Avengers - Egy banda története

Család

- Csak azért maradtam életben, mert pár rendőr, akik még a környéken voltak a segítségemre siettek. Máskülönben elvéreztem volna. - Pepper apján látszott, hogy a történet elmesélése teljesen kimerítette.
- Nevetséges. - horkant fel Howard - Tony, ez a sztori úgy sántít, ahogy van. Én siettem azonnal a baleset helyszínére! Én húztalak ki a kocsi romjai közül! Maria-t pedig... Nem tudom ki lökte le az útról, de miközben próbálta visszanyerni a kocsi felett a hatalmat, nekiment a mellette haladó autónak, amiben Barton-ék ültek. Akik nem lehettek az alvilág urai, hiszen akkor mindent tudtam volna róluk!
Tony teljesen össze volt zavarodva. Pepper apja igazat mondott, minden emléke előjött az esetről. Szinte újra érezte, ahogy a rettegés átveszi a teste feletti hatalmat, amikor lövöldözésre ébredt a kocsi hátsó ülésén és nem találta az anyukáját. Emlékezett ahogy életében először megpillantotta Natashát. Könnyes szemekkel, de mégis olyan kőkemény tekintettel, hogy Tony nem is érti, hogy tudták elfeledtetni vele. De akkor miért van igaza mégis az apjának?
- Persze, csakhogy ez a gond a Romanoff-okkal. Sosem hagynak szemtanút. Annak érdekében, hogy ne derüljön ki ez a balhé, levadászták Barton-ékat és úgy rendezték az egész balesetet, hogy mindenki, beleértve a híresen okos Howard Starkot, azt higgye, hogy a balesetnek semmi köze nem volt hozzájuk. - Lance egyenesen Howard szemébe nézett. - 15 év távlatából úgy néz ki ez sikerült is nekik.
Pepper ekkor erőt vett magán és gyorsan elengedve Tony kezét, az apjához sietett. Már elkezdte kikötözni a csuklóját szorító kötelet, amikor Howard idegesen a lány mellé lépett és a karját megragadva ellökte az apja mellől.
Tony ekkor vesztette el minden maradék önuralmát is. Az apjára irányította a fegyvert.
- Most azonnal engedd el! - a fiú hangja meglepően nyugodtan csengett, de olyan él volt benne, hogy mindenki rá figyelt.
- Ne nevettess Tony! - horkant fel az apja, továbbra is Pepper karját szorongatva - Fogalmad sincs hogy kell használni.
Tony kibiztosította a fegyvert és hangos dörrenéssel a falba lőtt. Howard azonnal elengedte a lányt.
- Ha még egyszer hozzá mersz érni, a következő nem a falat fogja érni. - miközben Tony ismét felhúzta a fegyvert Pepper befejezte az apja eloldozását és felsegítette a kanapéra. Gyorsan előkapta a telefonját és még gyorsabban pötyögni kezdett rajta. Ezt kissé nehezítette, hogy az apja vére miatt csúszkáltak az ujjai a képernyőn.
- Képes lennél lelőni? Engem? A saját apádat? A saját véredet? Csak én vagyok neked, te idióta! - üvöltötte Howard. - Nélkülem egy senki vagy!
Tony lassan Pepper elé állt és úgy nézett szembe az apjával.
- Na látod ebben tévedsz. Lehet, hogy tőled van a pénzem. Azért lakhatok szép lakásokban, azért láthatok szép helyeket, mert te úgy döntöttél anya halála után, hogy nem bírsz rám nézni. Ezért sosem vagy itt. De szerintem te is nagyon jól tudod, hogy ez nekem nem probléma. Az probléma, ha itt vagy. Nem bírsz rám nézni, mert a saját hibádat látod bennem. Szerinted ezzel elérsz valamit? - mutatott Tony maga mögé, a véres kanapéra és a meggyötört Lance-re és Pepperre. - Térj már észhez! Ami történt, megtörtén! Anya meghalt! - ordított Tony - És soha semmi nem fogja visszahozni, érted? Soha! Kiderült az igazság és nem tudod elfogadni, mert akkor szembe kell nézned a valósággal.
Howard eközben a fejére szorította a kezeit, mint egy gyerek, aki nem akar a szüleire figyelni. Amikor azonban Tony továbbra is beszélt, az apja eszét vesztve felemelte az öklét és arcon vágta Tony-t. A fiú kicsit megtántorodott, de ahogy a fájdalom szétáradt az arcában, mintha a nyugalom is új hullámmal érte volna el. Emiatt tudta folytatni.
- Nincs többé célod. Nincs több ellenség. Natasha balhéja után esélytelen, hogy előkerüljenek a Romanoff-ok. De ha elő is kerülnek, mihez kezdesz két gyilkolásra képzett emberrel?
- Megölöm őket! - ordított Howard magából kikelve - Tudod te ki vagyok én? A világ egyik leghatalmasabb embere! Szerinted érdekel bármi is azok közül, amiket az előbb elmondtál?
- Nem, tudom, hogy nem érdekel semmi. A saját fiad sem.
Ezzel egy időben nyílt a ház ajtaja és a banda többi tagja sietett be rajta. A szedett-vedett tagokon látszott, hogy a legkülönbözőbb helyzetekből siettek el, azért, hogy ideérjenek Tony-hoz.
- Mi a fene folyik itt? - kérdezte Steve elhűlve a pisztoly láttán.
- Pepper üzenete lőfegyverre nem tért ki. - Bruce megállapítása igazolása jeléül felmutatta a telefonját, ahol a csoportbeszélgetésük volt látható. Pepper nagy betűkkel annyit írt, hogy SOS, és hogy azonnal jöjjenek Tony házához.
- Azt a kurva. - böfögte a még mindig ittas Thor, rá nem jellemző módon. A mellette álló Loki kínosan eltakarta a szemét.
Natasha azonnal a barátai elé lépett.
- Tony, fogalmunk sincs mi történt, és szinte biztos vagyok benne, hogy neked van igazad, de kérlek tedd le azt a fegyvert.
Tony hangosan kifújta a bent tartott levegőt, és mintha egy meditációs gyakorlatot fejezett volna be, azzal egyetemben leeresztette a fegyvert.
- Jó, akkor csak szép sorjában. - Natasha hangja nyugodt maradt, mint aki már sokadszorra csinál ilyet. Azonban mielőtt újra megszólalhatott volna, Howard hangja szelte keresztül a szobát.
- Te előbb hallgatsz ezekre az idegenekre, mint a saját apádra? Ha nem lennék ennyire megdöbbenve, talán még nevetnék is.
- Idegenek? - rökönyödött meg Natasha - Mi vagyunk a családja.
- Én vagyok a családja! - háborodott fel Howard - Én iskoláztam, én etettem, én neveltem...
- És maga is verte meg. - Steve nem kiabált, de a szavai mégis hangosabbnak hatottak, mint Howard üvöltözése.
A szobában megfagyott a levegő. Tony ezt senkinek nem mondta el, csak Steve-nek. Natasha keze ökölbe szorult, de mindenki meglepetésére nem ő indult meg Howard felé. Hanem Thor.
- Majd én megmutatom... és akkor... - Thor szavait senki sem értette, bódult állapotában nem igazán tudott artikulálni. Egyedül Loki tudta visszafogni a megtermett testvérét.
- Nem hiszem el, hogy ma már másodjára kell szabadkoznom miattad. Nekem! Miattad! Ennek fordítva kéne lennie... - Loki a társaság felé fordult. - Ne vegyétek komolyan, főleg addig ne, amíg fegyverek is képbe kerülhetnek. Az alkohol kifordítja magából.
A közjátékot figyelmen kívül hagyva Pepper felállt és kilépett Tony mögül.
- Csak mert anyagiakban nem támogatjuk, attól még sokkal inkább a családja vagyunk, mint maga. - A lány megtörölte az arcát, aminek hatására egy vércsík terült el azon - Ismerjük és szeretjük olyannak amilyen. Imádom, hogy ott segít a barátainak, ahol tud. Imádom, hogy amikor leejtek valamit és lehajolok érte, azonnal az asztal szélére teszi a kezét, nehogy beverjem a fejem. Imádom, hogy kérdés nélkül a nagyobb szelet pizzát adja nekem. Nem érdekel mit hisznek azok akik nem ismerik, ő a legönzetlenebb... Ő a legjobb dolog, ami történt velem!
- Velünk. - értett egyet azonnal Steve. - Tony, te hoztad össze ezt az egész csapatot.
- Én például a hosszú idő óta először tartott, egyetlen randimat szakítottam félbe, amikor megláttam Pepper üzenetét. Laura és én azonnal taxiba szálltunk és hazasiettünk. - mondta Clint, mint akinek mi sem volt természetesebb.
- Mi Steve-vel az első titkos randinkat szakítottuk meg. Ahogy Clint és Laura megérkezett azonnal indultunk ide. - mondta Nat, mire Steve kínosan köhintett egyet. Nat az égnek emelte a tekintetét. - Mi van? Holnapra úgyis mindenki tudta volna.
- Én éppen anyukámmal közöltem a hírt, hogy ne várja vissza az udvarlóját, mert az valószínűleg már elhagyta az országot. Arról nem beszélve, hogy Nat ál-apja volt az. De ahogy megláttam az üzenetet, tudtam, hogy jönnöm kell. - vonta meg a vállát Bruce.
- É... samikor... jöttem. Natas és Steeev... erőt... jövök! - motyogta Thor nagy lendülettel.
- Szerintem arra gondol, hogy még így ittasan, a Natasha és Steve sokk-hatás után is azonnal elindult. Ezt alá tudom támasztani, tekintve, hogy épphogy megérkeztünk haza és levette az egyik cipőjét, már futott is ki az ajtón. - Lóbálta meg Loki Thor egyik pár cipőjét. A társaság ekkor lenézett a fiú lábára, és valóban, csak a bal lábán volt cipő.
Tony hosszú hallgatás után végre megszólalt.
- Köszönöm. Azt is, hogy jöttetek és azt is, hogy mellettem álltok. De...
- De a kis barátaid sem tudnak mindenről, ugye fiam? - Howard tettetett együttérzése azonnal undort keltett Tony-ban. - Vajon ha megtudják az igazat, akkor is melletted állnak majd?
A társaság kicsit meghökkent.
- Clint Barton... - ízlelgette Howard a nevet - Azt például tudtad, hogy...
- Nem érdekel. - rázta meg a fejét Clint. - Bármi is lenne a nagy titok, a hatalmas átverés. Nem. Érdekel. Boldog vagyok, van egy tökéletes családom otthon és itt is.
Tony apja arca ismét eltorzult.
- Én ezt egyszerűen nem tudom tovább csinálni. - mondta Tony. A hangja annyira fáradt és szomorú volt, hogy mindenki azonnal ráfigyelt. - Apa, én elfáradtam. Alig látlak, de az is túl sok. Ha veled vagyok... hálásnak kell lennem, ha nem torkollik katasztrófába egy egyébként teljesen normális nap. Elérted a célod, gratulálok, ezelőtt sose mondtam volna ki, de félek tőled. Vagyis féltem. Tönkretetted a gyerekkorom és anya halála nem mentség erre. Szóval befejeztem. Sem fizikailag, sem lelkileg nem bírom ezt tovább.
Tony az apja kezébe adta a fegyvert.
- Tessék, használd. Vagy ne. Azt csinálsz, amit akarsz, csak engem felejts el.
- Tony, nélkülem te egy senki vagy. Nincs több pénz, nincs több luxus. Én a helyedben nagyon óvatosan megválogatnám a következő szavaid.
Tony arcára kiült az a mosoly, amit mindenki csak a Stark-féle mosolynak hív.
- Neked van szükséged rám. És többet nem játszom el a kedvedért a nekem szánt szerepet! Nem kell a pénzed, nincs többé hatalmad felettem. És ez téged rettentően megijeszt.
Tony hátrafordult a barátaihoz: - Menjünk.
Pepper és Tony felsegítette Pepper apját és a többiekkel a bejárat felé vették az irányt.
- Egy napig sem boldogulsz majd a való világban! Gyere vissza azonnal!
Tony nem fordult hátra, de a szemében könnyek gyűltek. Pepper támogatóan megszorította a kezét.
- Tony! - kiabált tovább az apja - Gyere vissza! Kérlek!
Tony tudta, hogy jól döntött, de sokkal nehezebbnek érezte a lábát, miután az apja elcsuklott hangon kiabált utána.