... sok vagyok így elsőre. Csak könnyen elragadtatom magam, főleg ha új emberekkel találkozom.
- Semmi gond. - tért magához Tony. - Szívesen beszélgetnék, tényleg. Csak elég sürgős dolgom van. Nem tud valamelyikőtök dobolni?
- Sajnos nem. - mondta Wanda.
- Azért köszönöm. - Tony elszomorodva nézett szét máris új áldozatot keresve. - Remélem összefutunk még.
- Úgy emlékszem. - mered maga elé gondolkozva Vízió. - Hogy valaki a tudós klubban tud dobolni. Csak nem tudom, hogy ki.
- Tényleg? - lepődött meg Tony. - Köszönöm, ez hatalmas segítség.
Tony elköszönt az érdekes párostól és már kereste is a kocka klubbot. A szeme hamar megakadt Peter-en, ahogy MJ-jel beszélget. Vagy valami olyasmi. Minél közelebb ért kettejükhöz, annál jobban érzékelte, hogy több a kínos csönd, mint a beszélgetés. Ha Tony-nak több ideje lett volna, valószínűleg tovább hallgatja a "beszélgetést", de már tényleg sietnie kellett.
- Sziasztok! - Peter és MJ hálásan Tony-ra nézett. - Úgy hallottam valamelyikőtök tud dobolni. Mármint valaki az okosaktól.
- Én tudok... - Peter még ki sem mondta ezt a két szót, de Tony máris a kijárat felé kezdte terelni a fiút. - Hé, várj... MJ... nem hagyhatom csak így ott. Na, engedj vissza!
Tony ekkor megtorpant. - Letegeztél. Tényleg fontos lehet neked ez a lány.
Peter-ben csak ekkor tudatosult, hogy Tony-nak igaza van.
- Ne már... ha ezt Ned megtudja...
- Nem fogja. - Tony és Peter végre az öltözőbe értek. Pepper és Nat felkapta a fejét, amikor Tony megérkezett a fiatal fiúval. Mielőtt bármit is mondott volna, csak ennyit kérdezett a lányoktól:
- Bármi hír Lauráról?
- Még semmi. - rázta meg a fejét Nat. - Hát a barátod?
- Ő, nem más mint az új dobosunk.
- Micsoda? - kérdezte Peter. - Mi történt Thor-ral? Miből gondolod, hogy egyáltalán jó dobos vagyok?
- Tudsz dobolni? - kérdezett vissza Tony válasz helyett. Peter bólintott, mire Tony drámaian lovaggá ütötte a fiút. - Ez esetben gratulálok! Bosszúálló lettél.
Tony a fiú kezébe nyomta a kottákat. - Mint látod nincs sok lehetőségünk.
Nat és Pepper félrevonta Tony-t, Peter pedig zavartan lapozgatta a kottákat.
- Ez lenne a nagy ötleted? - tette karba a kezét Natasha. - Egy 15 éves fiú?
- Nem mindegy mennyi idős ha tud dobolni? Mellesleg 15 évesen már profin játszottam minden hangszeren...
- Csak a dobon nem ugye. - döntötte félre a fejét a lány.
- Oké Nat, tudom hogy ideges vagy és nem szeretnél fellépni, de nincs más választásunk. Tökéletesen ismered a dalokat, minden rendben lesz.
- Előbb kell még egy gitáros is...
Az időzítés nem is lehetett volna tökéletesebb, Loki rontott be az öltözőbe. Tony elképzelésével ellentétben Thor és Bruce nem követte a fiút.
- Hallom gitáros kéne... - simította hátra fekete haját a fiú. - Fellépek veletek, ne aggódjatok profi gitáros vagyok. Fellépek egy feltétellel.
- Mi lenne az? - érdeklődött Tony.
- Állítsátok le a bátyámat. Nem bírom tovább. - Ahogy Loki megrázta a fejét a haja csapkodta az arcát. - Mióta hazajöttem Valkyrie-től, Thor nem hagy békén. Értékelem a fáradozásait, de már olyan szinten rám szállt...
- Próbáltál beszélni vele? - szólalt meg halkan Peter Loki háta mögül.
A fiú összeszűkült szemmel hátra nézett. - Te lennél..?
- Peter Parker. - a fiatal fiú kezet nyújtott Loki-nak.
- És kérdeztelek? - kérdezett vissza Loki teljesen ignorálva Peter kezét.
- Nem... -Peter megszeppenve húzta vissza a kezét.
- Akkor ne szólj bele a nagyok dolgába.
Peter megrázta a fejét és visszatemetkezett a kották elemzésébe.
- Rendben! - tért vissza gyorsan Tony a tárgyra, mielőtt felhúzta volna magát azon, hogy hogyan beszélt Loki Peter-rel. - Leállítjuk a bátyádat. Mellesleg hol van Thor és Bruce?
- Nem tudom beleálltak valami balhéba. - rántotta meg a vállát a fiú, teljes nemtörődömséggel. - Ahogy megláttam, hogy le vannak foglalva siettem ide.
- Balhéba? - lépett közelebb Steve, aki eddig az ajtóban állt, csak senki nem vette észre, ahogy bejött. - Miféle balhéba?
Loki a plafonra emelte a tekintetét és hatalmasat sóhajtott, mintha valami rettentő fárasztó dolgot kértek volna tőle. Pepper-re nézett és úgy kezdte el mesélni mi történt.
- Az izomagyú ex pasid meg két haverja megkörnyékezték Banner-t pár órája, és amikor Thor ezt megtudta teljesen kiakadt. A bátyám egy alapjáraton nyugodt természet, ezért is furcsálltam, amikor a fiúk keresésére indult. Engem persze rángatott magával. Hamar meg is találta őket, de nem tudom mire számított a törött ujjaival, meg eleve ők hárman vannak...
- Mikor történt mindez? - kérdezte Tony felháborodva. Még a hangja is visszajött egy pillanatra.
- Pár perce..
Tony összenézett Nat-tel és Steve-vel, és azonnal Thor keresésére indultak. Tony még az ajtóból visszaszólt az öltözőben maradtakhoz:
- Pep, készítsd fel Lokit és Peter-t. Ha nagyjából megvannak a kottákkal, vidd ki őket és próbálják el egy párszor a hangszereken is.
Pepper-nek alig volt ideje bólintani, a fiú már el is tűnt az ajtó túloldalán. A balhét nem volt nehéz megtalálni, mert a folyosók egészen üresen csengtek. Steve pillantotta meg elsőként Thor-t az aulában. Szerencsére még nem fajult tettlegességig a szóváltás. Erik fenyegetően lépett egyet Thor felé, és bár Thor láthatóan hátrányban volt beleállt a fenyegetésbe. Bruce sem tűnt teljesen gyámoltalannak, de ő láthatóan kerülte Erik közelségét.
- Ha még egyszer hozzányúltok Banner-hez, vagy bármelyik barátomhoz... - Thor tényleg fenyegetően festett és Tony úgy érezte nem akarna szemben lenni a nagy testű fiúval.
- Bocsi, nem akartuk megsérteni a pasidat. - gúnyolódott Erik.
Thor keze automatikusan ökölbe szorult, de csak az vette észre a fájdalom szikráját a szemében, aki tudta, hogy nemrég sérült a keze.
- Nahát! - indult el Tony a feszült szituáció felé. A hangja szerencsére visszatért, bár nagyon rekedtes volt. - Erik. Alig ismertelek meg. Túl hiteles a seggfej szerkód.
Erik az éppen Thor mellé érkező Tony-ra, Nat-re és Steve-re kapta a tekintetét.
- Tony Stark! - csapta össze a két tenyerét a fiú, azonban mielőtt Tony-hoz szólt volna megakadt a tekintete Steve-en, aki karba tett kézzel állt a barátai mellett. Tony meg mert volna esküdni rá, hogy Erik szemében az elárultság szikrája csillan meg. - Kapitány! Azt hittem a csapat mindenek előtt.
Steve lemondóan csóválta a fejét. - Tony a csapat része. Te pedig már nem vagy az. Hallottam miket csináltál Pepper-rel. Na meg Bruce-szal... Hányingerem van tőled.
Erik széttárta a karját. - Sajnálom Mr. Becsület. Ilyen az élet. Banner-t olyan könnyű volt csapdába csalni, hogy nevetnem kell. Apropó Pepper...
- Egy rossz szó... - vágta félbe Tony a fiú mondandóját. Az állkapcsa teljesen megfeszült és a szíve és jóval gyorsabban dobogott. -
- Jól sejtettem... - Erik hátra nézett a spanjaira és nevetésben tört ki. - Mesélj Stark, milyen a használt áru? Elmesélte Pepper miként csináltuk? És hányszor?
Mielőtt Tony hatalmas nagy hülyeséget és balhét csinált volna, Nat a vállára tette a kezét, ezzel is leállítva az ütésre lendülő fiút. A többieknek szinte észrevétlenül suttogott Tony fülébe.
- Bízd csak rám. - majd kacsintott.
Azzal Nat már Erik elé is lépett. A lány a legszebb, legelbűvölőbb mosolyát vette elő.
- Erik... - Nat hangja mézesmázos volt. - Régóta ismerjük egymást.
A lány kis szünetet tartott. Mindenki arra számított, hogy Nat, az egyetlen lány inkább a békés megoldást szeretné és le akarja beszélni a fiúkat a bunyóról. Ezért is lepett meg mindenkit, ami ezután történt.
- Mindig is utáltalak. Úgy bántál Pepper-rel, mint a szeméttel. Sosem hallgatott rám, amikor győzködtem, hogy dobjon ki. Én voltam az, aki éjjeleken át vigasztalta, amikor te megbántottad valami mondvacsinált hülyeséggel. Én voltam az, aki mellette állt, amikor kiderült rólad, hogy mennyi lánnyal voltál még Pepperrel egyetemben. Ha akarod tudni én nyomoztam ki. Amikor láttam Pepper-en, hogy utánad Tony Starkkal kezd barátkozni, teljesen kiakadtam. Mert belőled indultam ki. Tony már az első perctől fogva megbecsülte Pepper-t és látom rajta, hogy tényleg szereti. De te... évek óta várok arra, hogy behúzhassak neked. Mert ha ehhez bárkinek is joga van az Pepper és én. Pepper sajnos túl kedves ehhez. - Nat mosolyra húzta a vörös száját. - Szerencse, hogy én nem.
Erik és a sleppje olyan hangos nevetésben tört ki, hogy visszhangzott az egész aulában.
- És mit akarsz csinálni Romanoff? Megpofozol?
Nat drámaian sóhajtott egyet, majd elképesztő gyorsasággal tarkón ragadta a fiút. Maga elé lökte és a térdével szinte lyukat ütött a fiú gyomorszájára. Mielőtt még Erik reagálni tudott volna, Natasha átforgatta a fiú feje fölött a karját. Erik így olyan pozícióba került, hogy még külső szemmel és fájdalmasnak tűnt. Az egész teste megfeszült Nat szorítása alatt. Erik két verőembere tettre készen a lány felé indult.
- Még egy lépés és olyan gyorsan töröm el a kezét, hogy követni sem tudjátok. Csak a kiáltást fogjátok hallani.
Hogy szemléltesse nem szórakozik, megrántotta a fiú karját, aki fájdalmas üvöltéssel kontrázott.
- Na idefigyelj, te utolsó féreg! Most jött el a pillanat, hogy befogod a szádat! - Nat nem kiabált, de a csendes épületben erősen hatott a hangja. - Vége a te kis terrorodnak, amit nem is tudom milyen jogon kezdtél el. Ne felejtsd el, amit most mondok. Ennél sokkal többre vagyok képes. Most csak visszafogom magam. Nem számít hány embert hozol, mennyire hiszed magad erősnek, én erősebb vagyok. Ha csak rá mersz nézni Pepper-re esküszöm kitöröm a karod. Ha még egyszer a barátaimhoz szólsz... Láthatod milyen is vagyok igazából.
Erik összeszorította a fogát fájdalmában. Úgy próbálta meg kipréselni magából a szavakat.
- Szólok az igazgatónak...
- Tedd csak meg. Ki fog hinni neked? Hogy én, egy törékeny lány, leterítettem az erős Eriket? - Natasha édes nevetése csak rátett egy lapáttal a dominanciájára.
Elengedte a fiút, aki gyilkos szemekkel nézett a lányra.
- Takarodj! - mondta határozottan Natasha.
Erik és a barátai gyorsan szedték a lábukat.
- Na ez... elképesztő volt. - mondta Tony ismét nulla hanggal.
- Nat akcióban! - Thor erősen magához szorította a lányt.
- Azt hiszem beléd szerettem. - bólogatott lassan Steve.
- Na! - lépett előre Bruce. Steve nevetve felemelte a kezét, Bruce pedig magához vonta a lányt és olyan szenvedélyes csókkal jutalmazta a lányt, hogy a többiek nem győzködtek félre nézni. A csók után Nat mosolyogva a többiekre nézett.
- Na, kezdjük meg a bulit! Ki áll készen egy fellépésre?
Tony meglepetten nézett Nat-re.
- Szóval benne vagy?
A lány megvonta a vállát.
- Úgy látszik feldobott, hogy végre elküldhettem Eriket a francba.
- Szerintem gyorsan csapjunk le rá, mielőtt meggondolná magát. - Steve kijelentésére gyorsan el is indultak az öltöző felé, de nem találták ott Pepper-éket. Ezután a terembe mentek, ahol mintha tripla annyian lettek volna, mint eddig.
- Hú. - állt meg egy pillanatra Nat. - De sokan vagytok...
- Gyertek! - invitálta őket Pepper a színpad mögé, ahol Peter és Loki megállás nélkül gyakorolt. - Mi történt, mindenki jól van?
- Persze. - Tony vette a kezébe az irányítást, mert a többiek eléggé megszeppenve álltak. Nem tudták mennyit mondjanak Peppernek. - Bunkó ex, nagy száj, Nat lerendezte. Hogy állunk?
Tony már indult is volna megnézni, hogy minden hangszer megérkezett-e valamint, hogy hogy állnak a fiúk, de Pepper a mellkasára tette a kezét.
- Erik itt volt?
Tony sóhajtott. Remélte, hogy Pepper nem akad ki nagyon.
- Igen itt. - a lány vállára tette a kezét. - De Natasha elküldte a francba. Ha lesz hangom én is elküldöm a francba. Bár Nat mai akciója után meglepődnék, ha bárkihez is hozzá merne szólni egyhamar.
Pepper bólintott, majd megölelte Tony-t és Natasha-t is. A fiúk hagyták a két lányt beszélgetni kicsit. Thor odament segíteni Peter-nek, Steve elkezdte hangolni a gitárját, Tony pedig beállította Nat-nek a mikrofont és közben bele-bele hallgatott Loki játékában. Tony kicsit megnyugodott, hogy a fiú tényleg jól játszik a gitáron és ahogy Thor-ékat elnézte Peter sem lehetett olyan rossz dobos.
Tony annyira belefeledkezett a többiek hallgatásába, hogy majdnem észre sem vette, ahogy Nat mellé áll és mély lélegzeteket vesz.
- Minden rendben lesz. - mondta Tony.
- Tudom. - a lány igyekezett magabiztosnak tűnni, de szinte látni lehetett a szívverését a pólóján keresztül. - De azért izgulok. Leteríteni két fegyveres smasszert? Gyerekjáték. Fellépni az egész iskola előtt, úgy hogy a szüleim tiltják a zenélést? Az már nem annyira.
- Hallottam hogyan énekeled ezeket a dalokat. Tökéletesen. Jobban mint én.
Nat elcsodálkozva nézett a fiúra:
- Biztos hogy csak a hangod ment el? Valami a fejedben sem stimmelhet, mert hogy Tony Stark ilyet mondjon valakinek...
- Nem akárkinek mondom. Hanem neked.
A lány elérzékenyült, de ezt esze ágában sem volt kimutatni.
- Ne felejtsük el, hogy miattad kell egyedül fellépnem.
- Együtt is fel fogunk lépni. Ígérem.
Nat gyenge mosolya tudatta Tony-val, hogy a lány mennyire lehetetlennek látja ezt. A szülei miatt úgy gondolja, hogy sosem léphet fel nagyobb helyen mint egy iskolai buli.
Sajnos azonban nem maradt idő Natasha lelkének ápolgatására, mert Pepper jelent meg mellettük.
- Tudom, hogy elég toldozott-foldozott a banda, és még próbálnátok, de muszáj kezdenetek. Így is késésben vagytok.
- 5 perc. - Nat határozott hangja meggyőzte Peppert, a lány bólintott és elsietett a dolgára.
- Kéz és lábtörést. - Tony tudta, hogy el kell tűnnie a színpad mögül, de annyira sajnálta otthagyni a barátait. Ekkor érezte magát először nagyon rosszul, amiért nem léphetett fel velük.
Nat végre valódi Natasha mindenkit elbűvölök Romanoff mosolyra húzta a vérvörös száját és úgy válaszolt Tony-nak.
- Azt általában én csinálom másokkal.
Tony egy gyors mosoly után összeszedte Thor-t, akit szinte alig lehetett elhurcolni Peter mellől.
- És ne felejtsd el, hogy itt duplán kell ütni. - Thor hatalmas beleéléssel mutogatott a kottákon és ütött az ép ujjaival éppen fogni tudó kezével a dobra. Peter alig tudta követni, de mentségére legyen szólva nagyon igyekezett. - Sajnálom, hogy nem adom oda Mjölnirt, de nagyon féltem.
Peter-nek persze fogalma sem volt arról miről beszél Thor, de nem is kellett reagálnia, mert Tony végre el tudta rángatni az erős fiút. Kisétáltak a színfalak mögül és az első sorba verekedték magukat. Elvégre mégis csak kijár nekik a jó hely.
- Azért sajnálom, hogy nem léphetek fel. - csóválta meg a fejét Thor szomorúan. - Ügyes a srác, nem attól félek, hogy rosszul játszana, de... az a sok egész napos gyakorlás mintha nem is érne semmit.
- Ez nem így van. - Thor közelebb hajolt Tony-hoz, mert a tömegben egyre nehezebben lehetett hallani a fiú hangtalan hangját. - Fogd fel úgy, hogy gyakoroltunk a tehetségkutatóra. Nem vagyok az az hihetetlenül szentimentális ember, de jó érzéseim vannak azzal a fellépéssel kapcsolatban.
- Igen, mert az most is nagyon jól sült el. - mutatta fel nevetve Thor az ujjait.
- Addigra meggyógyulnak az ujjaid. Különben is...
Tony azonban nem tudta befejezni a gondolatmenetét, mert Pepper jelent meg a színpadon.
- Shield diákjai! Készen álltok egy felejthetetlen fellépésre? - Pepper szavait ujjongás és fütyülés fogadta. - Akkor fogadjátok nagy szeretettel ezt a csodálatos bandát, akik nem csak a legjobb emberek akiket ismerek, de hihetetlenül ügyes zenészek is! A színpadon: The Avengers!
Pepper lesietett a színpadról miközben a diákok hatalmas tapsviharban és ujjongásban törtek ki. Már mindenki várta a fellépést.
Vízió és az egész szervezői csapat tényleg jó munkát végzett. Minden olyan professzionálisnak tűnt. Pár pillanatnyi feszült várakozás után szétnyílt a függöny, mely mögött a banda sötétben látszódott. Aztán a fény hirtelen Loki-t világította meg, aki pengetni kezdte a gitárját. Az Under Pressure kezdő dallamai hangoztak el a fiú ujjai alól. Tony lopva Thor-ra pillantott, és látta rajta, hogy a fiú őszintén büszke a testvérére.
Aztán Bruce-t is fény világította meg, a fiú pedig leütötte a szintetizátor megfelelő hangjait. Utána Steve szállt be a basszusgitárral, Nat pedig Peter dobszójával egyetemben nem sokra rá énekelni kezdett.
- Pressure! Pressing down on me...
A banda tökéletes összhangban volt. Peter-en látszott, hogy teljesen átadta magát a zenének, és Loki is élvezettel pengette a gitárját. Steve olyan jól játszott a basszusgitáron, mintha egész életében azon tanult volna gitározni. Bruce hiba nélkül ütött le minden hangot, amin Tony kissé meglepődött tekintettel arra, hogy Bruce le sem tudta venni a szemét a színpad közepén éneklő Natasha-ról.
Bár senki sem tudta érte hibáztatni. Natasha úgy állt helyt a színpadon, mint aki oda született.
- Nat elképesztően tolja! - próbálta meg túlkiabálni Pepper a zenét.
Tony inkább meg sem próbált megszólalni ebben a hangzavarban, de teljes mértékben egyetértett Pepper-rel. És ekkor eldöntötte, hogy ha törik, ha szakad Nat-tel fog énekelni a tehetségkutatón.
A szám végekor Nat kifújta magát, de mint egy született előadó fenntartotta a hallgatóság figyelmét. Miután abbamaradt a taps, Nat beszélni kezdett.
- Remélem jól érzitek magatokat! A srácokkal nagyon örülünk, hogy nektek játszhatunk. Még van egy pár eltervezett dalunk, de utána kérhettek is zenét. Rugalmasak vagyunk, ugye fiúk? - Peter beleegyezése jeléül ütött egy párat a dobon, a többiek pedig ujjongtak.
Tony ekkor rezgést érzett a zsebében. Talán észre sem vette volna ha Nat-ék elkezdik a következő dalt, de a két szám között Tony észrevette a telefonja csörgését. Mivel Clint neve villogott a kijelzőn, Tony azonnal felvette, nem törődve azzal, hogy talán semmi sem fog hallatszódni belőle.
- Végre valaki! - szólalt meg Clint miután Tony fogadta a hívást. - Féltem... senkit sem érek el...
Tony nem minden szót értett, és sejtette, hogy ha válaszol abból Clint se sokat fog hallani.
- Minden rendben? - próbált meg mégis valamennyi hangot kipréselni magából.
- Nem... kórházba. Laur... rosszul lett és na... megijedtem. A baba...
A banda azonban ekkor döntött úgy, hogy a második dalba kezd, méghozzá a Nat által írt, pörgős Halloweeni zenébe.
- Clint! - próbálkozott Tony.
- Tony! - a beszélgetésnek nem volt sok értelme mert egyik fél sem hallotta a másikat. - Gyertek be!
Azzal a vonal megszakadt. Tony kétségbeesetten nézelődött, de nem tudta mit tegyen. Vagy megvárja amíg az egész show lemegy és csak utána szól a barátainak Clint hívásáról, vagy félbeszakítja a fellépést.