Avengers - Egy banda története

Halloween-i katasztrófa

- Uram... - próbált megszólalni Tony, de a férfi egy intéssel elhallgattatta.
- A lányomhoz beszéltem.
Tony persze azonnal befogta a száját, mivel úgy érezte Pepper apja... nem igazán kedveli.
- Apa, Tony... - A lány igyekezett gyorsan gondolkozni, hazudjon, ne hazudjon, nem tudta pontosan mivel járna a legjobban. Végül sóhajtott és megfogta Tony kezét. - Tony a barátom. De sajnos most nem tudom végig hallgatni, hogy ez mennyire rossz nekem vagy hogy már most készüljek fel a jövőbeli csalódásokra, azt meg végképp nem akarom hallani, hogy vissza kéne mennem Erikhez, mert rosszul leszek ettől az egész témától, nem mellesleg pedig a barátomnak - Itt Pepper meglengette a Tony-val összekulcsolt kezét. - szüksége van rám, szóval fent leszünk a szobámban. Ne aggódj, nyitva lesz az ajtó!
Pepper apja haragosan nézett a lányára meg persze Tony-ra is, de a fiúnak ideje sem volt sokat reagálni, mert Pepper már húzta is maga után fel a lépcsőn.
- Nagyon örültem a találkozásnak! - Szemtelenkedett Tony mielőtt még a férfi végleg eltűnt volna a látóköréből. Ezzel egy időben Pepper belebokszolt Tony vállába.
- Most ezt miért kellett? Így is utál.
- Hé! - masszírozta meg a fiú a vállát. - Bocsáss meg, de nem tudtam mit mondhatnék, a te... kirohanásod után. - Tony követte a lányt és belépett Pepper szobájába.
- Azon gondolkoztál már esetleg, hogy csöndbe maradj?
- Eh, nem az én stílusom.
- Ja tényleg, elfelejtettem, hogy a tiéd az, hogy összevered a méregdrága autódat ha történik valami borzasztó.
- Amiben mellesleg asszisztáltál? - kérdezett vissza Tony.
- Csak azért mert... jó nem tudom miért. Talán nekem is jó volt levezetni a feszültséget.
Tony bólintott és jobban körülnézett a lány szobájában. Természetesen rend és fegyelem uralkodott a szobában, látszott, hogy mindennek megvan a saját helye. A falak világos kékre voltak festve, amitől az egész szoba ragyogni látszott ha besütött a nap.
- Apukád tényleg úgy gondolja, hogy vissza kéne menned az idióta exedhez?
- Mondjuk úgy, hogy nem tudja a teljes igazságot. Nem mondtam el miért szakítottam Erikkel. És nem érti. De valahogy úgy érzem nem állok készen beszélni vele, vagy akár anyuval erről.
- Teljesen megértem. - Tony szorosan a lány mellé lépett és magához ölelte.
- De ne félj, nem felejtettem el, hogy ma majdnem megölted magad. - mondta Pepper miközben belefúrta az arcát Tony mellkasába. Még élvezte kicsit a fiú melegét, majd kicsit eltávolodott tőle. - Tony... tudom, hogy borzalmas híreket kaptál és... nem is tudom még mit kezdjünk vele vagy hogy egyáltalán hogyan álljunk hozzá, de meg fogjuk oldani.
- Tetszik a többes szám. - mosolygott Tony a lányra. - Szerencsére nem haltam meg és volt időm lenyugodni.
- Ennek nagyon örülök.
- Én is. Egyértelmű, hogy apámnak nem ez az egyetlen titkos kis ügye és természetesen Nat biztonsága a legfontosabb. Az anyám halálával kapcsolatban már nem tudok mit tenni, de... Nat-nek nem eshet baja. Szóval... készen állsz egy kis nyomozásra?
- Titkos nyomozás Tony Starkkal? A világért sem hagynám ki.
Tony ismét megcsókolta a mosolygó Peppert, de hamar szétrebbentek, amint Pepper apjának hirtelen az emeleten támadt dolga és pakolászni kezdett.
- Figyelj... - simította végig Pepper a kezét Tony mellkasán. - Ez nem úgy alakult ahogy terveztem. Azt hittem kettesben leszünk és tudunk nyugodtan beszélni, de erre így semmi esély. Menj haza, apukád úgysincs ott. Beszélj Happy-vel ha az segít.
- Félek, hogy róla is kiderülne hogy... - hagyta félbe egy sóhajtással a mondatát.
- Jó, akkor felejtsd el Happy-t egyenlőre. Holnap a meccs után átmegyek hozzád és mindent megbeszélünk. A kis nyomozásunkat is. Nem vagy egyedül.
És Tony hitt is a lánynak. Igazából elég jó kedvvel szállt be az üveg nélküli, roncs autójába. Amikor hazaért nem állt be a garázsba csak kint hagyta a ház előtt a kocsit. Még nem döntötte el mi legyen vele. Tony megfogadta Pepper tanácsát és nem kereste Happy-t hanem egyenesen a szobájába ment. Úgy döntött inkább hasznosan tölti el az estéje hátralévő részét, szóval átnézett egy pár Queen számot. Úgy gondolta mivel ez volt a banda első közösen énekelt dala, jó lenne ha minden fellépésen előadnának egy Queen dalt. Miután kiválasztotta az általa legkedveltebb 3 dalt, létrehozott egy csoportbeszélgetést a bandatagokkal, (és persze Pepperrel) hogy válasszák ki melyik legyen az. Végül a többség az Under pressure című dal mellett döntött.
- Aktuális... - ejtette le maga mellé a telefonját az ágyára.
Természetesen Tony-t nem hagyták nyugodni a gondolatai. Nem tudta szóljon-e Natashának a megszerzett információról, hogy próbáljon-e beszélni az apjával, vagy hogy milyen borzalmas dolgokat tud még meg egyáltalán róla. Tudta, hiszen mindig is tudta, hogy az apjának vannak piszkos ügyei is, de valahogy sosem érezte ezt ennyire valósnak. Meg kell tudnia, hogy mi történt valóban az édesanyjával. A tudat, hogy Pepper segíteni fog neki, sokat segített az egész dolog feldolgozásában.
Másnap eljött az első meccs napja. Tony végigülte az óráit, a szünetben pedig összeült a barátaival.
- Szokatlanul csöndes vagy Stark. - harapott bele Steve az otthonról hozott szendvicsébe. - Csak nem izgulsz?
Pepper aggódva nézett a fiúra. Tudta, hogy a többiek nem tudnak a tegnapi esetről, ezért nem gondolnak semmi komolyra, ami Tony fejében járhat.
- Ami azt illeti de. - mondta karba tett kézzel Tony. - Ez lesz az első meccsünk és félek, hogy nem vagyok olyan szinten, hogy jól helyt álljak.
- Minden rendben lesz. - tette Nat a kezét a fiú vállára. - Sokat edzettél.
Tony a lányra mosolygott majd ránézett az órájára és azonnal felpattant.
- Mennem kell, mert megöl a fizika tanár ha megint kések.
Tony lehajolt Pepperhez és gyors csókot nyomott a szájára.
- Meccs után terveim vannak veled.
Pepper izgatott mosolyra húzta a száját és mielőtt Tony felegyenesedhetett volna a lány visszahúzta még egy csókra.
- Nem tudtam, hogy ez már ilyen hivatalos. - Nat letette a villáját, amivel eddig a salátáját ette.
- Talán túl hivatalos is. - rántotta meg a vállát Tony. - Azok után, hogy Pepper apja...
Pepper belebokszolt a fiú karjába.
- Nem sietsz éppen?
- De, de...
Azzal Tony már úton is volt az emelet felé.
- Mi történt az apáddal? - támadta le Nat azonnal Peppert.
A nap gyorsan eltelt, majd jött a várva várt meccs. Tony meglepően jól teljesített. Végül ők nyertek, méghozzá nem is kevéssel.
Az öltözőben mindenki gratulált egymásnak, Tony-t pedig akkor érte a legnagyobb meglepetés, amikor a Kapitány barátja, Sam állt mellé.
- Talán mégsem vagy menthetetlen eset, Stark.
- Köszönöm... Sam.
- Csapattagoknak csak Sólyom.
Tony bólintott és úgy érezte tényleg befogadták.
Kint találkozott Pepperrel.
- Gratulálok! - köszöntötte a lány egy csókkal. - Bár tudtam, hogy sikerülni fog.
Beültek Tony kocsijába.
- Hé, most hagytuk el a házad. - nézett ki Pepper az ablakon.
- Tudom. Mondtam, hogy terveim vannak, de nem mondtam, hogy otthon.
Tony egyre elhagyatottabb utakon hajtott (Jarvis utasításai szerint) majd egy kis ösvény előtt megállt.
- Innen gyalog megyünk.
Miután Tony kivett egy táskát a csomagtartóból, a lánnyal hegymenetben nekiindultak az útnak, majd elértek egy tisztást. Tony lepedőt terített a földre és mindenféle finomságot pakolt ki a táskájából.
- Egy romantikus piknik? - mosolygott rá a lány.
- Igen, eléggé elcsépelt, de gondoltam... Mármint nincs nagyon tapasztalatom...
- Tony, szívem... ez így tökéletes.
Az egész délutánt beszélgetéssel töltötték. Megbeszélték azt, ami tegnap történt, Tony megígérte, hogy többet nem próbálja megöletni magát és megbeszélték miként fognak nyomozni.
Estefele meglepően durván lehűlt a levegő és Pepper kicsit vacogva húzta szorosabbra magán a vékony felsőjét. Tony levette a dzsekijét és a lányra adta.
- Nehogy megfázz nekem! - mondta a lány.
- Nem, nem szoktam megfázni.
Aztán Tony mégiscsak megfázott. A hét végére megállás nélkül fújta az orrát és nagyon csúnyán köhögött.
- Ugye kúrálod magad? - kérdezte Nat egy újabb közös ebédszünet alatt. - Mármint gyógyszerek, meleg tea, rétegelt öltözet.
- Igen, mindent igyekszem jól csinálni, de esküszöm sosem voltam még így megfázva. Ha nem gyógyulok ki belőle jövőhétre... nem tudom, hogy fogok így énekelni.
- Tony, ember nem beteg két hétig. Minden rendben lesz. - mondta Clint, de csak úgy félig figyelve, mert közben folyamatosan Laurával chatelt a telefonján.
A második hét is elég hamar eltelt. Mindenki igyekezett egy kis rendszert kialakítani az életében, amiben mindenre egyidejűleg tudnak figyelni. Tony és Pepper szabadidejükben Tony apja papírjait nézegette át, amiket Howard ideküldetett. De ezek általában csak vásárlásokról történt nyugták és unalmas tárgyalási leírások voltak. Mégsem hagyhattak ki egy papírt sem, hiszen mi van, ha azon van az igazság.
Mindezek mellett Tony és Pepper is nagyon jól tudta, hogy Erik felfüggesztése lejárt. Tony nem félt a fiútól, de Peppert féltette. Remélte, hogy egyhamar nem futnak össze a fiúval.
Nat folyamatosan edzésekre járt és duplán oda kellett figyelnie, hogy a hazugságai a helyükön legyenek. Bruce-nak sokáig tartott teljesen visszaszokni a gyógyszer szedésére és ez mentálisan teljesen leszívta. Szerencsére nem találkozott a kellemetlen találkozás óta az anyja új pasijával. Clint igyekezett minél több időt tölteni Laurával, de dolgoznia is kellett és a bandát sem hagyhatta magára. Steve extra edzéseket tartott a meccsek miatt, Thor pedig próbálkozott egyben tartani a családját. Loki nem nagyon akart megnyílni neki, és ideje java részét a szobájában töltötte.
Egyszóval mindenkinek megvolt a maga baja, de legalább egy-két órára elfelejthették őket, amikor Tony garázsában próbáltak. Kivéve Tony. Akinek jelenlegi problémáját főként a hangszálai okozták.
- Tony, nagyon szívesen próbálok a többiekkel, de úgy néz ki én sokkal többet próbáltam mint te. - fújta ki magát Nat egy újabb éneklés után. Két nap múlva fellépés és te...
- Tudom. - krákogta a fiú. - Énekelek most én, de szerintem a holnapi napot hagyjuk ki. Ha egy napot pihenünk mindenki jobban fog szólni.
- Mi így is jól szólunk. - szúrta közbe Thor a dobverőit az ujjai között pörgetve.
Egyébként Tony nem hangzott borzalmasan. A rekedtes hangja még élvezhető is lett volna, de sokszor megcsúszott a hangokban és néha köhögőroham kapta el.
- Szerintem is ránk fér a pihenés. - mondta Clint miközben elpakolta a gitárját. - Laura mostanában... fájdalmai vannak. Örülök, hogy egy kicsit többet lehetek vele.
Thor erősen hátba verte a fiút.
- Teljesen átérzem. Minden nap újabb és újabb programokkal próbálom felvidítani Lokit, de semmi sem segít. Mintha még mindig titkolna valamit, ami nem engedi teljesen... szabadon.
- És az majdnem olyan mint egy terhes barátnő. - nyújtogatta Clint a hátát. - Mellesleg áu...
Thor védekezően maga elé emelte a kezét.
- Sajnálom. - kért bocsánatot azonnal Clint. - Teljesen kész vagyok.
Mindenki elég feszült volt, ezért is gondolta mindenki jó ötletnek az egy nap pihenést. Csakhogy Tony-t nem hagyta nyugodni, hogy nem tudja teljesen és tisztán kiénekelni a hangokat, ezért másnap is gyakorolt, szinte egész nap énekelt.
Aztán elérkezett a fellépés napja. A diákok elintézték, hogy aznap ne legyen tanítás és majd ledolgozzák egy másik nap, így csak estefele kellett elindulni. Tony a szokásos módon töltötte a napját, ha éppen nem akart beszélni senkivel. Lement az alagsorba és vagy terveket készített, vagy a tervek alapján bütykölni kezdett. A csoportbeszélgetés egész nap pörgött, Tony percenként kapta az értesítéseket. Mindenki izgult és várta már a fellépést. Aztán délután Tony elkezdett készülődni a buliba. A jelmezét már hetekkel ezelőtt kitalálta. Az egyik kedvenc filmje a Vissza a jövőbe volt. Gyerekkorában sokat nézte és igazából amiatt kezdte el érdekelni a fizika és minden más tudományos ág. Természetesen az őrült doktornak öltözött. Mindig is a példaképe volt. Miután felvette a ruháját és a parókáját, elindult. Az autója felé tartva Happy kiáltott utána az ajtóból. Tony úgy tett mintha már olyan messze lenne, hogy nem hallja. Ha olyan nagyon fontos Happy majd felhívja.
Tony felajánlotta Peppernek, hogy beviszi a bulira, de a lánynak még a bandánál is korábban ott kellett lennie, mivel vállalta, hogy segít előkészíteni és tökéletesíteni mindent.
A suli környéke még eléggé kihalt volt, csak Nat és Thor beszélgetett az ajtó előtt. Natashán egy citromsárga bőrdzseki és bőrnadrág volt, az oldalán egy fekete csíkkal, a hátáról pedig egy szamurájkard lógott. Nat nagyon jól hozta a bosszúszomjas menyasszony szerepét a Kill Billből. Thor haja fonatba volt kötve, a hátára egy fejsze és egy pajzs volt erősítve, valamint viking harci öltözet volt rajta. Ahogy Tony melléjük ért egyből bevonták a beszélgetésbe.
- Tony, remélem elintézted, hogy a hangszereket idehozzák. - Nat mivel nem énekelhetett inkább a menedzser szerepét vette át, és figyelt, hogy minden a helyén legyen.
- Per... sze. - Tony torkán alig jött ki hang. A fiú ijedten a torkához kapott. Fel sem tűnt neki, hogy egész nap nem szólt senkihez, ezért nem vette észre, hogy elment a hangja. Nat szemei a duplájára tágultak, Thor pedig fájdalmas grimasszal a fejéhez kapott.
- Mondd, hogy viccelsz. - kérte Nat. - Igen nagyon vicces volt, mintha nem lenne hangod, ha ha.
Tony még mindig a torkára tartott kézzel rázta a fejét.
- Mi a fenét csináltál? - kérdezte Thor. - Egy napnyi pihenés után a hangodnak jobbnak kéne lenni... ó, ne!
Tony sajnálkozva megrázta a fejét és suttogva szólalt meg.
- Azt hittem, ha gyakorolok még akkor jobban fogok hangzani.
- Hát ez király, az énekesünknek elment a hangja. - Thor-on teljes kétségbeesés kezdett eluralkodni. - Mégis mit csináljunk most?
- Keressük meg a többieket! - vette át azonnal az irányítást Natasha. - Együtt megbeszéljük, hogy mit kezdhetnénk ezzel a helyzettel.