Avengers - Egy banda története

Váratlan bejelentés

Amint Tony belépett, orrát megcsapta az izzadság, és az azt elnyomni próbáló, olcsó parfüm szaga. A zene sem éppen a kedvence volt, hiszen a dübörgő ütemben semmi zenei szépséget nem látott. Gyorsan átverekedte magát a kezdeti tömegen, miközben a szemével már a bárt kereste. Nem arról volt szó, hogy nem szeretett táncolni, épp ellenkezőleg, azonban előtte kellett neki egy kis önbizalom, amit csak egy whisky adhatott meg.
- Egy skót whisky-t szeretnék, kevés jéggel, és lehetőleg valami iható fajta legyen. - mondta Tony amint a pulthoz ért.
A pultos srác sandán méregetni kezdte és Tony pontosan tudta mi jön most.
- Tudnál egy személyit mutatni?
- Persze. - Tony száz dollárnak megfelelő huszast vett elő a zsebéből és a srác felé nyújtotta.
Az nem kérdezett semmit, csak elvette a pénzt és már készítette is Tony italát.
- Szóval így oldasz meg minden problémát. Roppant bájos.
Tony a hang irányába fordult, bár már az ismerős hangszín alapján tudta, hogy a vörös lányok állnak majd mellette. Ismét a hosszúhajú beszélt, aki valamiért jobban tetszett Tonynak, mint a másik.
- Sajnálom, ha az előbb megsértettelek benneteket. - Tony mosolyra húzta a száját, majd a pultoshoz fordult. - A hölgyek mai fogyasztását én állom.
- Hihetetlen vagy. - szólalt meg ekkor először a másik lány. Tony kihallott valami akcentust a lány hangjából, de nem tudta megmondani milyet.
- Szóval, ti már tudjátok a nevem, én pedig belefáradtam, hogy gondolatban hosszúhajú es rövidhajú vörösnek hívjalak titeket...
- Én Pepper vagyok, ő pedig itt a legjobb barátnőm Natasha.
- Részemről az öröm. - Tony belekortyolt a poharába és élvezettel érezte, ahogy a folyadék melegséget áraszt szét a testében.
Pepper és Natasha is rendelt. Mind a ketten nagyon szépek voltak. Pepper egy kék ruhát viselt, aminek szinte nem volt háta, és ez nem meglepő módon izgatni kezdte Tony fantáziáját. Natasha egy piros koktélruhával kápráztatta el a szemeket. Érdekes titokzatosság áradt a lányból, ezért Tony inkább Pepperre fókuszált.
- És merre vannak a barátaitok? Nem a baráti körötökre gondolok persze, hanem a fiúkra.
Pepper beleivott a koktélba, amit éppen akkor rakott eléjük a pultos. Kis mosoly bújt meg a szája sarkában.
- Nem mintha rád tartozna, de Natashával ketten jöttünk, mert lányos estére vágytunk..
- Várj, kitalálom, azt mondják remekül olvasok mások arcából. - Pepper érdeklődve nézett Tonyra - Téged nemrég dobott a pasid, nem, várj! Te dobtad őt, mert rajtakaptad a suli egyik ribancával. A barátnőd Natasha pedig elhívott egy esti szórakozásra, ahová a saját pasiját nem hívta meg, csakhogy lányos este lehessen.
Tony mosolyogva tapsolt egyet, mire Pepper hülledezni kezdett.
- Váó. Igazán lenyűgöző.
- De semmi gond, tökéletes módszerem van a disznó pasik elfeledtettésére...
- Ezt pedig hadd találjam ki én. - szólalt meg ekkor Natasha. Tony már szinte el is felejtette, hogy ott van, annyira Pepper körül forogtak a gondolatai. - Valószínűleg köze van egy ágyhoz, és hozzád, egy hasonlóan disznó pasihoz.
Pepper nevetett, miközben Natasha a vörösre rúzsozott ajkai közé vette a koktéljából kiálló szívószálat.
- Okos. - bólintott elismerően Tony.
- Szó sem lehet róla. - Pepper még szélesebb mosolyra húzta a száját, amiből Tony azonnal látta, hogy a lány kezdi megérezni a koktél hatását. - Most pedig táncolni megyek Nattel, és nagyon köszönjük az italokat.
Végül még rávillantotta Tonyra a gyönyörű mosolyát, majd karon ragadta Natashát és magával rángatta a tánctérre. Tony a szívére tette a kezét és felháborodást színlelt. Általában a lányok meglátták az elegáns ruháit, a pénzét és persze a jó külsejét és azonnal ágyba akartak bújni vele. De Pepper nem. Ettől mégjobban akarta. Pár perc elteltevel Tony is letette a már kiürült poharát, és Pepperék után indult a tömegen keresztül. Amint utolérte őket, már csak Peppert látta.
- Hová tűnt a barátnőd? - kiabálta túl a zenét.
Pepper elsőre megijedt, mert nem tudta ki áll mögötte, azonban amikor meglátta Tony arcát elmosolyodott.
- Kiment a mosdóba. - kiabált vissza Pepper - De ne aggódj jön vissza nemsokára és akkor felkérheted táncolni.
Tony összehúzta a szemöldökét és úgy meredt az előtte álló lányra. Tény, hogy Natasha is gyönyörű volt, de Tony Pepper természetes szépségét sokkal vonzóbbnak tartotta.
- Én veled akarok táncolni. - mondta, majd közelebb lépett Pepperhez, aki ettől hárált egy lépést. - Ugyan, egy tánc még nem bűn. Attól még nem kerülsz az ágyamba.
Pepper ismét elmosolyodott és megrázta fejét, azonban közelebb lépett Tonyhoz. Tony megfogta a lány kezét és derekát és táncolni kezdtek. Szinte tökéletes duót alkotva mozogtak a zene ütemére. Egészen addig táncoltak, amígy egy vörös fej bukkant fel mellettük. Pepper szinte azonnal hátrébb húzódott Tonytól.
- Szeretnétek, hogy én esetleg elmenjek vagy... - vonta meg a vállát Natasha.
Tony szíve szerint ravágta volna, hogy igen, de Pepper gyorsan megrázta a fejét.
- Persze, hogy nem! Csak táncoltam egyet Tonyval, amíg te vissza nem jöttél.
- Mit szólnátok egy újabb kör italhoz? -  Tony meg sem várta a lanyok válaszát már indult is a bár felé. Kicsit megijesztette az amit az előbb érzett. A vonzalom nem volt újdonsült érzés számára, de szinte haragudott Natashára amikor az megszakította a táncukat Pepperrel. A pultnál gyorsan rendelt és várta, hogy elkészüljenek az italok. Ekkor elé lépett három, szintén vele egyidős srác. A középső megragadta Tony vállát és lelökte a mellette lévő székre. Tipikus szépfiúk voltak, a suli menő srácai. Bár a villogó fények kissé átszineztek mindent, Tony így is ki tudta venni a fiú barna bőrét és a nem valami kedves arckifejezését.
- Nem tudom ki vagy, még sosem láttalak a suliban, de egy dolgot azonnal véss az eszedbe! Szállj le Pepperről, vagy különben..
Tony nézte a fiú halálkomoly arcát és elnevette magát amint összerakta a dolgot a fejében.
- Ha jól sejtem megérkezett a disznó pasi! El kell hogy szomorítsalak, de remek beszélgetést folytattam Pepperrel, aki táncolni is csodásan tud, az este pedig folytatni fogjuk. Nálam.
Tony fel akart állni a székről de az erős kar ismét visszanyomta.
- Úgy látom nem értettél meg barátom.. Nincs jogod Pepperhez.
Tony ekkor megragadta a srác kezét, lelökte a válláról és felállt, hogy szemtől szemben legyenek. Éppen közölni akarta, hogy neki mindenhez joga van, amikor meglátta, hogy kisebb kör gyűlt köréjük és Pepperék arcát is kivette a tömegben. Komolyan a fiú szemébe nézett és úgy szólalt meg.
- Tényleg nincs hozzá jogom. Ahogy neked sem. És senkinek sem. - Megkockáztatta, hogy Pepperre pillant, aki hálásan nézett rá. Ekkor Tony félmosolyra húzta a száját és tudta, hogy a következő szavai bajba fogják juttatni. - De nem is értem, hogy egy ilyen különleges lány, hogy pazarolhatta a drága idejét egy ilyen tizedosztályú, felfúvalkodott baromra mint te! Talán nincs jogom Pepperhez, de egy ilyen csávó után bárki felüdülés lehet számára.
Tony ekkor egy erős ökölcsapást érzett, majd hátratántorodott. Kezével és testével leborította a pulton lévő poharakat és italokat. Tudta, hogy az előtte lévő fiúcsapat túlerőben van, de nem érdekelte és gyors lendületett vett, hogy behúzzon a középen álló srácnak. Ahogy arra számított rögtön utána két oldalról ugrottak neki, ám mielőtt tömegverekedés alakulhatott volna ki, egy nagydarab férfi ugrott be közéjük.
- Oké, mára elég! - Happy megragadta Tony karját és a kijárat felé kezdte húzni. Tony igyekezett ellenállni, de a testőr túl erősnek bizonyult. Teljesen megaláztatva érezte magát és amikor kiértek az utcára végre ki tudta húzni a karját Happy erős szorításából. Dühös szemeket meresztett a barátjára.
- Tudtam kezelni a helyzetet! - hazudta, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a verekedésben Tony maradt volna alul.
- Fél óra! Fél óra, Tony! Ennyit sem bírtál ki bent, balhé nélkül! Tudod mi a baj veled? - Tony érdeklődést színlelve nézett rá. - Az, hogy nem bírsz mit kezdeni a feltűnési viszketekségeddel, nem tudod befogni a szád, és minden lányt az ágyba akarsz rángatni, aki elájul a sok pénzedtől! Gondolom az egyik vörös lányt is haza kellett volna fuvarozni veled. Már ha nem mindkettőt...
- Pepper nem ugrott volna az ágyamba!
- Tehát ezért verekedtél össze mással? Hogy kiküszöböld az egódon esett csorbát?
- Nincs szükségem kioktatásra, arra ott a saját apám köszönöm. - Tony beült a bmw hátsó ülésére és mielőtt bevágta volna az ajtót odaszólt Happynek: Most pedig tedd a dolgod és vigyél haza.
Happy nagyot sóhajtva ült be a kocsiba. Az egész utat csendben tették meg, Tony úgy tett mintha a telefonját nyomkodta volna, de igazából nem tudott figyelni semmire. Utálta a hisztis tinit játszani, de nem tudta hogyan máshogy fejezze ki magát. Annyira elege volt már a monoton életéből, hogy amikor végre nyugta lehetett volna, egyszerre akart minden szórakozást bepótolni az életében. Tudta, hogy nem kellett volna megbántania Happyt, hiszen ő csak a munkáját végezte. El is döntötte, hogy bocsánatot kér a barátjától amint megérkeznek, mégis ahogy megálltak a kocsival Tony torkán akadtak a szavak.
- Happy, én.. - azonban mielőtt folytatni tudta volna, hatalmas zaj keletkezett. Tony túl sokszor hallotta már a helikopter jellegzetes hangját ezért egyből felismerte azt.
- Na már csak erre volt szükség.. - Tony gyorsan megpróbálta rendbehozni magát, de a szája továbbra is lüktetett a fájdalomtól és már rendesen fel is volt dagadva. Miután rájött, hogy nem tudja eltüntetni a verekedés jeleit, előrehajolt Happy mellé, aki éppen ki akart szállni.
- Hé, Hap! - Happy visszaereszkedett az ülésbe - Tudom, hogy nem úgy néz ki, de éppen most akartam bocsánatot kérni és..
- Ja hát igen, mostmár jól jönne a segítségem mi? - Happy megrázta a fejét - Nem, Tony most nem falazok neked.
Tonynak ideje sem volt reagálni, mert Happy már ki is pattant a kocsiból, hogy rendezze a dolgokat, mielőtt a helikopter földet ér. Tony visszadőlt az ülésre és a kezével végigszántott a haján. Befuthatott volna a házba, de szinte biztos volt benne, hogy apja korábbi érkezése nem véletlen és muszáj lesz vele találkoznia. Kihúzta hát magát, megigazította a ruháját és kiszállt az autóból. Elindult a helikopter irányába, ami már majdnem földet ért. Tony megállt Happy mellett és mindketten a helikoptert nézték. Amint leszállt, két öltönyös férfi szállt ki belőle, és nyitva tartották az ajtaját.
Howard Stark meglepő könnyedséggel szált ki a helikopterből. Eleganciát és keménységet sugárzó arcával nézelődött, amíg a szeme meg nem állapodott Tonyékon. Amint elindult feléjük Tony nyelt egyet és csak remélni merte, hogy Happy nem hallotta meg.
- Üdvözlöm Mr. Stark. - Happy biccentett a fejévél ezzel köszöntve Tony apját.
- Mr. Hogan, minden készen áll, úgy ahogy kértem? - Howard tiszteletet parancsoló hangja még egy orosz kémet is kiejtett volna a szerepéből.
- Igen uram.. csak.. még Tony..
Howard ekkor Tonyra kapta a tekintetét és végigmérte a fiát.
- Szia apa. - mondta Tony halkan.
- Már megint mi a franc történt veled? - Howard szeme Tony frissen feldagadt ajka és a piros arca között ingázott, majd Happyre nézett. - Magát pedig nem azért fizetem, hogy a fiam így nézzen ki. Bár az sem igaz, hogy nem tud legalább egy kicsit vigyázni magára.. az iskolába is testőr kell majd?
- Apa, ez nem Happy hibája, hanem én.. - Tony ekkor megakadt, mert csak akkor értette meg apja szavait. - Iskola? Milyen iskola?
- Ma este akartam elmondani.. - sóhajtott Happy. - Mr. Stark..
- Ha már itt vagyok, én is el tudom mondani. Bár csak azért jöttem, hogy leellenőrizzem minden rendben van-e mielőtt indulok.
- Hova mész? - vágott közbe Tony. Az apja eddig mindenhova magával vitte.
- El kell utaznom a munka miatt. Egész Európát be kell járnom és úgy döntöttem te nem jössz velem. Úgy gondoltam elég idős vagy már ahhoz, hogy nélkülem is boldogulj egy ideig és iskolába járj, de az amit most látok..
- Járhatok iskolába? - Tony hirtelen nem tudta mit érezzen, de abban biztos volt, hogy boldog és fél egyszerre.
- Ha még egyszer félbeszakítasz, bentlakásos iskolába küldelek! - meredt hideg szemekkel Howard a fiára.
Tony bólintott és csendben figyelt az apjára.
- Mint már említettem el kell utaznom. Mindenkinek sokkal egyszerűbb ha te viszont itt maradsz. - Tony igyekezett nem magára venni ezt a mondatot. Az apja mindig is sokat dolgozott és főként az anyukájával volt. - Úgy volt, hogy holnap este utazom, de változott a helyzet és most kell mennem. Megpróbálok eltekinteni a feldagadt szádtól és csak annyit mondok, hogy kerüld a bajt! Maga pedig - fordult Happy felé - Ez az utolsó húzása. Egy testőrnek az a dolga, hogy védelmezzen.
- Igen uram. - biccentett Happy.
Howard bólintott egyet, még vetett egy utolsó pillantást Tonyra, majd hátat fordított és elindult vissza a helikopter felé. Tony es Happy csendben végignezték, ahogy az felszáll és megy tovább a sötét égbolton. Amikor már nem lehetett hallani a zúgását, Happy Tonyhoz fordult.
- Sajnálom. El akartam mondani az iskolát, meg ezt az egészet csak gondoltam, majd azután ha kiszórakoztad magad. Azt hittem van időm holnapig.
Tony talán dühös lett volna, ha az előbb nem sodorta volna veszélybe Happy állását.
- Nem, Hap, én sajnálom. Nem kellett volna baromnak lennem és... köszönöm, hogy mindig mellettem vagy. De azért remélem a suliba nem jössz velem.
Mindketten nevettek és a ház felé indultak.
- És mikor kezdek? - kérdezte Tony.
- Nos, már a jövőhéten. Egy hétvégéd van felkészülni az iskolára.
- Mintha olyan nehéz lenne..
- Mind a ketten tudjuk, hogy vannak kivetnivalók a szociális élményeidben. - Happy ekkor finoman megnyomta Tony piros arcát.
- Hé! - húzódott el Tony. - A ma este más volt. Most az egyszer nem magam miatt verekedtem.
- Pepper, ha jól emlékszem? - Happy kinyitotta az ajtót és beléptek a házba. - Melyik vörös volt?
- Szállj le rólam. - mondta Tony miközben felsietett a lépcsőn a szobája felé. Mielőtt még becsukta volna az ajtót  Happy elégedett hangját hallotta, ahogy azt kiabálja:
- Remélem egyszer megismerem azt a lányt, aki egy estére rendes embert csinált Tony Starkból.
- Vicces. - motyogta maga elé Tony.
Leült az ágyára és körbenézett a szobán. Úgy tűnik hosszabb ideig ez lesz az otthona. Eldöntötte, hogy át fogja alakítani a szobát. A holmiait már bepakolták, de nem nyitották ki a dobozokat és nem rendezték el azokat. Tony akarta így. Legalább annyi privát szférája legyen, hogy a cuccait ő pakolja ki. Bár a legtöbb helyen annyi ideig sem maradtak meg, hogy ki kelljen pakolni. Tony gyorsan írt egy üzenetet Rhodeynak, amiben elmesélte az apja bejelentését, majd hátradőlt az ágyán és a plafont nézte.
Az apjának fogalma sem volt róla, de valójában a legjobb ajándékot adta Tonynak.