Avengers - Egy banda története

Nincs megállás

Tony és a banda majdnem egész nap próbált, hiszen most már volt mire gyakorolniuk. A Tony anyukája által komponált dal gyönyörűen hangzott Natasha és Tony hangjával, valamint a fiúk játékával, de persze sokszor úgy is el kellett próbálni, hogy csak Tony énekelt. Mindenki egyetértett abban, hogy a dal ezzel sokat veszít, de nem tudtak mit tenni ezzel. Tony folyamatosan törte a fejét, de semmi ötlete nem volt, ami meglepte a fiút. Nem volt hozzászokva a tehetetlenséghez, de úgy tűnt az orosz kémcsalád kifogott rajta.
Steve nagyon hamar ráérzett a basszusgitárra, és a nap végén már azt is meg merte kockáztatni, hogy jobban bejön neki, mint a sima gitár.
- Na, srácok! - mondta Thor az egyik szünetük alatt, miközben a telefonján chatelt valakivel. - A színjátszósok abszolút benne vannak a mi fellépésünkben, csupán Fury-t kell még megkérdezni a dologról. De biztosan igent fog mondani.
- Azt majd én elintézem. - ivott bele Nat egy üveg vízbe. - Szólhatok egy pár jó szót az érdeketekben. Mellesleg pedig valamilyen szinten talán mégiscsak benne lehetek ebben a fellépésben. Míg Tony-val próbáltátok a dalt, nekem közben eszembe jutott egy kis halloweeni szöveg. Tudom, hogy messze van a tökéletestől, de gondoltam dolgozhatnánk rajta együtt, hogy még jobb legyen.
A lány Tony kezébe nyomott egy papírt, amin a dal szövege és kottája volt sietős kézírással felfirkálva. Tony gyorsan átfutotta a kottát a szemével, majd mosolyogva pillantott Nat-re.
- Nagyon jó. Mit szólnál ha ide beszúrnánk egy kis plusz basszust? Rogers-hez úgyis teljesen hozzánőtt az új gitár.
- Na! - húzta össze a szemöldökét tetetett felháborodással Steve, aki még szünet alatt is az új gitárját pengette. Aztán mintha átkapcsoltak volna benne valami kapcsolót, hirtelen kihúzta magát és letette a gitárt az állványra. - Mennyi az idő?
- Délután öt óra. - hallatszott Jarvis hangja, mielőtt bárki megszólalhatott volna.
- Oké, ez egy kicsit para volt. - simított ki egy tincset Thor az arcából. - Ez...?
- Jarvist az egész ház rendszerébe is beépítettem, tehát bárhol és bármikor elérhető. De ez most lényegtelen. Mi a baj Rogers?
- Tony, holnap van az első meccs. Nem gyakoroltam rá semmit. Két napig Lokit kergettük, most meg itt zenélünk, nekem pedig... teljesen kiment a fejemből.
Tony látta Steve-en, hogy teljesen kétségbe esik.
- Szerintem nem kell ennyire aggódnod Steve. Minden rendben lesz, nagyon sokat gyakoroltál, mellesleg sajnos én is, szóval jók leszünk. De szerintem mára eleget próbáltunk, szóval nyugodtan mehetsz.
Steve sóhajtott.
- Nagyon sok múlik nekem ezeken a meccseken.
- Tudom. - Tony átkarolta a barátja vállát és elindult vele a kijárat felé. - De ugye tudod, hogy bármikor segítek, ha netán...
- Tony... - Steve szembeállt a fiúval, amikor a kapuhoz értek. - Nagyon rendes tőled, de a saját erőmből akarom elérni ezt.
- Teljesen megértem.
Steve és Tony ezután elköszöntek egymástól és a szőke fiú már útnak is indult. Mielőtt Steve befordulhatott volna az elvezető útra Tony a homlokára csapott és a fiú után kiáltott.
- Várj!
Tony visszarohant a garázsba, majd Steve gitárját felkapva, vissza Steve-hez.
- Ez... legyen csak nálad. Elvégre a tiéd.
Tony kicsit kapkodta a levegőt, de a rendszeres edzés mellett, már egyáltalán nem akart belehalni.
- Nem, Tony. Az úgy rendben van, hogy itt játszom rajta, de...
Tony az égnek emelte a tekintetét és Steve mellkasához nyomta a gitárt. Steve még most sem akarta elvenni, ezért Tony mosolyra húzta a száját és elengedte azt. Steve levegő után kapva ragadta meg a basszusgitárt és szúrós szemekkel nézett Tony-ra.
- Stark, normális vagy?
- Valószínűleg nem. Na, holnap találkozunk.
Azzal a fiú hátat fordított Steve-nek és visszament a többiekhez. Ők is pakoltak már, hiszen mindenkinek akadt még más dolga. Tony Clintet is meggyőzte, hogy nyugodtan vigye el a gitárját, Bruce és Thor azonban sajnos nem tudták.
- Nem baj, gyorsan lefotózom és majd belevágom a következő vlogomba. - Thor előkapta a telefonját és miután csinált vagy harminc képet, felajánlotta a többieknek, hogy elviszi őket, mivel kocsival jött. Mindenki hálásan bólintott és a kapu felé indult, de Tony hirtelen felindulásból Pepper karja után kapott és marasztalni kezdte a lányt.
- Pep, mutatni akarok valamit.
- Tony, lassan minden szabadidőmet veled töltöm. - A lány bosszúsnak tettette magát, de még Tony is látta a szája sarkában megbújó mosolyt.
- Tudod, más ennek nagyon örülne. Akkora baj az?
Tony kérdésére Pepper csak forgatta a szemét és engedett Tony kérlelésének.
- Mit akartál mutatni?
Tony megvárta míg a többiek beszálltak Thor autójába, majd gondosan becsukta a garázsajtót. Mivel már alkonyodott Tony felkapcsolta a lámpát, leültette Peppert, majd ő is szembeült vele.
- Tony, téged már láttalak egy párszor. - Szólalt meg a lány, miután úgy látta Tony nem nagyon készülődik mutatni neki valamit.
- És nem élvezed a látványt? - Tony megtámasztotta a fejét a kezével és Pepperre mosolygott. A lány ettől nevetésben tört ki, Tony pedig máris sokkal magabiztosabban állt a dologhoz. Napok óta készült erre, mert úgy érezte tennie kell valamit Pepper szíve elnyeréséért.
- Oké. - Emelte fel Tony védekezőn a kezét. - Szóval. Gondolkoztam hogyan mondjam el, amit akarok és mivel mindketten tudjuk, hogy az emberekkel való kommunikáció nem tartozik az erősségeim közé, végül egy dal mellett döntöttem.
- Tony... - kezdte volna félbeszakítani a lány.
- Csak hallgass meg! Kérlek. - Tony már átemelte a vállán a gitárját és kérlelően nézett a lányra.
Pepper végül mosolyogva megrázta a fejét és érdeklődve várta mivel rukkol elő a fiú.
Tony-n ekkor kissé eluralkodott a pánik, de hamar összeszedte magát. Egy hamis hangot sem akart. Elkezdte pengetni a gitárt, Pepper pedig szinte azonnal eltátotta a száját, mert egyből rájött mit játszik a fiú.