Avengers - Egy banda története

Egy kis kitekintés

A nagy dátum közeledtével mindenki érezhetően egyre idegesebb lett. Tony egyre több időt töltött a műhelyében, és a sok feszültséget kacatok építésében, valamint fejlesztésében vezette le.
- Tony, hajnali három van. - nyitott be hozzá egyik este álmosan Pepper, aki arra kelt, hogy a fiú teste melege eltűnt mellőle. - Gyere vissza aludni.
Tony feltolta a szemét védő szemüveget, és cseppet sem fáradt tekintettel a lányra nézett.
- Pep, ezt most nem hagyhatom félbe. Megígértem Peter-nek, hogy kitalálom hogyan tökéletesítsem...
- Igen, tudom, ezt még be kell fejezned, azt még el kell kezdened, ha most félbehagyod később nem lesz olyan jó. Valami éppen Peter-nek, vagy Bruce-nak kell, de jaj most Thor is megkért valamire. - vágott közbe Pepper, miközben a fiúhoz lépett. - Ezeket hallgatom karácsony óta. Tudom, hogy ideges vagy, de aludnod kell.
A lány két kezével átkarolta Tony nyakát. - Gyere vissza velem.
- Pep, én... nem tudok aludni. Hiába megyek vissza veled, csak a plafont bámulom. Csak arra tudok gondolni, hogy az előző fellépésünk sem sikerült, és bármikor újra elmehet a hangom, és Nat megint eltűnhet, bárkivel lehet bármi. Félek, hogy nem sikerül és a többiek csalódni fognak... bennem.
- Csak mert te vagy a banda vezetője az nem azt jelenti, hogy minden teher a te válladon kell legyen. Minden rendben lesz, ott leszek én is, Loki és Peter is elkísér titeket, és ami a legfontosabb, ott lesz az egész banda. Együtt lesztek benne és együtt is fogjátok megcsinálni.
Pepper bátorítóan Tony-ra mosolygott és amikor a fiú aprót bólintott, hátrébb lépett és Tony-t maga után húzva elindult ki.
- Amúgy is tudok egy jobb módot, a feszültség levezetésére...
Tony-t azonnal nem kellett tovább húzni, a lány elé sietett és Peppert a hátára kapva siettek be a házba.

A többiek sem voltak túl nyugodtak. Clintnek és Laurának szinte napi szinten a kórházba kellett menniük, a kis Coopert mindenféle vizsgálatnak alávetették, hogy minden rendben legyen vele. A próbákat amúgy is nehéz volt sokszor összeegyeztetni, hiszen hat emberről van szó, akiknek megvannak a saját dolgaik, de az utóbbi időben Clint néha lehetetlennek érezte, hogy odaérjen egy-egy próbára anélkül, hogy fáradtan összeessen Tony garázsában.

Bruce egyre jobban érzékelte, hogy Natasha távolodik tőle, és bár a lány azt hitte profi hazudozó, Bruce azért észrevette, hogy nagyon ritkán néz a szemébe. Bár a lány nem sejtette, de a fiú már akkor látta Natasha arcán, amikor a felbukkanásakor először találkoztak. Nat tekintetében található volt csalódottság, szomorúság, de mindenek fölött újonnan felfedezett boldogság. Ami csak kiteljesedett, amikor Steve-vel kettesben maradtak. És Bruce ez ellen nem tehetett semmit. Nat lehet hogy hozzászokott az idegeneknek való kamuzáshoz, de a szeretteinek még nem kellett hazudnia, mivel a banda előtt nem igazán voltak neki, csak Pepper. A fiú ezért is nem erőltetett semmit, hagyta hogy Natasha kibontakozzon, mert tudta, hogy ez egy új fejezet az életében, és bár félt, hogy neki már nincs benne hely, nem akarta összetörni Nat új világát.
- Nem tudom. - sóhajtott, miközben Thor a vonal túloldalán várta a választ. - Egyszerűen csak úgy érzem eltűnik mellőlem. És én tényleg szeretem, de az elmúlt hetekben szinte alig beszéltünk, és nem tudom, hogy ez a kapcsolat megér-e nekem annyit, hogy elveszítsem. Még ha nem is lehet közöttünk semmi, a barátja szeretnék lenni, mert szerintem olyan szinteken megértjük egymást, ami nagyon ritka. És hiányzik az, hogy beszélgessünk, akár a semmiről, akár fontos dolgokról. De érzem, hogy nem akar megbántani, és ezért nem beszélget velem.
- Szerintem nagyon szépen kezeled a helyzetet. - mondta Thor - De ha Nat nem akar kezdeményezni, lehet neked kéne megtenned a nehéz lépéseket. És utána barátokként újra neki kezdhetnétek a kapcsolatotok kialakításán.
- Lehet, hogy igazad van. - sóhajtott ismét Bruce - Meg akartam várni a versenyt, de inkább hamar túl kéne esnünk ezen.
- Egyetértek.

Thornak szinte egy szabad perce sem volt, mivel amellett, hogy Bruce csak vele osztotta meg a félelmeit Nat-tel kapcsolatban, és az ő lelkét ápolgatta, Lokival eldöntötték, hogy leülnek beszélni a szüleikkel mindenről, ami az elmúlt időszakban történt.
- De mit fogok mondani? - kérdezte Loki. A szüleik a nappaliban ültek és rájuk vártak, Thor és Loki pedig a konyhában szedték össze a gondolataikat. - Ugye nem akarod elmondani hogy én..?
- Loki, sosem mondanék el olyat, amit te nem szeretnél. A többi dolgot kell megbeszélnünk. Tudod nem megoldás, hogy kiabálunk egy sort, majd elviharzunk...
- Jó, jó, értem.
Loki erőt vett magán és kiment a szüleihez.
- Kisfiam, annyira örülök, hogy készen állsz beszélgetni. - mondta Frigga - Apáddal már régóta gondolkozunk hogy mondjuk el neked, az örökbefogadásod, de annyira féltem, hogy úgy fogsz reagálni... nos, ahogy reagáltál.
- Rendben beismerem... kicsit kiakadtam.
Hela eközben csöndben keresztrejtvényt fejtett mellettük. A szemét forgatta szinte minden szóra, amit Loki vagy Thor mondott.
- Sose fárad el a szemed? - fordult felé idegesen Loki. - Éppen fontos dolgokról beszélünk.
Hela megvonta a vállát. - Én csak ülök itt, és keresztrejtvényt fejtek. - Elgondolkodva megkopogtatta a tollát az állán. - Ide akár a Loki is jó lenne.
- Hova? - kérdezett vissza értetlenkedve Loki.
- 4 betű, a csalódás más szóval... - Hela szája elégedett kis mosolyra húzódott.
- Vicces vagy. - szólt közbe Thor. - Próbáld a Hela-t.
- Most, hogy mondod, a Thor is jó lehet... - bólogatott Hela.
És akkor meglepő módon az egész család nevetésben tört ki. Olyan régen volt már velük ilyen, hogy Thor majdnem elsírta magát a boldogságtól.