Avengers - Egy banda története

Natasha döntése

- Akkor sem hiszem el, hogy apám megcsalta anyámat. - nyögte ki Natasha miközben Bruce kezét fogva befordultak egy folyosón. - Mármint, ez így nem igaz, kinézem belőle. De nem tudom, hogy titkolja el előle. Anyám kész hazugságvizsgáló.
- Sajnálom Nat. - szorította meg a fiú a kezét. - Ha tudtam volna, hogy az apád az, már rég elmondom... hihetetlen az egész. De legalább valami jó is kisült belőle.
- Azért még nem örülök előre. Ki tudja mit talál ki apám. Addig is, remélem a többiek jobb hírekkel tudnak szolgálni.
A lány Tony-t látta meg először. Tony igyekezett jó képet vágni. Nem esett nehezére a hazudozás, de tudta, hogy a lány könnyen kiszúr minden hazugságra utaló jelet.
- Mi történt? - kérdezte Nat.
Tony úgy döntött nem említi a telefonbeszélgetést. Egyelőre. - Clintet is kiküldték. Eléggé maga alatt van. Nem tudjuk mikor fognak szólni. Nem tudjuk milyen hírrel. Elég idegtépő...
- Megyek beszélek vele. - fújta ki magát a lány, majd mielőtt elindult, Tony kezébe nyomott egy felsőt.
Amint Natasha ott hagyta őket, Tony számolgatni kezdett. A nagykövetség nincs a közelben, nem vihetett hangos járművet, amivel felhívja magára a figyelmet, pedig helikopterrel ért volna oda a leggyorsabban. Minél előbb oda kell érnie, de nem hagyhatja cserben a barátait sem. Clint talán sosem bocsátaná meg neki, ha most elmegy.
Tony tehát a várakozás mellett döntött. A többiekkel együtt felváltva mentek a mosdóba átöltözni, és miután mindenki emberi külsőt öltött, valahogy még valóságosabb és ijesztőbb lett a helyzet. Az egyetlen pillanat, ami egy kis boldogságot hozott a csapatnak az volt, amikor Loki lépett ki a mosdóból, és egy lazacrózsaszín pólóban ült vissza közéjük. Először senki sem mert nevetni a komoly helyzet miatt, de Thor végül nem bírta ki és felnevetett. Loki szúrós szemeket meresztett rá. Tony agya persze továbbra is ezerrel ment. Ha Rhodey eléri a titkos helyüket, biztonságban meg tudja várni Tony-t. Ha nem... Tony ebbe inkább bele sem akart gondolni. Miután végre Tony is átöltözött visszament Pepper mellé, és egyenesen lezuhant a kényelmetlen várói székbe. Pepper visszahajtotta a fejét a fiú vállára, Tony pedig nyugtatóan simogatta a haját. A lány virágillatú samponja rá is nyugtató hatással volt. Aztán a telefonja ismét csörögni kezdett. Izgatottan nézett a kijelzőre, majd teljes testében megfeszült, amikor az apja neve jelent meg előtte. Addig vacillált, hogy felvegye-e, hogy Howard neve végül eltűnt a kijelzőről és csak az 1 nem fogadott hívás felirat maradt a helyén. Aztán a fiú telefonja ismételten rezegni kezdett, de most nem egy hívástól, hanem folyamatos üzenetek hadától, méghozzá Happy nevével.

Happy: Tony hol a francban vagy!? Apád keres. Mit mondjak neki?
Happy: Tony kérlek hívj fel, amilyen gyorsan csak tudsz.
Happy: Apád nagyon dühös.
Happy: Tony!
Tony: Basszus Hap, sajnálom. Máris visszahívom. Utána írok.

Tony nem várta meg, hogy Happy írjon, azonnal hívta az apját. Bocsánatot kért Peppertől és ismét félrevonult telefonálni.
- A szeretőd az, Stark? - próbálta meg humorral oldani egy kicsit a helyzetet Steve.
Tony bemutatott neki mielőtt eltűnt a sarkon túl, Pepper pedig félig nevetve, félig csúnyán nézett a Kapitányra.
Tony eközben a leglazább hangját igyekezett elővenni. Nem beszélt az apjával mióta Rhodey elmondta neki, hogy az anyja az ő ügyei miatt halt meg. Ha nem lett volna krízishelyzet, valószínűleg távolságtartóan beszélt volna vele. Most azonban tudatlan, jó fiúnak kellett lennie. Vett egy utolsó mély lélegzetet, kicsit kirázta a zsibbadt kezeit és lazán felvette a telefont.
- Szia apa! Bocsi, hogy nem vettem fel. - Tony annyi kifogás közül választhatott volna. Bármit mondhatott volna az apjának. De a nagy katyvasz közepén, Tony Stark véletlenül az igazság mellett döntött. - Fellépésem volt.
Tony legszívesebben leharapta volna a nyelvét, amint kimondta a szavakat, de már nem tehetett semmit.
A vonal túloldalán meglepett csend uralkodott. Tony úgy gondolta talán nem is baj, hogy eljárt a szája és kicsit összezavarta az apját.
- Fellépésed? - kérdezett vissza kimérten Howard. - Mégis hol? És mikor?
- A suliban. Most hagytuk abba.
Szaggatott sóhaj kíséretében érkezett az apja válasza.
- Tehát az elmúlt időszakban nem voltál telefonközelben. - összegzett a férfi.
Tony a plafonra emelte a tekintetét, de tartotta az egyenes hangját. Kíváncsi volt az apja fedősztoriára.
- Persze. Miért?
- Egy váratlan fejlemény miatt nemsokára haza látogatok. Addigra elvárom, hogy otthon legyél, és ne ilyen bohóckodásokra pazarold az időd.
Tony szíve összeszorult, de erőt vett magán.
- Rendben, apa. Nem bohóckodom többet.
Még Howard is meglepődhetett azon, hogy Tony nem áll le vele vitatkozni, mert ezután gyorsan elköszönt és lerakta a telefont. Fogalma sem volt róla, hogy mennyire megbántotta a fiát.
Tony gyorsan kifújta magát és megírta Happy-nek, hogy minden rendben, és, hogy nemsokára hívja.
Ahogy a fiú megfordult, Pepper bánatos arca fogadta a falnak dőlve.
- Rogers a fejedbe szállt? - kérdezte Tony a telefonját lóbálva.
- Nem, de láttam rajtad, hogy teljesen feszült vagy. És a telefonhívások meg a lábrázásod miatt úgy érzem nem csak Lauráról van szó.
Tony a hüvelykujját az állának támasztva gondolkodott.
- Rhodey hívott. Még apa előtt. Azok a titkos papírok, amiket kerestünk és amikért konkrétan átkutattuk a házat, egy katonai kiképzőbázison voltak.
Pepper ellökte magát a faltól és teljesen felegyenesedett.
- Mennyire rossz?
- Nagyon. És még a felét sem tudom. Clintet most nem hagyhatom itt. Rhodey-nak egyelőre úgyse tudok segíteni. Remélem jól van...
Pepper még közelebb lépett Tony-hoz és halkított a hangján.
- Nat?
- Még nem akarok mondani neki semmit, de... úgy néz ki még csecsemőkorában elrabolták a Romanoff-ok. Nem tudom apámnak mennyi köze van hozzá, de a tábornok se a semmiért akarta elfogatni. Olyan kusza az egész.
Tony szavaira Pepper szeme hatalmasra kerekedett. Szólásra nyitotta a száját, de Steve besuhanó alakja hallgattatta el a lányt.
- Kijött az orvos!
Tony és Pepper azonnal visszasiettek a többiekhez.
- ...a legjobb tudásomat bevetve. - kapták el az orvos mondatának a végét. Szerencsére nem maradtak le semmiről, mert az orvos folytatta. - A kisfiú megszületett. Koraszülött és sokáig inkubátorban kell még lennie, de erős kisbabának tűnik. - mondta mosolyogva.
- Fiú. Fiam született. - könnyebbült meg egy pillanatra Clint. Aztán ugyan olyan gyorsan esett pánikba ismét. - És Laura?
Az orvos sajnálkozva széttárta a karját. - A műtét rettentően legyengítette és sok vért vesztett. Még kritikus az állapota.
Erre a legtöbben bátorítóan megszorították Clint vállát, Thor pedig sírva magához szorította a fiút.
- A kisfiút meg tudják nézni üvegen keresztül. Minden külső behatástól védenünk kell.
A csapat szótlanul követte az orvost. Amikor egy hosszú üvegfaj mögé érkeztek az orvos megmutatta melyik inkubátort kell nézni.
- Hát. - szólalt meg elsőnek Tony. - Tudom, hogy azt kell mondani ilyenkor, hogy nagyon szép meg ilyenek, de...
- Ez a baba nagyon csúnya. - fejezte be Tony gondolatmenetét Loki.
A kisfiú tényleg nem volt egy szépség. Ez természetesen a koraszülöttségnek volt betudható. Kicsi volt és piros. Clint persze nem sértődött meg, csak gyengén elmosolyodott.
- Tiszta izék vagyok. - rázta meg a fejét Natasha. - Szerintem aranyos.
- Szerintem is. - jött izgalomba Peter, hogy egyetért vele valaki.
Még egy kicsit csendben nézték a kis jövevényt, amikor egy nővér lépett hozzájuk. Mosolyogva nézett végig a nagy társaságon.
- Ki az apa? - kérdezte.
- Nem tudjuk... - sóhajtott Tony szomorúan mielőtt Clint megszólalhatott volna.
A nővér arcára ráfagyott a mosoly, és tágra nyílt szemekkel nézett végig a csoport fiú tagjain újra. Aztán mindenki visszafojtott hangon nevetni kezdett, és ebből a nővérnek is leesett, hogy Tony viccelt.
- Én vagyok. - húzta ki végül magát Clint. - Clint Barton.
A nővér amolyan legalább haladunk nézéssel leírta Clint nevét, majd megkérdezte eldöntötték-e már a baba nevét.
- Már megbeszéltük. - bólintott Clint. - Cooper. Cooper Barton.
A nővér ezt is leírta és elköszönt tőlük. Tony úgy érezte itt az ideje, hogy kellemetlenül elmenjen.
- Figyelj, Barton. - kezdte - Tudod, hogy bármiben a segítségetekre vagyok, de most mennem kell. Muszáj, és tényleg sajnálom. Azonnal értesítsetek, ha van fejlemény Lauráról.
Clint félmosolyra húzta a száját: - Tony, így is rengeteget segítettél. Semmi gond.
Miközben Pepper is elköszönt és szorosan megölelte Clintet, Tony Happy-t tárcsázta félrevonulva.
- Na végre! - vette fel Happy köszönés nélkül. - Elmondhatnád végre mi történik éppen. Kapom a hívásokat apádtól, hogy itthon vagy-e már, hogy tényleg fellépésed volt-e, meg közli, hogy nemsokára jön. Nem is tudtam, hogy tud a zenélésről, erre elvileg te mondtad neki. Mi...
- Happy! - vágott közbe Tony. - Nincs most időm ezekre.
Arról nem is beszélve, hogy Tony-nak mindig is volt egy olyan félelme, hogy az apja lehallgatja a telefonját. Ettől észbe kapva gyorsan törölte Rhodey hívását.
- Csak küldök egy címet és gyere ide. - fogta rövidre Tony, és még azelőtt kinyomta a hívást, hogy Happy ismét megszólalhatott volna. Miközben a címet írta, Tony szinte érezte, hogy valaki nézi és amikor maga mögé nézett nem is lepődött meg, hogy Natasha figyeli.
Még mindig nem tudta mit mondjon a lánynak. Hívja-e őt is. Elvileg az ő életéről van szó. Tony-nak nem áll jogában meghoznia egy ilyen döntést. Ráadásul Nat mindig érzi ha valami nincs rendben. Tony idegesen odasúgta a még mindig búcsúzkodó Peppernek, hogy kint fogja várni, és hogy Happy is itt lesz nemsokára. Amint a fiú kiért a friss levegőre mélyet sóhajtott. Kivette a táskájából a vészhelyzet cigit és azonnal rágyújtott. Az is biztos, hogy többet szívja, mint mielőtt suliba járt volna. Szinte kezdte érezni ahogy a nikotin szétárad a testében, amikor a villámgyors Nat kikapta a kezéből a cigit. Tony (miután szívrohamot kapott persze, a hirtelen megjelenő Natashától) már rosszallóan nézett a lányra, mert úgy gondolta el fogja taposni, vagy hasonló, de meglepetésére a lány beleszívott a csikkbe. Natashának sem ez lehetett az első alkalom, mert nem köhögött.
- Itt mindenki kocadohányos? - gyújtott rá egy újabb szálra a fiú. - Vagy csak tőlem szeret lejmolni mindenki?
- Szerintem kicsit mindkettő. - mondta Nat miközben kifújt egy adag füstöt. - Elmondod végre mi aggaszt?
Tony mélyet szívott a cigiből, és még lassabban fújta ki. Elmerengett kicsit a sötét égbolton, mert egyszerűen nem tudta mit válaszoljon.
- Kérlek, Tony. Tudom, hogy rólam van szó. Pepper nem mer rám nézni egy ideje. Te is folyton elkapod rólam a tekinteted. Ha csak hirtelen nincs két fejem, nem tudom mi lehet az oka. Nem fogok kiakadni, ígérem.
Tony újabbat szívott a csikkből, majd belenézet Nat szemébe.
- Amikor a múltkor megtámadtak, apám intézte ellened az akciót. El akartak rabolni, pontosan nem tudom miért, de köze van egy tábornokhoz. - Nat eddig rezzenéstelenül nézte a fiút. - A legjobb barátom Rhodey azon a bázison jár katonai suliba és kutakodott egy kicsit. A születésed utáni papírokat találta meg, melyek bizonyítják, hogy a Romanoffok elraboltak, amikor még kisbaba voltál. És még sok más. Most Rhodey-hoz sietek, remélem jól van.
Natasha sokkoltan meredt előre. Már nem is Tony-t nézte, csak bambult előre.
- Nat? - Tony idegesen elnyomta a csikket és közelebb lépett a lányhoz. - Csak kiakadtál...
- Jól vagyok. - nyögte ki lassan. Majd pislogott egy párat és nyomatékosabban szólalt meg. - Jól vagyok.
A lány remegő kézzel beleszívott a cigibe és ő is elnyomta a csikket, majd nem szólalt meg többet.
Pár percnyi kellemetlen és nehéz csönd után Pepper, aki még mindig a halloweeni jelmezéhez tartozó magassarkút viselte, tipegett le a kórház lépcsőin. Vele egy időben Happy fékezett le a kocsiknak kijelölt helyen.
Natasha azonnal bepattant a kocsiba, időt sem hagyva a vitára.
- Tehát elmondtad neki. - összegzett Pepper, ahogy a fiú mellé ért.
-Igazából levett egy terhet a vállamról azzal, hogy rákérdezett. Nem nekem kellett eldöntenem mikor és hogyan mondjam meg neki. - lélegzett mélyet Tony.
Pepper elfintorodott.
- Ugye nem várod, hogy addig megcsókollak, amíg cigi szagod van?
Ezután amikor Tony bepattant Happy mellé, azonnal elvett egy rágót a kesztyűtartóból.
- Elárulnád végre, hogy mi történik? - nézett a fiúra komolyan Happy. - Most arra kéne készülnöm, hogy apád nemsokára hazajön, de helyette téged viszlek... hova is?
És akkor Tony gyorsan összefoglalta a történteket. Tony nem hagyott ki semmit, azt is elmondta, amit az anyjáról tudott meg.
- Ezt eddig miért nem mondtad? - Happy hangja csalódott volt.
- Féltem, hogy... hogy te is benne vagy. - nyögte ki Tony.
- Tony... - túrt bele rövid hajába Happy. - Apádnak dolgozom, ez igaz. Tőle kapom a fizetésem és az ő kívánságainak kell engedelmeskednem. De ne hidd egy pillanatra se, hogy nem helyeznélek téged előbbre mint őt. Nekem te vagy a legfontosabb.
Tony hálásan nézett Happy-re és miután megölelte testőrét megmondta hova kell minél előbb odaérniük. Az út egy ideig csendben telt. Pepper vigasztalásképp átkarolta a maga elé meredő Natashát, Tony rágózva hol az ablakon meredt ki, hol a telefonját ellenőrizte, hogy nem írt-e valamelyik barátja. A csendet váratlanul Nat törte meg.
- Talán ezért nem szerettek soha igazán. - a lány szinte suttogva beszélt, de mindenki tisztán értette. - Ha igaz, ha tényleg nem ők az igazi szüleim, az annyi mindenre magyarázatot adna. Hogy miért nem voltak velem soha elégedettek. Hogy miért éreztem magam annyira másnak. Ez...
- Az is lehet, hogy a papírok nem igaziak. - próbálta menteni a helyzetet Tony.
- Szerinted hamisak? Úgy hangzott Rhodey mintha hamisak lennének? Azokért kockáztatta volna az életét? - beszélt egyre hangosabban Natasha.
- Nem. - értett egyet szomorúan Tony. - Valószínűleg nem.
Ehhez senki nem tudott mit hozzáfűzni, ezért maradt a csönd. Happy jóval a Tony által megadott cím előtt megállt a kocsival, nehogy feltűnést keltsenek. Ahogy a motor leállt, a lehúzott ablakokon beszűrődtek az éjszaka hangjai.
- Na! - csattant fel Natasha - El is indulunk valaha?
- Rhodey-val ezen a bázison találkoztunk először, és mivel mindketten unatkoztunk meglógtunk az épületből. Találtunk egy elhagyatott, rég bezárt gyárépületet és ott töltöttük a nap hátralevő részét. - nosztalgiázott Tony.
- Másnap már az is a munkaköri leírásomba tartozott, hogy szemmel tartsam Tony-t. - mosolyodott el Happy. - Apád teljesen kész volt, hogy eltűntél.
- Hatalmas sztori. - bólogatott Nat, tetetett érdeklődéssel. - Szóval?
- Szóval ne aggódj! - nyitotta ki Tony az ajtót. - Mindjárt ott vagyunk az épületnél. Happy, te maradj itt arra az esetre ha sietősen távoznunk kell. Happy bólintása után, a kocsit elhagyva Tony vezette az utat. Rhodey-val sokszor futottak itt össze, és Tony végre kezdte felfogni, hogy újra láthatja a legjobb barátját. Csak ne legyen semmi baja.
Az út, amin haladtak egyre kihaltabb volt. A betont lassan felváltotta a feldolgozatlan föld, a gaz egyre sűrűbb lett, a bogarak pedig egyre hangosabbak. Ahogy beljebb haladtak a fények is kezdtek elfogyni, ezért Tony a telefonja lámpájával világított tovább. Végre elérték a nagy téglaépületet, amit lassan benőtt a moha és a pókháló.
- Csodás hely. - nyögte ki Pepper és megfogta Tony kezét, aki szinte akaratlanul meg is szorította azt.
Tony megállt egy nagy vasajtó előtt és három kicsi, két nagy, majd ismét három kicsi kopogással jelzett az ajtón. Feszülten nézett be a poros ablakon és egy hatalmas kő esett le a szívéről, amikor bent villany gyúlt és kitárult az ajtó. Tony és Rhodey egy pillanatig nézték egymást. Rhodey tiszta kosz volt a futástól és a portól, ami a bőrére ragadt, Tony-n egy nála kétszer nagyobb póló volt, arcán pedig még található volt a halloweeni sminkből. De mindazok ellenére amin keresztül mentek a két fiú mosolyogva ölelte meg egymást.
- Annyira féltem, hogy bajod esik. - mondta Tony.
- Úgy érzem egyelőre kicseleztem őket, de fogalmam sincs mitévő legyek. - Rhodey megrázta a fejét, és ekkor vette észre, hogy Tony nincs egyedül.
- Pepper, jó végre találkozni. - nyújtotta a kezét a fiú, Pepper azonban szorosan magához ölelte.
- Te pedig csakis Natasha Romanoff lehetsz. - Rhodey hangja kimért volt, miközben végignézett Natashán.
- Igen, én lennék. A lány, akinek az életét felborító papírok a kezedben vannak. - Nat szétnézett a teremben. - Illetve valahol itt ebben a koszos szobában.
Rhodey egy pillanatig állta a lány szomorú tekintetét, majd sóhajtott és közelebb lépett hozzá.
- Jól vagy?
Natashának könnybe lábadt a szeme és megrázta a fejét.
- Jól leszek.
A fiú bólintott és intett, hogy kövessék. Egy kopott asztalhoz vezette a többieket, amin sok papír hevert össze-vissza. Tony körbejárta a tekintetével az asztalt, és az apja nevét kereste. Mindenki csendben nézegette a papírokat, olvastak, néha hümmögtek, Nat pedig hol a helyiség egyik végéből a másikba ment, hol a száját rágva olvasta a papírokat előtte.
- Tony. - suttogta Pepper, majd a fiúnak nyújtott egy dokumentumot. Ahogy Tony átolvasta megértette, hogy egy szóbeli megegyezést olvas papíron hitelesítve, aláírásokkal méghozzá az apja és a tábornok között. A fiú egyre idegesebb lett ahogy olvasta.
- Nat. - a lány elsőre fel sem pillantott az olvasásból. - Natasha!
Amikor Nat végre Tony-ra figyelt a fiú beszélni kezdett.
- Tudtam, hogy azért járhatok suliba, mert apám sokáig intéz New Yorkban ügyeket, de arról fogalmam sem volt, hogy te vagy a fő célpont. Eleve miattad, jöttünk ide.
- Ezt hogy érted? - lépett közelebb a lány.
- Az alku. Minden arról szól. Apám alkut kötött a tábornokkal, hogy leszállít neki téged, cserébe ha előkeríti... - itt Tony hangja kicsit elcsuklott. - Az anyám haláláért felelős embereket.
- De... mi közöm az egészhez? Miért pont én?
- A tábornok ismeri a szüleidet. Az igazi szüleidet. Akik az elrablásod óta keresnek téged. A Romanoff-oknak nem lehetett gyerekük, ezért elraboltak és a saját elképzeléseik alapján alakítgatták az életed. - Tony idegesen elhajította a papírokat. - Lásd kémkedés, támadások és tiltás mindentől.
Nat ismét könnyes szemmel meredt maga elé.
- Ki tudja milyen életem lehetett volna, milyen életcéljaim lennének! Sosem kaptam szeretetet és mégis miért?! Hogy ők bábot csináljanak belőlem, aki azt csinál, amit mondanak neki.
Pepper a lányhoz lépett és magához ölelte az akkor már zokogó Natashát.
- Ez azért valamennyire jó is. - motyogta Rhodey, de a csöndben mindenki tisztán hallotta és zavartan néztek rá. - Ne értsetek félre ez borzasztó, de az igazi szüleid keresnek. Tony a te apád pedig csak... tudod kiket keres.
- Az nem változtat a tényen, hogy az ő hibájából halt meg. - préselte ki magából Tony a szavakat.
Ekkor egy ijesztően ismerős hang szólalt meg mögöttük az ajtóban.
- Nem. Tényleg nem változtat.
Howard Stark, és az őt körülvevő fegyveres katonák az ajtóban álltak. Tonyékat annyira lefoglalta a beszélgetés, hogy nem hallották, ahogy megjelennek, de még csak azt sem, ahogy kinyitották a nehéz ajtót.
Natasha azonnal védekezőn Pepper elé állt, Tony pedig mellé.
- Tényleg azt hitted, hogy nem követem le az autó GPS-ét? - kérdezte Howard miközben enyhén rázta a fejét.
- Igazából azt hittem nem mersz majd eljönni. - válaszolt Tony. - De látom barátokat is hoztál. Úgy döntöttél ma bővíted a listát?
- Milyen listát? - húzta össze a szemét az apja.
- Azoknak az embereknek a listáját, akik a te hibádból halnak meg. - Tony sosem merne így beszélni az apjával, de annyira dühös volt, hogy előbb cselekedett mint gondolkozott.
Howard tekintete egy pillanatra veszélyessé változott, de visszafogta magát.
- Óvatosan Tony. A Romanoff lány nem tud mindenkit megvédeni. Bár el kell ismernem szépen elintézte az embereimet.
Natasha magára erőltetett egy mosolyt.
- Csakhogy ez a bökkenő. Nem is vagyok Romanoff.
- Igen. Mr. Rhodes, igazán köszönöm a titkos iratok ellopását. Magára a tábornok szab majd ki büntetést. Feltételezem a kicsapás nem fogja meglepni.
Rhodey tekintete ijedtté vált.
- Nem... nem rúghatnak ki. Apa...
- Az apja nem lesz túl boldog valóban. - bólintott Howard. - Ez a probléma, amikor gyerekek azt hiszik magukról, hogy bele kell szólniuk a felnőttek dolgába. Mégis mit gondoltatok mi lesz a vége? - Tony dühösen és csalódottan rázta meg a fejét. - Az én hibám. Ha tudtam volna, hogy ilyen közel kerültél a célponthoz nem így közelítettem volna meg a problémát.
- Tudhattad volna, ha egy pillanatra is érdekelt volna az életem. Ha esetleg rákérdeztél volna mi van velem. - tört elő Tonyból minden elfojtott dühe.
- Sajnálom, hogy nincs időm a tinédzser drámákra, románcokra és sztorikra. Most pedig tárgyaljunk. Ha felnőtteset akartok játszani, akkor vállaljátok a következményeket. Mr. Hogan természetesen búcsút mondhat az állásának, mivel segített a kis tervetekben. És természetesen nem csak James Rhodes hagyja el az iskoláját. - Az utolsó mondatnál Tony ereiben szinte megfagyott a vér.
- Nem teheted. - nyögte ki, de már eltűnt az él a hangjából. Már csak a félelem maradt.
- Miért ne tehetném?
- Jó, rendben elég! - csattant fel Natasha. - Elég a drámából, és a fenyegetésekből. Nem kell senkinek semmit otthagynia, mindenki nyugodjon meg!
Howard érdeklődve nézett a lányra.
- Elég egyszerű a megoldás. Magával megyek. Nem kell elkapnia az úton, utánam küldenie az embereit, semmit sem kell csinálnia. Megyek magamtól. De Tony ottmarad az iskolában, ahogy elintézi azt is, hogy Rhodey-t se rúgják ki. Gondolom mondanom sem kell, hogy Happy is megtarthatja az állását. Ezzel elvégzi a magára bízott feladatot és megkaphatja a válaszokat a tábornoktól.
- Nat... - próbált megszólalni Tony.
- Sajnálom, de semmi közöd ehhez Tony. Én vagyok az alku tárgya, nem te. Önszántamból megyek, mert... soha többé nem akarom látni a szül... a Romanoffokat.
- De nem is tudod milyenek akik keresnek. - rázta meg a fejét szomorúan Pepper.
- Ennél csak jobbak lehetnek. Tudok vigyázni magamra. - Natasha ismét Howardhoz fordult. - Szóval elfogadja az ajánlatom?
Tony apja kinyújtotta a kezét, amit Natasha elfogadott és kezet ráztak. Ezután Howard intett egyet és a katonák már fel is szívódtak, miközben a férfi telefonon odarendelt egy helikoptert is. Pepper Natashától búcsúzkodott Tony apja pedig meglepően Tony felé indult.
- Mindezt csakis azért teszem, hogy megtaláljam a felelősöket. - mondta a férfi.
- Persze. Nyugtasd csak magad ezzel. Nem leszel tőle jobb ember. - Tony hangjából csak úgy áradt az utálat.
- Tudod egyáltalán mi történt? Kicsi voltál még...
- Persze, hogy tudom. - vágott közbe Tony. - Neked kellett volna akkor az autóban ülnöd, nem pedig neki. A te feladatodat végezte el éppen, mert te nem értél rá. Neked kellett volna meghalnod, nem pedig neki.
- Akkor már ketten gondoljuk így. - Az apja tekintete továbbra is kemény volt, de látszott benne valami... emberi. Fájdalom.
Tony felhorkant, és kiviharzott az épületből maga mögött hagyva az apját. A nyomában Pepper és Rhodey sietett ki.
- Biztos ott hagyhatjuk vele Nat-et?
- Szüksége van rá, nem fogja bántani. Natasha a saját akaratából ment, meg akarja találni az igazi szüleit, mellesleg meg tudja védeni magát. - hadarta Tony. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát.
A kocsiban gyorsan tájékoztatták Happyt, aki visszavitte Rhodey-t a sulijába. Tony megköszönt mindent és kérte, hogy azonnal írjon, ahogy beszélt vele a tábornok.
- Most hova? - fújta ki magát a testőr.
- Még hazadobjuk Peppert, aztán mi is hazamegyünk.
Mielőtt Tony megadhatta volna a címet Happynek, Pepper megfogta a fiú vállát és halkan beszélni kezdett.
- Tony, annyi minden történt ma. Nem akarok haza menni. 
- Ó. - döbbent le Tony. - Ebben az esetben csak haza megyünk.
Pepper Tony vállára hajtotta a fejét és ott is hagyta amíg meg nem érkeztek Tonyék garázsába. Miután kiszálltak és bementek a házba, Happy gyorsan el is búcsúzott tőlük és magukra hagyta őket. Tony tudta, hogy bár Happy nem mutatta, de megviselte a mai nap, hiszen majdnem elvesztette az állását. Tony és Pepper felmentek Tony szobájába, ahol mindketten azonnal előkapták a telefonjukat, hogy még egyszer megbizonyosodjanak róla minden barátjuk épségben van. Nat írt egy rövid üzenetet, miszerint már a helikopteren van, és mennek a reptérre, ahol találkozik a tábornokkal, majd mennek Oroszországba. Rhodey is dobott egy sms-t, amiben leírta, hogy a tábornok rettenetesen haragszik rá, lefokozták, és csak Tony apja miatt nem rúgták ki. A banda csoportja is aktív volt. Clint azóta küldött egy képet a babáról, valamint a fáradt, de rendben lévő Lauráról. Volt egy kép, amin mind a hárman rajta voltak, és egy olyan is, amin mindenki. A képen Thor és Bruce boldogan mosolyog, Loki forgatja a szemét, Peter pedig szamárfület mutat neki. Steve éppen nem néz a kamerába, mert leverhetett valamit és afelé fordult. Clint és Laura pedig mosolyogva a kisbabát nézik.
- Nekünk is ott kellene lennünk. Natnek is. - Tony úgy dobta le a telefonját az ágyra, hogy ha Pepper nem kapja el, le is esett volna a földre. - Mit fogok mondani Bannernek? Natasha végre jöhetett volna velünk a tehetségkutatóra. Hogyan fogunk nélküle próbálni? Mikor jön vissza? Mit csináljak?
Tony szinte ledobta magát Pepper mellé az ágyra és a tenyerébe temette az arcát. Pepper vigasztalón a hátára simította a kezét.
- Tony, nem vehetsz minden problémát a te válladra. Natasha döntött így, majd vállalja is a következményeit. Te mindent megtettél. Inkább azt mondd el te hogy vagy. Biztosan megviselt ez az egész.
- Nem... nem tudom mennyire tudok most erről beszélni. - nézett szomorúan a lány szemébe. - Kavarognak a gondolataim.
- Talán hagynunk is kéne kicsit a szavakat. - bólintott lassan Pepper, majd magához húzta Tonyt és megcsókolta. Amikor az ajkaik összeértek Tony is úgy érezte, hogy a gondolatai egy pillanat alatt eltűnnek és csak az előtte ülő lányra koncentrált. 
Tony hátra döntötte Peppert és tovább csókolta. Végigsimított a lány testén, majd elszakadt tőle egy kicsit. Mielőtt azonban megszólalhatott volna, Pepper a szájára tette az ujját.
- Igen teljesen biztos vagyok benne. - majd visszahúzta a fiút maga elé.
Tony lassan levette Pepperről a Natasha által adott ruhát és a földre dobta. Hagyta, hogy Pepper az ő ruháitól is megszabadítsa, majd visszatértek ahhoz, hogy nem szakadnak el egymástól. Tony sok lánnyal volt már, de soha nem érezte még magát így. Azok sosem jelentettek semmit, Pepper azonban... A fiú két csók között Pepper fülébe suttogott.
- Szeretlek.
Peppernek reagálni sem maradt ideje, mert a választól félve, Tony ismét megcsókolta. Utána már más indokok miatt nem tudott megszólalni...