Avengers - Egy banda története

Az első nap (1/2)

A hétvége sosem akart elmúlni, legalábbis Tony szerint. Egész nap a szobáját rendezgette és közben azon gondolkozott, hogy milyen lesz az iskola. Ahogy azt Happy is megmondta volt kivetnivaló Tony kapcsolataiban, de remélte, hogy most más lesz. Megpróbál majd kicsit kevésbé nagyképű lenni, de elég nehéz úgy, hogy a fél világ ismeri és már van egy róla alkotott kép is a médiában. Egy elég rossz kép. Bár úgy vélte Pepper nem tudta ki ő, hiába árulta el a nevét, amit szintén nem kellett volna, hiszen a lány így bármikor rákereshet az interneten. És nem találna szép dolgokat. Tony igyekezte kiverni a fejéből a csodaszép vörös lányt de nem igazán ment neki.
Vasárnap este éppen a gitárját pengette, mert egy új dallam járt a fejében, amikor Rhodey hívta. Tony ismét kiemelte barátja hologramját a telefonból.
- Bocsi, hogy csak most sikerült jeletkeznem - kezdte Rhodey köszönés nélkül. Katonai egyenruhában ült az ágyán. - Az itteni emberek nem normálisak esküszöm. Vasárnap este gyakorlat. Ki talál ki ilyesmit?
Tony nevetett miközben lejegyzett két hangjegyet - Te akartál minden áron odamenni. Mondtam hogy kemény lesz.
- Na majd meglátod - a leendő katona mosolyogva nézett Tonyra - Nem kell katonai suliba menni a keménységért. Minden suli az. Izgulsz? Lenyomoztál már mindenkit a suliból? - ahogy közelebb hajolt Tonyhoz összeráncolta a homlokát - az ott egy seb a szádon? Elég menő ez a hologrammos cucc, amit a telómmal csináltál, de nem minden színtisztán kivehető.
- Összebalhéztam három sráccal egy klubban. De nyugi mielőtt bármi történhetett volna, Happy kirángatott onnan.
- Szóval így kerülöd a bajt..
- Megpróbálok változtatni oké? - Tony maga mellé állította a gitárt és úgy nézett a barátjára. - Persze, hogy izgulok. És persze, hogy lenyomoztam már mindenkit. Jarvisszal nagyon könnyű volt, szint..
- Jarvis? - vágott közbe Rhodey. - Máris új legjobb barátod van?
- Nem nevezném annak. Mármint.. Ne sértődj meg Jarvis..
- Nem teszem, uram. - Rhodey ráncolta a homlokát miközben szétnézett.
- Jarvis egy mesterséges intelligencia, amit nemrég fejlesztettem ki. Tegnap beleprogramoztam az egész házba, hogy ne csak a telefonomon legyen elérhető.
- Te nem vagy normális. - ámuldozott Rhodey - És apádnak mutattad már? Vagy bárkinek? Hiszen ez fantasztikus.
- Rhodes.. tudod, hogy nem érdekli. Lefoglalják a titkos munkái. De mindegy lényegtelen.
- És mit tud még?
Tony és Rhodey még sokáig beszélgettek, majd Tony elköszönt azzal a kifogással, hogy korán lefekszik a holnap miatt. Valójában azonban tényleg nem tudta kiverni a dallamot a fejéből és már egy szöveg is ott lapult valahol.
Másnap reggel fáradtan, de izgatottan kelt fel. Lezuhanyozott és felöltözött. A kedvenc farmere és egy egyszerű fekete póló mellett döntött, majd a hátára kapta a hátizsákját és lesietett a lépcsőn. A kohányhában Happyvel futott össze, aki éppen a reggeliét fogyasztotta.
- Azt hittem már a parkolóban vársz - döbbent meg Tony.
Happy lesöpörte a morzsákat a nyakkendőjéről - Igen.. nos úgy gondoltam nem szeretnéd, hogy... mármint. Ez az első napod. Ha megjelensz egy sofőrrel.. Mármint valószínűleg így is tudja mindenki, hogy ki vagy és.. na, szóval gondoltam mehetnél egyedül is, ha szeretnél.
- Komolyan? - Tony meglepetten nézett a hebegő testőrére és boldogságában meg akarta ölelni. Azonban attól jobban félt, hogy Happy meggondolja magát, ezért már sietett is az ajtó felé.
- Köszönöm! - kiáltott vissza gyorsan, mielőtt az ajtó becsukódott volna.
Tony persze tudott vezetni, de nem sok lehetősége volt rá, mert az apja elvárta, hogy Happy mindenhova furikázza. A legkevésbé feltűnő autó a fekete bmw volt, ezért azt választotta. Bedobta az anyósülésre a táskáját, majd beszállt. Élvezte ahogy a motor felbőg alatta, majd előkapta a telefonját és a tartóba helyezte.
- Jarvis, útmutatást kérek az iskolához.
A kijelzőn megjelent a térkép és az iskola pontos helyszíne.
- A Stark terület elhagyása után forduljon jobbra! - mondta Jarvis.
Tony elégedetten kanyarodott ki a ház elől. Elég hamar megérkezett a sulihoz, mert Jarvis a lehető legjobb utat választotta. Tony leparkolt a suli parkolójában és egy pillanatig még bent ült.
- Tony Stark vagy. De ne legyél seggfej! - suttogta maga elé, majd sóhajtott - mintha egy kutyától azt kérnénk, hogy ne ugasson.
- Sok sikert uram! - mondta Jarvis még pont azelőtt, hogy Tony zsebre rakta a telefont. Eldöntötte, hogy a kocsiba is bevezeti Jarvist amint hazaért. A suli parkolója tele volt vele egyidős tinikkel, és Tony meg mert volna rá esküdni, hogy mind őt nézik. Gyorsan, de magabiztosan igyekezett az iskola felé. Hirtelen görcsbe rándult a gyomra és hevesebben vert a szíve. Átvágott az iskola előtti parkon és egyenesen a titkárságra ment. Általában nem zavarta ha nagy tömeg veszi körül vagy ha figyelik, de most örült volna, ha legalább a titkárnő leveszi róla a szemét. Megkapta az órarendjét és várt, hogy találkozzon az igazgatóval. Amint behívták leült az asztallal szembeni székre. Az igazgató egy barna bőrű, izmos és kopasz férfi volt. Teljesen normálisan nézett volna ki a fekete öltönyében ha nem lett volna egy kalózokat megszégyenítő szemfedő a jobb szemén.
- Üdvözöllek Anthony! Az én nevem Nick Fury és amint látod én vagyok az igazgató. - mondta mély, de barátságos hangon - Hogy tetszik eddig az iskola?
- Jó napot! Tony, ha kérhetem. Hát igazán érdekes. Megbámulnak a többiek mintha valami baj lenne velem..
- Szó sincs erről, csupán az édesapád már hetekkel ezelőtt tájékoztatott minket a beiratási szándékairól és sajnos az iskola olyan mint egy kis falu. A hírek nagyon gyorsan terjednek. De ne aggódj, hamar megtalálod a helyed, és a kezdeti döbbenet után mindenki úgy fog kezeni, ahogy bárki mást.
- Remek. - mondta Tony inkább magának mintsem az igazgatónak.
Nick Fury bólintott majd beleszólt a mellette lévő mikrofonba.
- Küldjék be miss Romanoffot!
Az ajtó pár pillanat múlva kinyilt és Tony a halk léptekből ítélve úgy gondolta egy lány lépett be rajta.
- Tony, ő itt Natasha Romanoff, a diákönkormányzat vezetője. Ő fogja bemutatni neked az iskolát, emelett körbevezet és segít a papírjaiddal.
Tony érdeklődve hátrafordult, mert a név túl ismerősen csengett neki. Az ajtó előtt egy fekete farmerbe és bordó dzsekibe öltözött vörös hajú lány fogadta. Habár Jarvisszal leellenőriztette a diákokat, meglepte, hogy Natasha fogadja őt. A lány mosolyogva előlépett és kezett fogott Tonyval.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Tony. - Natasha vörös ajkai ravaszul ejtettek ki minden szót.
- Szintúgy. - mondta Tony.
Amint kiléptek az irodából Natasha elkezdte körbevezetni Tonyt. Már becsöngettek az első órára, ezért rajtuk kívül nem volt senki a folyosókon.
- Ez pedig itt az ebédlő, de mi például kint szoktunk enni az udvaron.
- Ti, mint te és Pepper? - kérdezte Tony miközben végignézett a nagy ebédlőn.
- Honnan veszed, hogy Pepper is idejár? Vagy az hogy te vagy Tony Stark nem csak azt jelenti, hogy bármit megtehetsz, de mindent tudsz is? - kérdezett vissza Nat.
- Valahogy úgy.
- Nos, igen. Én és Pepper meg Clint.
Natasha máris tovább indult, Tony pedig sietett utána.
- Clint a barátod igaz?
- Igen, Clint a legjobb barátom, de semmi olyasmi amire te gondolsz.
Tony a lány mögött volt, így nem láthatta az arcát.
- Hm.. amúgy nem mintha nem lenne nagyon izgi ez a túra, de igazából az egész térkép és infó megvan a telefonomon. Inkább beszéljünk az itteni.. szociális helyzetekről..
- Klikkekre gondolsz? Elég egyszerű. Ugyanaz mint minden iskolában. - Tony kicsit félrebillentette a fejét és úgy nézett a lány hátára. Azt hitte meg fog állni beszélni, de továbbra is csak ment előre. - Jaj, tényleg. Neked ezt aztán mondhatom. Oké, szóval az összes szarság amit a gimis tinifilmekben látni igaz. A klikkek szakosodva vannak. Focisták, akik egyértelműen idióták a kapitányt kivéve. Okos kis kockák, akik ugyebár elég nyomik. Színjátszósok akikről csak annyit mondok, hogy érzelgősek. És vannak a kivűlállók mint mi.
- Én melyik klikkbe tartoznék? - Elértek egy lépcsőhöz és elindultak felfelé. Épp ekkor csöngettek ki, és a folyosó ismét megtelt élettel.
- Sajnos nincs klikk a gazdag, helyes seggfejeknek. - megálltak egy terem mellett és Natasha Tony felé fordult, aki majdnem beleütközött a lányba. - Talán ideje lenne alapítani egyet.
- Remek vezetője lennék - bólintott Tony.
- Mivel nincs szükséged a további szolgálataimra, elkísértelek a következő órád terméhez. - Natasha segítőkészen az ajtóra mutatott. - A szünetből még kb 9 perc van hátra szóval... használd ki!
- Köszi szépen.. - Natasha még egy utolsó mosolyt villantott Tonyra majd ismét hátat fordított és már el is indult. Tony szinte semmit nem talált Natasháról a neten, ami igazán meglepte és csak tovább erősítette a titokzatosság érzését, ami a lányból áradt. Csak annyit tudott róla, hogy orosz családból származik, ami megmagyarázza a lány akcentusát, és hogy nincs fent egyik szociális oldalon sem.
Ahogy Tony szétnézett kicsit nehéz szívvel vette észre, hogy mindeki nevetgél és jól elvan a barátaival. Gyorsan megnézte az órarendjét, hogy legalább tudja melyik órára ül be. Fizika. Tony megkönnyebbült, hogy könnyű tárggyal kezd. Bement a szinte még üres terembe és leült egy szimpatikus padhoz az ablak mellett.
- Nem ajánlom, hogy odaülj. - szólalt meg mögötte egy fiú halkan. Tony hátrafordult és kérdőn nézett rá. - Erik ült ott, amíg nem szakítottak Pepperrel. Tudod Pepper ül a melletted lévő padban. Pepper egy nagyon szép és okos lány, ezét hamar rájött, hogy a barátja nem is olyan hűséges mint hitte. És persze elküldte maga mellől. De Erik mindenkit megfenyegetett, így a Pepper melletti szék üres maradt.
- Érdekes. - Tony úgy tett mintha elgondolkodna és a távolba meredt, majd visszanézett a szemüveges, baráságos tekintetű fiúra. - Megkockáztatom a sorsom.
- Annak Erik nem fog örülni. - a fiú megrázta a fejét majd mintha eszébe jutott volna valami felkapta a tekintetét. - Te biztosan az új fiú vagy. Tony Stark.
- Én lennék.
- Bruce Banner - Bruce kinyújtotta a kezét, amit Tony kézségesen megrázott.
- Bruce Banner.. Bruce.. - Tony még gondolkozott egy pillanatig majd a felismerés szikrájával a szemében nézett újra a fiúra. - Te nyerted meg tavaly az országos robotika versenyt. El sem hiszem, hogy nem ismertelek fel először.
Bruce hátrahőkölt és pislogott párat.
- Te figyelemmel követed az ilyesmit? A csoporttársaimon kívűl mindenki szerint.. gáz.
- Mióta gáz okosnak lenni? - Tony elővette a telefonját és megmutatta Brucenak Jarvist. - Mi a véleményed?
- Te az én robotikai eredményemet dicsőíted miközben megalkottál egy ilyen fejlett mesterséges intelligenciát?
- Más terület, de...
Kettejük beszélgetésének a csengő hangos berregése vetett véget. Hirtelen csoportosan jöttek be a diákok az ajtón. Pepper nyugodtan sétált a helyére, egészen addig amíg észre nem vette a mellette ülő Tonyt.
- Tony. - mondta, mintha el sem hinné, hogy a fiú ott van.
Pepper most sokkal visszafogottabb volt, mint a bárban, de most is gyönyörű. A haja egy fonatként omlott a hátára, és a természetes fényben Tony inkább szőkének mintsem vörösnek látta a haját. Virágos blúzt és egy farmershortot viselt. Leült a helyére és összehúzott szemöldökkel nézett Brucre-ra.
- Nem szóltál neki..?
- De szólt - mondta Tony Bruce helyett. - Azt hiszem kezdem megérteni. Meguntad hogy a volt a pasid megfenyeget mindenkit, ezért még csírájában elfojtod az egészet és te küldöd el őket. Erre van itt Bruce.
- Tony - vágott közbe Pepper - Nagyra értékelem, hogy a bárban kiálltál mellettem, de már így is összetűzésbe kerültél Erikkel és.. nem akarom hogy bajod essen.
- Figyelj! Szakítottál vele, ráadásul az ő hülyesége miatt. Nem kezelhet úgy mintha még mindig a barátnője lennél. Igazad van, engem ugyis utál már. Mit számít ez?
Pepper megrázta a fejét
- Nem tudod magad mindenből kidumálni..
Ebben a pillanatban három srác sétált be az ajtón. Erik vezetésével hátrafelé indultak el, de aztán hirtelen megálltak, amikor Erik Pepperékre nézett. Tony félmosolyt varázsolt az arcára és karba tette a kezét. Erik arcán színtiszta düh tükröződött, ahogy a társaival Tony felé indult. Azonban még Pepperig sem ért el, amikor végül a tanár is befutott.
- Erik megtennéd, hogy a helyedre mész?
Erik bólintott, de még mielőtt indult volna Tonyra nézett és elhúzta a hüvelykujját a torka előtt.
Tony majdnem hangosan nevetni kezdett.
- Natashának igaza volt. - suttogta, hogy a tanár ne hallja - Tényleg minden filmes klisé igaz.
Pepper és Bruce is nevettek, Tony pedig egész óra alatt érezte a hátába fúródó dühös tekinteteket. Az óra egyébként tetszett Tonynak, főleg hogy a fizika a kedvenc tantárgyai közé tartozott. Amint kicsöngettek, Erik és csapata elsőként távozott, ami meglepte Tonyt, hiszen arra számított, hogy egyből hozzá fognak menni. Miközben a táskájába pakolt Bruce lépett mellé.
- Figyelj, látom megy a fizika és amit mutattál.. Jarvis, igen. Szóval arra gondoltam, hogy esetleg..
- Nagyon rendes vagy és szívesen lógok veled, de a kocka klub nem nekem való. - mondta Tony.
Bruce nem volt csalódott csak mosolyogva megrázta a fejét.
- Igen gondoltam, hogy nem vagy olyan fajta. Mi a következő órád?
- Matek.
- Nekünk is. - mutatott Bruce magára és Pepperre.
- Már megbeszéltem Nattel és Clinttel, hogy a terem előtt találkozunk. Így be tudlak mutatni végre.
- Gondolom Clint repes az örömtől.. - Tony a hátára kapta a táskáját és hagyta, hogy Pepper és Bruce vezessék a teremhez.
- Miért mondod ezt? - Pepper olyan ártatlanul kérdezte, hogy Tony majdnem elnevette magát.
- Nos, bár nem ismerem, ő az alfahím a kis csoportotokban, ahogy Natasha nevezte a "kívűlállóknál". Nem lesz elragadtatva egy új fiútól a társaságban.
- Nat és Clint gyerekkoruk óta legjobb barátok. Van köztük valami furcsa kötelék, ami sosem fog elszakadni. Egyfajta tisztelet.
Ezen Tony elgondolkozott. Nehezen tudta elképzelni, hogy egy fiú és egy lány között ilyen erős kapocs alakul ki szerelem vagy testi érintkezés nélkül. De inkább Pepperre hagyta a dolgot, elvégre is az ő barátai voltak.
- Szóval.. - szólalt meg Tony útközben - Mit lehet itt még csinálni szórakozásként?
- Ez egy iskola. - nevetett Pepper - Ide szenvedni járunk.
- Nem mindenki - mondta Bruce.
- Az ilyen örökszüzek mint te nem, Banner. - Bruce-t a táskájánál fogva rántotta vissza egy erős kar.
Tonynak ideje sem volt reagálni, a nyakánál fogva a falhoz nyomta, egy már ismerős arc.
- Jó újra látni. - Erik mosolyra húzta a száját és úgy meredt Tonyra.